Az adatok szerint Izraelben a második legdrágább Dél-Korea után az élelem a 38 fejlett ország közül, miközben a távközlési árak az átlagnál 30%-kal olcsóbbak – legalább ez.
Az OECD júniusban közzétett és a 12-es tévén bemutatott összehasonlító fogyasztói árai szerint Izraelben a legmagasabbak között volt, 49%-kal az átlag felett a kenyér és a gabona ára, ez csak Svájcban drágább. A tejtermékek és a tojás is Izraelben a második legdrágább, 64%-kal drágábbak az átlagnál, ebben Dél-Korea még minket is megelőz.
Noha a közel-keleti konyhában sok a gyümölcs és a zöldség, de Izraelben ezért is 25%-kal többet fizetünk az OECD átlagánál. Húsban csak a negyedik leghúzósabb árakat perkáljuk ki, de így is 64 százalékkal többet, mint a fejlett országok átlagos árát.
Az egyetlen kivétel, ahol Izrael olcsó, a távközlési szektor volt, amely 30%-kal elmaradt a nyugati átlagtól, hála a 2014-es reformnak, amely bevezette a versenyt a monopóliumok helyett.
Az új áradatok egybevágnak a korábbi OECD-jelentésekkel – 2022-ben Izrael került az első helyre a megélhetési költségekben, ahol az árak an bloc 38%-al haladják meg az átlagot.
Izraelben az élelmiszer-kiskereskedelem túlzottan koncentrált, a három legnagyobb áruházlánc lefedi a helyi piac több mint felét, ezzel korlátozva a versenyt, ami felfelé röpíti az árakat.
Emellett az importvámok, a szabályozási szűk keresztmetszetek, a magas hozzáadottérték-adó és a kóser korlátozások is távol tartják a nemzetközi kiskereskedelmi láncokat és diszkont üzleteket. Ezenkívül nincs verseny a helyi importőrök és gyártók között sem, helyette szabályozzák-tiltják és monopolizálják az importot is. Mi meg fizetünk.
Főkép: Kenyér-részleg a jeruzsálemi Rami Levy szupermarketben – Fotó: Yonatan Sindel
