Ha otthon, Európában gyorsnak találod a tempót, számodra a legjobb hely Izrael. Itt mindenki ráér, bármit is csinál, a lényeg, hogy komótosan tegye.
Egy áruházi sorban-állással – pláne ünnep előtt – elmegy egy délután.
A minap éppen ilyen helyzetbe kerültünk. Csak néhány dolgot szerettünk volna vásárolni, amelyek nem is feltétlenül fontosak, és azzal szembesültünk, hogy másnap nem lesz bolt. Mintha otthon lennék, mindenki hónapokra való élelmiszert vásárol, a különbség csak annyi, hogy itt nem gyorskezű Lidl-kasszások dolgoznak. Miért is sietnének a vonalkódolvasással, amikor a vásárló is ráérősen pakolja a szatyrokba az árut, majd a kedvezményes kuponját keresve a telefonján, még megválaszol néhány fontos Messenger-üzenetet. Mi majd negyven percet álltunk a szánalmasan kevés holminkkal, azért csak ennyit, mert az előttünk álló, degeszre tömött bevásárlókocsis házaspár megszánt minket és előreengedett, látva, mennyire felkészületlenül vágunk neki az ünnepnek.
Nekem, aki folyton rohan, pörög, kínkeserv látni, ahogyan órák röppennek el a hátralevő életemből húsz dekányi reszelnivaló sajt miatt. Közben pedig irigylem az izraeliek mentalitását, hogy soha nem idegeskednek semmi apróságon, nyugodtan, mosolyogva várják ki a sorukat, akár a kasszánál, akár az élet bármely más területén. Néhány év, évtized, és én is Buddhává válok az ünnepi bevásárlás alatt.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
