Itt állunk megint, az újabb, Izrael benyújtotta túszalku-tervezetet nagy vonalakban elfogadta a Hamasz. Netanjahu még nem talált fogást rajta, miként tudja ezt is megakadályozni, hogy tovább folytatódjon a már teljesen értelmetlen, fiaink életét kioltó háború a Gázai övezetben. Egyelőre azt üzente, hogy „csökkentsük az elvárásainkat”.
Netanjahu már nem tud újabb feltételt kitalálni, csapataink hónapok óta – katonai szempontból fölöslegesen – Rafahban vannak, a Hamasz abba is belement, hogy ne állítsák le a túszalku megindításával a hadműveleteket, kíváncsian várjuk, hogy mit húz elő a kalapjából, ezúttal miként torpedózza meg a még élő, már csak mintegy ötven testvérünk hazatérését a kegyetlen fogságból.
A túszalku sikere, visszatérésük, hosszú távú fegyverszünetet jelentene (senki sem beszél békéről a Hamaszszal, ők maguk sem akarnak békét Izraellel), a cél csakis a Hudna vagy Tadija, a fegyverszünet az igazhitűek és a hitetlenek között. De Netanjahut megfenyegették kormánya fasisztái, akik még több vért akarnak, nem akarják a tűzszünetet, és nem érdeklik őket a túszok. És a telepek újjáépítéséről álmodoznak a Gázai övezetben. A túszok pedig főleg baloldali kibucnyikok, úgysem rájuk szavaznak. És Netanjahu tudja, hogy ha elhallgatnak a fegyverek, akkor jönnek a választások, melyeket az ország több mint hetven százaléka követel, és új kormány lesz nélküle.
És újabb vizsgálóbizottság, amely ezúttal azt mondja ki, hogy ki és kik voltak a felelősek október 7. tragédiájáért, miért nem védett meg minket az állam és a hadsereg. És miért úgy folyt a háború az utóbbi kilenc hónapban, ahogy.
Netanjahu terve átlátszó, mint mindig: először is mondvacsinált kifogásokkal időt húz három hétig, a Washingtonba utazásig, ahol meghívták beszédet mondani a Kongresszusba. Ott találkozik Amerikában élő Jair fiával, s feleségével együtt megünneplik a születésnapját a 32 éves „gyereknek”, aki még életében nem dolgozott. Július 24-re hívták a Kongresszusba, addig feszült tárgyalások lesznek újabb és újabb „akadályokkal”. Utána hazajön és felszámolja az egész alkut valamilyen ürüggyel, mert kormánya egyben tartása, a saját személye fontosabb neki az emberéleteknél, Izrael sorsánál. Ürügy, harci cselekmény, itt mindig akad. És tudja, hogy október 7. után többet nem lesz kormánya Izraelben.
És szombat este ismét együtt sírunk és üvöltünk a tüntetéseken országszerte az elhurcoltak rokonaival: Hozd vissza őket MOST. „MOST” – üvölti, zokogja a tömeg újra és újra, de hiába. Netanjahu már „csökkentené az elvárásokat”. Ha van olyan, a poklok poklán fog égni azért, amit a túszok ellen már eddig elkövetett.
Vasárnap is országszerte tiltakozások, menjetek az utcára MOST!!! Sírjunk, kiáltsuk együtt újra és újra, hogy „Túszalkut MOST”. Ha elegen leszünk, talán MOST nem sikerül megtorpedóznia. MOST mi akadályozzuk meg Netanjahu átlátszó tervét.
Újságíró
