Hasszan Naszrallah szimbólummá vált, mivel Izrael és az Egyesült Államok legnagyobb ellenfeleként állította be magát, jobban, mint bármely más arab vezető. A meggyilkolása olyan morális csapást jelent, amely túlmutat a katonai és politikai következményeken.
Jackie Khoury kommentárja
Hasszan Naszrallah, a Hezbollah főtitkárának meggyilkolása sorsfordító esemény, de a szervezet helyreállásának és folytonosságának kérdése továbbra is nyitott. Bár sok izraeli eufóriával fogadta a hírt, továbbra sincs egyértelmű válasz arra, hogyan fogja magát újjáépíteni a Hezbollah, mind politikai, mind katonai szárnyában. Izrael már 1992-ben meggyilkolta a szervezet akkori főtitkárát, Abbasz Muszavit, majd 2008-ban a Hezbollah vezérkari főnökét, Imad Mughniyeh-t, valamint számos más vezetőjét. Hamar kiderült, hogy utódaik nem hoztak mérsékeltebb vagy kevésbé militáns hozzáállást.
Azonban Naszrallah meggyilkolásának a katonai és politikai dimenzión túl szélesebb morális jelentősége van; ez a jelentőség túlmutat a Hezbollah tagjain és az arab-iszlám világ közösségein. A merénylet generációk ellenállásának szimbólumát érinti.
Bár Naszrallah egy libanoni síita szervezet élén állt, Irán pártfogoltjának tekintették, és számos kritikusa és ellenzője volt Libanonban és az arab-iszlám világban is, mégis őt tartották a legélesebb élnek Izraellel szemben. A „Szaid al-Mukavama” (az Ellenállás Ura) címet neki adományozták, és nem egyetlen más arab vezetőnek sem. Naszrallah szerette ápolni ezt a címet, különösen a 2006-os második libanoni háború után.
Naszrallahnak mindig hitelességet és megbízhatóságot tulajdonítottak szervezetének Izraellel szembeni képességei kapcsán. Minden beszéde széles körű médiavisszhangot kapott az arab hálózatokon és Izraelben. Úgy tekintettek rá, mint aki jobban szembeszállt Izraellel és az Egyesült Államokkal, mint bármely más arab vezető, ezért vált szimbólummá és ikonná. Noha Naszrallah státusza megingott a Hezbollah szíriai polgárháborúban való masszív részvétele és Bassár el-Aszad rezsimjének teljes támogatása miatt, az elmúlt években igyekezett olyan irányvonalat követni, amely szerint ő az ellenállás generációjának érdekeit képviseli Izraellel és főként az Egyesült Államokkal szemben, célja pedig az, hogy gátat szabjon hatalmuknak, különösen a palesztin kérdésben. Ezért indította el október 8-án a támadást az északi fronton, a Gázai övezettel, valamint a Hamasz és a palesztinok harcával való szolidaritás jeleként. Mint az ellenállás vezetőjétől, ez elvárható volt.
A háború legtöbb szakaszában Naszrallah sikeresen fenntartotta az Izraellel szembeni elrettentés egyensúlyát – még az izraeli közvéleményben is. Erre utal az a tízezrekre rúgó számú izraeli, akik elhagyták északi otthonaikat – ez olyan méretű evakuálás, amelyre még az első és második libanoni háborúban sem volt példa. Még a Hezbollah katonai vezetőinek célzott likvidálásai és a kommunikációs rendszerek megsemmisítése után is az arab világ közvéleményében az a nézet uralkodott, hogy Naszrallahnak még vannak további meglepetései, és képes kezelni a parancsnoki láncolatban esett veszteségeket. Ez volt a helyzet az elmúlt heti beszédében is, amelyben elismerte, hogy súlyos csapást szenvedett, de ígéretet tett a folytatásra.
Ez a mítosz tegnap, halálhíréről szóló bejelentéssel foszlott semmivé. Nem csoda, hogy sokan felidézték 1970. szeptember 28-át, azt a napot, amikor szívrohamban elhunyt az akkori egyiptomi vezető, Gamál Abden-Nasszer, akit az arab nemzet atyjának tartottak. Nasszernek sok ellenzője volt Egyiptomban és az arab világban, különösen azután, hogy 1967-ben vereséget szenvedett a hatnapos háborúban, és katasztrófát hozott a népére; de vezetői képességeiben és arab nemzeti hősi szerepében senki sem kételkedett. Hasonlóan Naszrallahhoz, 54 évvel később. Támogatói és ellenfelei egyaránt megértik, hogy az ellene végrehajtott merénylet és halála okozta legsúlyosabb csapás morális, még a katonai vagy a politikai csapásnál is súlyosabb.
Főkép: Tüntetés Naszrallah meggyilkolása ellen tegnap Pakisztánban – Fotó: Fareed Khan / AP
