A Központi Cionista Levéltár
A Cionista Levéltár 1919-ben nyílt meg Berlinben, majd Hitler hatalomra jutása után (1933) Jeruzsálembe költözött, a Szochnut székházába. 1988-tól új épületben működik.
A Cionista Világszövetség égisze alatt működő levéltárat Herzl Tivadar és Nordau Max – mindketten Budapesten születtek – alapította, a jeruzsálemi levéltár 1934-ben Herzl dolgozószobájának bemutatásával nyílt meg.
A Cionista Levéltár gyűjteményének magja, a Herzl-hagyaték néhány évvel később érkezett meg Bécsből. Herzl teljes hagyatékának, levelezésének és kéziratainak rendezése volt a levéltár legfontosabb feladata, a teljes hagyaték feldolgozása több évtizedig tartott. Nordau hagyatékát is a levéltár őrzi az 1897-ben Bázelban megrendezett első cionista kongresszus küldöttjeinek anyagával együtt. Magyarországot hét küldött képviselte a kongresszuson. Nordau mellett többek között Rónai János Balázsfalváról, vele kapcsolatban is találunk dokumentumokat a levéltárban. Komoly Ottó apja, Kohn Dávid szintén részt vett a kongresszuson.
A Cionista Levéltár célja a kezdetektől a cionizmus történeti dokumentumainak megőrzése és a mozgalom kiemelkedő tagjai hagyatékának gondozása. A levéltár jeruzsálemi korszakától kezdve az erec-izraeli zsidóság történetét is dokumentálta, valamint az épülő ország írásos forrásait, az ereci lakosság igazgatási szervének anyagát is gyűjtötte. A Szochnut és Erec-Izrael önvédelmi szerve, a Hagana (kisebb részben az Ecel és a Lehi) anyaga is a gyűjtemény része.
A hivatalos izraeli „beolvasztó” politikának megfelelően a magyarországi cionista mozgalom nem kapott a jelentőségéhez méltó saját gyűjteményt. A Jánosházán született Miron Eszter történész 1978-tól kezdett a levéltárban dolgozni, és rendezte a magyarországi cionistákra vonatkozó anyagokat. Arra törekedett, hogy a magyarországi cionisták Magyarországon található irodalmi hagyatéka a jeruzsálemi Cionista Levéltárba kerüljön. Richtmann Mózes rabbi hagyatékát a levéltárban őrzik, Herskovits Fábián rabbi hagyatéka a Haifai Egyetemre került (The Strochlitz Institute for Holocaust Research).
Az Izrael Állam alapítása után (1948. május 14.) keletkezett levéltári anyagokat az Országos Levéltár őrzi. A magyar anyanyelvű államférfiaknak, Lőrinc Slomónak és Deutsch Adolfnak, az Agudat Jiszrael két parlamenti képviselőjének, illetve David Zvi Pinkasznak, a Függetlenségi nyilatkozat (1948) aláírójának és közlekedési miniszternek a hagyatékát is.
Jad Vasem
A soa áldozatainak emlékére létesített múzeum ötlete már a soa éveiben szóba került: az Erec-Izraelben élő Mordechai Shenhavi javasolta, hogy az elpusztított zsidó áldozatok nevét emlékhely őrizze meg. A javaslatot 1945-ben a londoni cionista kongresszuson megvitatták, és nyolc év múlva, 1953-ban a Kneszetben megszületett a törvény a „mártírok és hősök” jeruzsálemi emlékhelyéről. A Jad Vasem nevet is Shenhavi javasolta: „helyet adok házamban és falaimon belül és olyan nevet […], amely nem hal ki soha” (Izajás, 56:5).
A Jad Vasem emlékhelyet és múzeumot 1957-ben nyitották meg a jeruzsálemi Herzl-hegy nyugati oldalán. A keleti oldalon a katonai temetőben található Herzl sírja, amelynek közelében a cionista vezetők és Izrael államfői nyugszanak. Herzl sírja és a közeli Jad Vasem Izrael Állam két legfontosabb emlékhelye.
A Jad Vasem Levéltára
Az 1953-as törvény értelmében a Jad Vasem Levéltárának a feladata, hogy összegyűjtse, feldolgozza és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegye a soa történeti dokumentumait. A levéltár hivatalosan 1946 óta működik, első vezetője, Friedländer Sára Budapesten született, ahol bölcsészdoktori fokozatot szerzett, a Kasztner-vonattal menekült meg, a függetlenségi háborúban a jeruzsálemi harcokban esett el.
