Nimrod Aloni nevelésfilozófia professzor a Haaretz hasábjain megjelent írásában kifejti, hogy a történelem során több vallási és ideológiai rendszer is a barbárság szakadékába süllyedt, és most a zsidó kultúra is hasonló úton jár a kahanizmus, a bibizmus és a vallási felsőbbrendűség révén. Az írás rámutat arra, hogy ezek az ideológiák a humanitás, a tisztesség és a törvényesség kulturális normáinak lebontásával járnak, elősegítve a primitív vágyak kielégítését, az önimádatot és a mások iránti gyűlöletet. A zsidó örökségben található erkölcsi alapelvek, amelyek az emberi méltóság megőrzését és a kulturált viselkedést támogatják, nem tükröződnek a jelenlegi Izraelben uralkodó radikális vallási ideológiákban. Figyelmeztetése szerint a jelenlegi irányvonal követése olyan katasztrófákat idézhet elő, amelyek még a legrosszabb forgatókönyveket is felülmúlhatják. A professzor hangsúlyozza, hogy a pluralizmus, a tolerancia és a tisztesség visszaállítása elengedhetetlen ahhoz, hogy Izrael elkerülje ezt a szörnyű sorsot, és megőrizze kulturális és politikai integritását.
Megtörtént a kereszténységgel az inkvizíció borzalmai során, a németekkel a nácizmus idején, az iszlámmal az Al-Kaida és az ISIS gyilkos fundamentalizmusával, és most a zsidósággal történik meg a kahanizmus, a bibizmus és a zsidó felsőbbrendűség által – egy kultúra összeomlása a barbárság felé. Ez a humanitás, a tisztesség és a törvényesség kulturális normáiról és gátlásairól való lemondás a primitív vágyak kielégítése, az önimádat és a mások gyűlölete érdekében, valamint a tömeges felbujtás a különféle „mások” elnyomására és megsemmisítésére válogatás nélküli lincselések és gyilkosságok révén.
A barbárság nem biológiai, faji, etnikai, és nem is személyiségbeli jellemző – ez az emberi méltóság elvesztése, amely megnyilvánulhat bármely egyén viselkedésében, ha lecsúszik erre a szintre. Ami megkülönbözteti a kulturált viselkedést a barbártól, az nem az önző, szexuális, erőszakos, rasszista és területi kielégülések iránti vágy, hanem az a képesség, hogy ezeket egy belső ítélkezési rendszeren keresztül vizsgáljuk meg – érzékenységek, értékek és felismerések által –, amely elítéli őket mint illegitimeket, hibásakat vagy elutasítandókat (erkölcsi, vallási, politikai vagy esztétikai szempontból), és módot talál arra, hogy fékezze, finomítsa vagy olyan, társadalmilag elfogadható formába csatornázza őket, amely nem sérti az alapvető emberi normákat.
A zsidó örökségben számos alapvető jellemzője van az emberi méltóság megőrzésének és a kulturált viselkedés iránti elkötelezettségnek. Ezek olyan viselkedési minták, amelyek az önmegtartóztatás szigorával járnak, hogy ne az önző, ösztönszerű, erőszakos és törzsi hajlamok irányítsanak minket; hogy tisztességgel, tisztelettel és becsülettel bánjunk másokkal; hogy elkerüljük az olyan cselekedeteket, amelyek károsak a közjóra és mások jólétére. Az erkölcs (מוסר) fogalma a héber „יס״ר” gyökérből származik, amely arra tanít, hogy emberi lénynek, méltónak és tiszteletre méltónak lenni önmegtartóztatást igényel – lelkiismereti szigorúságot a magas szintű tisztesség, becsületesség, hűség és mások iránti tisztelet tekintetében, még akkor is, ha az ösztön, az érzelem vagy a személyes érdekek más irányba terelnek.
