Zöldségesnek és koldusnak álcázott izraeli ügynökök játszották a főszerepet Mohamed Deif, az október 7-ei terrortámadások parancsnoka és kitervelője kiiktatásában – tudta meg a brit The Jewish Chronicle. Az akció részletei eddig szigorúan titkosak voltak, érthető okokból. A „rejtőzködés mesterének” is tartott Deif-ről és pontos hollétéről évekig semmit sem lehetett tudni, olyannyira, hogy még egy aktuális fotó sem volt róla.
A titkosszolgálat akkor kezdett el egy akción gondolkodni, amikor kiderült, Deif lazított a szokásos biztonsági protokollokon, és rendszeresen meglátogatott egy, a kitelepített gázaiaknak átmeneti otthont biztosító sátortábort. Az is kiderült, hogy a látogatásokra mindig ugyanúgy kerül sor: Deif a sátrakban tett vizitek előtt egy épületbe megy, ahol találkozik a Hamasz ügynökeivel, akik tájékoztatják a terrorvezért a Cahal aktuális manővereiről és a gázai helyzetről, illetve az élelmiszer és gyógyszer mennyiségéről.
A helyi informátoroktól és a hadsereg fedetten dolgozó ügynökeitől szerzett információkat összeillesztve a titkosszolgálat a következő várható látogatásra időzítve kijelölte Deif likvidálását.
A jelentésekből az is kiderült, hogy a terroristavezér, aki közel harminc évig szigorú biztonsági protokoll szerint élte az életét, rejtélyes módon lazított a szabályokon, és Khan Junisztól nyugatra rendszeresen ugyanabban az épületben tartózkodik. Miután ezt többször is leellenőrizték, annak ellenére, hogy attól tartottak, hogy Deif különböző álruhákba bújva próbál meg elrejtőzni, úgy döntöttek, a helyzet sikerrel kecsegtet.
A területet drónokkal kezdték figyelni, és a Fauda sorozatból is megismert Duvdevan דובדבן alakulat tagjai szivárogtak be a gázaiak közé. Volt, aki UNWRA alkalmazottnak álcázva magát osztott segélyeket, más muszlim vallási személynek adta ki magát, aki azért érkezett, hogy lelket öntsön a kitelepített palesztinokba. A legfontosabb szerepe annak a két ügynöknek volt, akik közvetlenül annak az épületnek a bejárata előtt várták Deif feltűnését, ahová az információk szerint rendszeresen ellátogat. Az egyikük zöldségárusnak adta ki magát, a másik pedig koldusként kéregetett. Július 13-án, szombaton elterjedt a hír a gázaiak között, hogy Deif nemsokára megérkezik. Az információt az ügynökök azonnal továbbították az izraeli parancsnokságra, ahol engedélyt adtak a likvidálás végrehajtására. Két vadászgép emelkedett a levegőbe, és körözött a terület felett, elég magasan ahhoz, hogy lentről ne lehessen észrevenni őket. Mivel Deif pontos érkezési ideje nem volt ismert, a két gép hét órán keresztül keringett a célpont felett, várva a terroristavezérre. Az egyik pilóta a várakozás közben arra lett figyelmes, hogy a fedett ügynököknek menekülési utat biztosító irányban a Hamasz terroristái gyülekeznek, így új menekülési tervet kellett kidolgozniuk. A fedésben dolgozó parancsnok ezért egy apró, szinte észrevehetetlen, a fülbe dugható rádió segítségével arra utasította az embereit, hogy kelet helyett az alig száz méterre lévő tenger irányába induljanak, amikor Deif belép az épületbe.
A sokórás feszült várakozás után Deif végre megérkezett, az izraeli ügynökök pedig nyugodtan, csendben elhagyták a területet. Később egy hadihajó vette őket a fedélzetére, anélkül, hogy bárkinek is feltűntek volna a parton.
Öt perccel az ügynökök távozása után a repülőgépek akcióba léptek. Az első gép rakétái lerombolták az épületet, a második pedig apró bombákat szórt le, hogy a keletkező tűz elvegye a hamaszosok kedvét Deif és terrorista társai megmentésétől. A pontot egy bunkerromboló bomba tette a mondat végére, amely áttörte a betontörmeléket, és a földszinten robbant. A gyanú szerint – ami később bebizonyosodott, hogy helyes volt – Deif a támadás után azonnal menekülni próbál majd a föld alatti védett szobából, ahol a megbeszéléseket tartották. A terrorista halálát azért sem ismerte el sokáig sem a Hamasz, sem a Cahal, mert a törmelékek alatt meg kellett találni Deif holttestét.
A Jewish Chronicle cikke idéz egy beszélgetést, amely két gázai között folyt a támadás után.
Egyikőjük idegesen azt mondta: „Megölték Deifet! Insallah, meg fogják ölni Szinvárt is!”
A másik azt felelte: „Insallah, bárcsak…”
Főkép: Mohamed Deif
