A csirkemellet vágd vékony szeletekre (a gyerekek alapvetően a prézlit szeretik, nem a húst), majd a szeleteket forgasd meg lisztben, felvert tojásban, és végül prézliben, úri nevén zsemlemorzsában.
Bő zsírban, magas lángon süsd ki. Nem túl egészséges, de a gyerekek imádják, ez az alapételük.
Kisült a hús, jöhet a kol nidre.
Ebben az évben különösen szigorú szertartásossággal végigeszem jom kipurt.
Értse meg egyszer és mindenkorra, hogy köztünk mindennek vége.
Ha a soá nem lett volna elég, tavaly még tovább tetézte október 7-én, rám ezek után ne számítson semmiben. Egész nap rágni fogok valamit, estétől holnap estig.
Persze empatikus, tisztességes zsidó asszony vagyok, előre lesütöttem, megfőztem mindent, tőlünk semmilyen ételszag nem kerül a levegőbe jom kipurkor.
Semmi közöm más böjtjéhez, sőt tisztelem, aki még ezek után is bízik benne.
De engem békén lehet hagyni, nekem (sajnos) jó az étvágyam. És ha nem lenne étvágyam így néhány nappal életem legszörnyűbb pogromjának első évfordulója után, akkor is enni fogok. Azt ne higgye, hogy miatta nem nyúlok ételhez. Leszerepelt, hagyjon békén.
Nélküle kell boldogulnom, ahogy eddig is. Jó étvágyat.
Újságíró