Négy további alapvető eszme a zsidó örökségben szintén a megfontolt és tisztességes viselkedésre vonatkozik, amely visszatartja az indulatos kirohanást, a rasszista magatartást és a lincselést. Az egyik a jövevényekkel való igazságos bánásmód – egyrészt azért, mert a zsidók maguk is jövevények voltak, és saját bőrükön tapasztalták meg a rasszista többségi uralom visszaéléseit, másrészt azért, mert elismerik, hogy a jövevényeket is Isten képmására teremtették, és emberi méltóságuk nem hibás vagy hiányos.
A második alapvető eszme, hogy „Sion igazság által váltatik meg.” Ez azt jelenti, hogy a megváltás nem erőszakkal és zsarnoksággal történik, hanem tisztességes és átlátható folyamatok révén. A harmadik eszme a szellemi vezetők fölénye – olyan próféták, mint Izajás, Jeremiás, Ámosz és Nátán –, akik az emberek közötti erkölcsösségre, politikai tisztességre és általában a lelkiismeret-vizsgálatra hívnak fel, mint a közéleti cselekvés előfeltételeire. A negyedik, talán legfontosabb eszme pedig az, hogy a kulturált viselkedés a tiszteletteljes magatartásban, a békés utak keresésében és a békés együttélés útjainak választásában nyilvánul meg.
Ezeknek a magasztos zsidó alapelveknek egyikét sem lehet felfedezni a jelenleg Izraelben uralkodó kahanizmus és vallási felsőbbrendűség szellemében, amely a radikális vallásos jobboldaliak és bibisták szívét tölti el lelkesedéssel. Az ő identitásukat a nacionalista rasszizmus jellemzi, amelyet az apartheid rendszerének megalapozása és a palesztinok elleni pogromok vezetése révén valósítanak meg a megszállt területeken. Politikai erőszakot alkalmaznak a baloldaliak és a rezsim kritikusai ellen, támadják a független sajtót, az ügyészséget és az igazságszolgáltatási rendszert, bántalmazzák a foglyokat, agressziót mutatnak az emberi jogi aktivistákkal szemben, ellenségesek a menekültekkel és a vendégmunkásokkal szemben, és istenítik vezetőjüket, mintha egy császár lenne, aki a nép és a törvények felett áll.
Nem mi találtuk fel a kereket. Számos vallási, nemzeti és ideológiai rendszer a történelem során sok helyen a dicsőséges kultúra státuszából a barbárság szakadékába süllyedt. Jean-Paul Sartre filozófus leírásában a fajgyűlölő antiszemita barbársága abban nyilvánul meg, hogy érzéketlen mindenre, ami azt taníthatná, hogy a másik ember is emberi lény, éppen úgy, mint te és szeretteid; hogy az életet más szemszögből nézve másképp látod; hogy talán nem minden igazság és jogosság van a birtokodban; hogy új tények és racionális érvek elfogadása képesek megkérdőjelezni az előítéleteket és a hiedelmek merevségét; és hogy a pluralizmus, a tolerancia és az objektivitás megalapozása létfontosságúak a vélemények kialakítása és a valóság megítélése során.
Ez azok barbársága, akik mindig azt feltételezik, hogy minden, ami őket jellemzi, szükségszerűen igaz és helyes, és minden kísérlet az egyetemes humanitásra, tisztességre és logikára árulásnak minősül. Ez a barbárság táplálja és tartja fenn a bibista és kahanista judaizmus gonoszságait és borzalmait. És ez az, ami egész Izraelt olyan szakadékok és katasztrófák felé vezeti, amelyekről még a legborzalmasabb rémálmainkban sem gondoltuk volna, hogy bekövetkezhetnek.
Nimrod Aloni a nevelésfilozófia professzora a Seminar Hakibutzim Főiskolán és az UNESCO ottani humanista nevelés projektjének vezetője
Főkép: „Baloldali árulók” – Jobboldali tüntetők a Kaplanon, két hónappal ezelőtt – Fotó: Itai Ron
