Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy emlékezzünk a közelmúlt történelmének olyan vezetőire, akiknek nagyzási hóbortja és a valóságtól való elszakadása végül katasztrofális döntésekhez és tettekhez vezetett. Netanjahu ebben a helyzetben van. – Jossi Verter Haaretzben megjelent írásának rövidített és szerkesztett változata.
Benjamin Netanjahu amerikai kormány elleni kirohanása egyetlen nehéz, precíziós bombaszállítmány késleltetése miatt sokakból előhozta a szokásos megjegyzést róla: „Az ember elvesztette a józan eszét.” Mert mit lehet még mondani egy olyan ország miniszterelnökéről, amely egy végeláthatatlan, keserves és véres háborúban szenved; amelynek nemzetközi helyzete tragikus és egyre csak romlik; amely talán egy közeli északi fronton kirobbanó konfliktus előtt áll a Hezbollah hadseregével, ahol Izraelnek sokkal több amerikai lőszerre és fegyverre lesz szüksége, mint amennyit október 8-a óta kapott – és ebben az időszakban a vezetője úgy dönt, hogy összetűzésbe kerül a világ nagyhatalmának vezetőjével, aki Izrael megsegítésére sietett, miközben tudatosan kockára teszi esélyeit a novemberi elnökválasztásokon.
És nemcsak ez: a támadás, amelyre a „hálátlanság” kifejezés még csak nem is kezdi el leírni az elkövető gonoszságának és cinizmusának mélységét, éppen azelőtt történt, hogy Washingtonban összeült volna a két ország magas rangú tisztviselői közötti stratégiai párbeszéd fóruma. Ezen a találkozón Iránból és Libanonból érkező baljós jelekről kellett volna tárgyalniuk.
Give us the tools and we'll finish the job. pic.twitter.com/eQHpyd9q0X
— Benjamin Netanyahu – בנימין נתניהו (@netanyahu) June 18, 2024
A Biden-kormányzat már nem tudja, hogyan kezelje Netanjahu aljas trükkjeit és fondorlatos cselszövéseit.
Pontosan tudják, milyen ember és mit képvisel, de még mindig minden alkalommal újra megdöbbennek. Senki sem álmodik már arról, hogy fénykép készül a szaúdiakkal a pázsiton. Összességében a Biden-kormányzat leginkább azt szeretné, ha kimaradna az egész ügyből. Szerencsénkre, még mindig vannak ott felelős emberek, akik keményebben dolgoznak, mint jeruzsálemi partnereik, hogy megpróbálják megfékezni a lángokat.
A dühös Washington csak egyetlen módon reagálhatott az ilyen provokációkra: egyes találkozók lemondásával és halasztásával, valamint a támadóval szembeni eligazításokkal. John Kirby, a Nemzetbiztonsági Tanács kifinomult szóvivője, aki Izrael barátja, tegnap nem válogatta meg a szavait: “Csalódást keltő videó… érthetetlen… frusztráló… fogalmam sincs, mi járhatott a fejében.” Netanjahu fejmosást kapott Amos Hochsteintől is, az amerikai küldöttől, aki Bejrút és Jeruzsálem között rohangál, kétségbeesetten próbálva megakadályozni egy háborút. „Szemrehányás” – így jellemezték találkozóját a miniszterelnökkel.
Miközben Hochstein kétségbeesve tárta szét a karját kliensével szemben, Jeruzsálemben egy új irányvonalat kezdtek sugallni: az Egyesült Államoknak nyilvánosan be kellene jelentenie, hogy maga fogja megfizettetni az árat a Hezbollahhal a közeledő északi háborúért. Igen, a renitens Netanjahu újra és újra arcul csapta az amerikai „szülőket”, majd jött és még többet kért. Mi az, hogy, támogattatok minket a gázai háborúban, most akkor fizessetek a libanoni fordulóért is. Észak és dél, ez egy csomag.
Hochstein ezen a héten Jair Lapiddal is találkozott az irodájában a Knesszetben. “A háború kezdete óta 7,5 milliárd dollár értékű fegyvert szállítottunk nektek” – mondta neki. “Megértem, hogy ez nálatok nem hat meg senkit, de nálunk valamiért úgy gondolják, hogy ez egy nagyon nagy összeg.” Másnap Hochstein Bejrútba repült, míg Lapid csütörtök éjjel Párizsba utazott egy amerikai üzenettel Libanon ügyében Emmanuel Macronhoz. Macron az utolsó pillanatban lemondta a találkozót, de a megbeszélést végül Zoomon megtartották. A beszélgetés tanúi szerint
a franciák csodálkoztak azon, hogy az izraeli miniszterelnök tájékoztatta a Hezbollah-ot arról, hogy Izraelnek nincs elegendő lőszerkészlete.
Lapid nem tudott válaszolni erre. Jó lenne, ha a kormány is foglalkozna ezzel, nem csak az ellenzék vezetője.
Amikor a miniszterelnök egy videóban szinte nyíltan azzal vádolja Izrael megmentőit, az amerikaiakat, hogy ők felelősek azért, hogy a háború nem ér véget (egy konkrét szállítmány miatt), aláássa az ország biztonsági és nemzeti érdekeit. Feltételezve, hogy az ember nem veszítette el teljesen az épelméjűségét, ennek a bűnös viselkedésnek csak egy magyarázata lehet: körülbelül öt hónappal az elnökválasztások előtt (és egy héttel az első televíziós vita előtt Joe Biden és Donald Trump között) Netanjahu oldalt választott. Végleg. A republikánus jelöltre tesz, ellátja őt érvekkel a hivatalban lévő elnök ellen, és kész vállalni annak kockázatát, hogy Biden nem fog találkozni vele, amikor egy hónap múlva a Kongresszus előtt beszél (talán még örülne is ennek). A lényeg, hogy hízelegjen a republikánusoknak, és megtalálja az utat vissza a narancs színű őrült szívéhez. Ez egy őrült és felelőtlen hazardírozás egy őrült és felelőtlen szerencsejátékostól. Még ha Trump győzne is november 5-én, 2025. január 20. előtt, 12 óráig, ő csak egy magánember. A következő hét hónapban Biden ül a Fehér Házban, teljes hatáskörrel.
Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy emlékezzünk a közelmúlt történelmének olyan vezetőire, akiknek nagyzási hóbortja és a valóságtól való elszakadása végül katasztrofális döntésekhez és tettekhez vezetett. Netanjahu ebben a helyzetben van. Erősebben hiszi, mint valaha, hogy ő az isteni küldött, és hogy egyedül ő képes elérni a nemzete számára hatalmas sikereket és világraszóló nagyságot (a videójában még Winston Churchillhez is hasonlította magát). Az ilyen vezetők pusztulást hoztak az általuk irányított országokra. Hagyjuk a Titanicot. Ő egy utasszállító repülőgép kapitánya, aki öngyilkos bevetéseket hajt végre, miközben mindannyian mögötte ülünk az utastérben.
Héberről fordította és szerkesztette frankpeti
Főkép: Benjamin Netanjahu a 2024. június 18-án kiadott videóüzenetében – Fotó: Képkivágás / GPO