A Jad Vasem Levéltárának gyűjtőköre az 1930-as évektől a soa túlélőinek menedéket adó hontalantáborok bezárásáig terjed. A levéltárban az eredeti anyagok archiválása mellett gyűjtik és feldolgozzák az európai levéltárakból, így Magyarországról is, a másolatban átvett anyagokat. A magyarországi, másolatban őrzött anyag legnagyobb része az 1938–1945 között keletkezett, a zsidóüldözéssel kapcsolatos közigazgatási dokumentumegyüttes. A levéltár magyarországi kutatócsoportja Karsai László és Molnár Judit vezetésével több mint huszonöt éve gyűjti és mikrofilmezi a Jad Vasem Levéltára számára a magyarországi levéltárakban található, a gyűjtőkörhöz tartozó anyagokat. Ugyanezt a munkát egy erdélyi kutatócsoport több mint húsz éve végzi Gyémánt László vezetésével. A másik gyűjtőkör a magyarországi zsidó hitközségek dokumentumai. A legtöbb anyag a neológ Pesti Izraelita Hitközségre és a szegedi hitközségre vonatkozik.
A kutatócsoportok és a levéltár közös munkájának eredményeként a Magyarországon egyáltalán nem vagy nehezen elérhető anyagot a Jad Vasem Levéltára teszi hozzáférhetővé a kutatók számára, eredetiben és másolatban. A levéltár a magyarországi soa írásos dokumentumainak legjelentősebb kutatóhelye.
A levéltár eredeti magyarországi anyagokat is őriz, a zsidóüldözés idején, illetve a háború után keletkezett dokumentumokat. Többek között a munkaszolgálatos századok eltűnt, illetve elpusztított áldozatainak személyi adatait tartalmazó kartotékokat, ezeket a Honvédelmi Minisztériumban gyűjtötték össze a háború után. Komoly Ottónak, a Magyar Cionista Szövetség vezetőjének hagyatéka és 1934-től haláláig vezetett naplója is a levéltárba került. A naplóban beszámol a magánéletéről, a Magyarországra menekült zsidókat támogató Budapesti Segélyező és Mentőbizottság munkájáról, és az 1944-ben Budapesten a magyarországi vöröskereszt elnökeként Kasztner Rezsővel közösen végzett tevékenységéről is.
A Jad Vasem Levéltára a Joint, illetve a Szochnut magyarországi működéséről is őriz anyagokat, például a két szervezet égisze alatt létrehozott Deportáltakat Gondozó Bizottság (Degob) tevékenysége során készült, közvetlenül a háború után felvett eredeti jegyzőkönyveket. A gyűjteményben több mint háromezer-ötszáz, a deportálásból hazatért túlélő Budapesten felvett tanúságát olvashatjuk. A bécsi Tuvia Friedmannak a náci háborús bűnösök pereihez túlélőktől gyűjtött anyagában számos magyarországi túlélő vallomása maradt meg. A magyarországi magántörténelem (oral history) forrásanyagához tartoznak a Vajda Júlia által gyűjtött magyarországi túlélők audiovizuális visszaemlékezései a soáról.
A soa idején Magyarországon működő cionista vezetők közül Kasztner Rezső, Joel Brand és felesége, Hansi Brand hagyatékát, valamint a Kasztner-per dokumentumait őrzi a levéltár.
A Jad Vasem Művészeti Múzeuma
A múzeum a világ legnagyobb, a soa idején vagy a trauma hatására keletkezett képzőművészeti alkotások gyűjteménye. Csaknem kétszáz magyar anyanyelvű alkotó műveit tartja nyilván, az izraeli művészek alkotásai mellett olyan művészek munkáit is, akik túlélőként Magyarországon vagy a világban másutt telepedtek le. A 20. század magyar anyanyelvű zsidó alkotói közül számos nemzetközi rangú képzőművész munkáját őrzi a múzeum.
Az állandó kiállításon három magyar anyanyelvű művész munkáit állították ki: Gedő Ilka és Róbert Miklós (Rosenberg) rajzait és Wilhelm-Hoffmann Lujza vízfestményét.
Gedő Ilka két ceruzarajza a budapesti gettóból 1944-ből való. A Lány portréja és a Fiú portréja Gedő gettórajzsorozatának két darabja. Gedő Ilka magántanítványként, majd Örkényi Strasser művészeti iskolájának növendékeként tanult. 1944-ben csillagos házba, majd a pesti gettóba került, a gettóban készített rajzsorozata első mestermunkája, az átélt terror lenyomata.
