Amikor tavaly először jártam Izraelben, csak kapkodtam a fejem a növények láttán. Többségüket ismertem, hiszen hajdanán virágkötőként dolgoztam velük. Ám itt az utcán nő a papagájvirág, és a fákról azok a termések potyognak a fejemre, amelyeket otthon a nagybani virágpiacon zacskózva veszek aranyáron.
Azért van olyan növény, amely otthon is megtalálható a kertészetekben, például a jukka, a citrusfa és a leander. Bár amit a polcaimon találok, XS-es méretű az itteni flórához képest.
Irtó büszke voltam az egyméteres fikuszomra, különleges bánásmódban részesítettem: levéltörölgetés, tápoldat, havonta egyszer langyos zuhany.
Aztán leszállt velem a repülő Tel-Avivban, és már a reptéren megláttam az én fikuszom monumentális változatát. Az út szélén. Se tápoldat, se zuhany, mégis akkora, mint egy kétszintes lakóház. Az otthoni büszkeségem mintha a makettje lenne.
Másik kedvencem, a leander, itt az autópályák mentén élősövényként virágzik. Vagy éppen a sziklák repedéseiből kibúvó gazként nő.
Viszont az is tény, hogy ebben az országban nincs orgona. Elképzelem, ahogyan a Magyarországra látogató izraelieknek leesik az álluk az M7-esen, a Balaton felé száguldva, a hatalmas lila vagy fehér virágú bokrok láttán, és eszükbe jut a polcukon kókadozó kicsi orgona, amit különös gonddal ápolgatnak: levéltörölgetés, tápoldat, havonta egyszer langyos zuhany.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