Róbert Miklós Ungváron született, művészeti tanulmányait Budapesten végezte. Képeit az antiszemita kurzus eltávolíttatta a kiállítótermekből. 1944-ben munkaszolgálatos társaival együtt a Mosonyi utcai toloncházban tartották fogva. A Rosenberg Miklós vázlatai a Mosonyi uccai Toloncházban 1944 IV. 15–18-ig című vázlatfüzetét a Művészeti Múzeumban őrzik. A füzetben vázlatok és néhány színes rajz is található a fogva tartott társairól: a képeken ülő vagy fekvő helyzetben pihenő, alvó és olvasó férfiak.
A sorozat egy darabja az állandó kiállításon látható. Róbert Miklós az óbudai téglagyárból a vöröskereszt segítségével szökött meg, és a svájci követség munkatársaként vett részt a zsidók mentésében.
Wilhelm Lujza Szombathelyen született, 1944-ben Budapesten hamis papírokkal bujkált. A háború után Bécsbe, majd Párizsba ment, onnan alijázott, és haláláig Izraelben élt. A Művészeti Múzeum állandó kiállításán Budapest 1944 című vízfestményét állították ki, a haláltusával vívódó fuldokló a nyilasok Dunába lőtt áldozatait idézi.
Gedő Ilka és Róbert Miklós a gettóban és a toloncházban fogva tartott sorstársaik portréit rajzolták meg. A háború után Gedő Ilka Budapesten élt, Róbert Miklós 1945 márciusában hazatért Ungvárra, ahonnan 1956-ig nem látogathatott Magyarországra, az októberi felkelés után Bécsbe emigrált.
Budapesten élte túl a háborút a Nagyszentmiklóson született Herman Lipót festő, grafikusművész, műkritikus. Ezékiel víziója című triptichonja (1949) egy budapesti zsinagógába, megrendelésre készült, és a művész adományaként került a Művészeti Múzeumba.
A 20. századi festészet, illetve szobrászat két nemzetközi rangú művelőjének egy-egy művét őrzik a múzeum gyűjteményében: a húszas évektől Franciaországban élő szobrász és teoretikus Beöthy István (Etienne Beothy) faszobra (1952) és az Európai Iskola művészcsoport alapító tagja, a magyar avantgárd legnagyobb mestere, Bálint Endre Bergen Belsen című nyomtatványa (1946) gazdagítja a gyűjteményt.
Számos magyar anyanyelvű holokausztáldozat alkotását őrzi a Művészeti Múzeum. A 20. századi festészet jelentős alkotói közül a kiváló tehetségű Farkas István és Ámos Imre, a Bihar megyei tájképfestő Barát Móric, a francia emigrációban élő és Franciaországból deportált Mészöly Munkás Béla, a német-, majd franciaországi ellenállásban aktív Wittmann Zsigmond, a tájképfestő Bálint Rezső, a nagybányai festőcsoport tagja, Jándi Dávid és Vadász Endre művei találhatók a gyűjteményben.
Vadász Endre a modern magyar rézkarc művésze volt, festőművész, grafikus, már tizenhét évesen karikatúraalbumot rajzolt. A karikatúra gyakran a könnyű pénzkeresetet jelentette a művészek számára, Herman Lipót is karikaturistaként kezdte a pályát, a Mintarajziskola diákjaként rajzolt többek között a Borsszem Jankó című élclap számára. Vadász Endre a munkaszolgálatban is karikatúrákat készített, ez segítette elviselhetővé tenni a megalázó körülményeket, az értelmetlen robotot.
Kassowitz Félix (Kasso) grafikus munkaszolgálat idején készült karikatúráit is őrzi a Művészeti Múzeum. Kassowitz 1930 és 1932 között karikaturistaként működött Párizsban. Visszatért Magyarországra, illusztrátorként dolgozott, és az elsők közt készített animációs reklámfilmeket. 1943-ban őt is behívták munkaszolgálatra.
Társai kérték, hogy a tábori levelezőlap hátoldalára életképeket rajzoljon. A lapok rendben haza is érkeztek a tábori cenzúra pecsétjével. A képek visszatérő témája az otthoni és a tábori élet, a viszontlátás az otthoniakkal álom vagy április elsejei tréfa formájában, a húsvéti ajándék tojásból kibújó munkaszolgálatos.
A lapokon megjelenik az otthon, a család idealizált képe. Kassowitzot 1944-ben Mauthausenbe deportálták, ott is rajzolt. Vadász a gödőllői munkaszolgálatos táborban öngyilkos lett. Kassowitz a háború után Budapesten élt, és Kasso néven az egyik legtöbbet foglalkoztatott karikaturistaként dolgozott.
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Az ELTE hebraisztika szakán doktorált. A jeruzsálemi Nemzeti Könyvtár és a Zsidó Nép Története Központi Levéltárának munkatársa. Aikidótanár.
