Egy éve látogattam először Izraelbe. Amellett, hogy ez volt az első Európán kívüli utam, ez volt az első alkalom, hogy repülőre szálltam. Akkor úgy éreztem, ha bármely más módon eljuthatnék ide, biztosan azt választanám.
De végül beleszerettem a repülésbe. És Izraelbe is.
Amikor kiértem a 3-as terminálra a kevéske cuccommal, volt 20-25 percem egyedül (E. értem jőve rossz vonatra szállt).
Érdekes, hogy egy percig sem aggódtam, hogy egy idegen ország repülőterén vagyok egymagam életemben először. Az első dolgom volt szerezni végre egy jó kávét – a hajnal két órai kelés megbosszulja önmagát –, majd csak sétáltam a reptéren. Körbenéztem a váróteremben, a hatalmas belmagasság és az égbe nyúló márványoszlopok lenyűgöztek.
Odakint pedig, a terminál előtt egy óriási Salvador Dalí-menóra áll, amiről csak annyit sikerült kiderítenem, hogy Samy Flatto Sharon adományozta a reptérnek. Az úriember, amellett hogy rádiós műsorvezető és politikus volt, híressége mellett legalább annyira hírhedt is volt üzletemberként. Érdekes tény róla, hogy 1977-ben azért alapított Izraelben egyszemélyes pártot, hogy politikai mentességet kapjon, így megússza a börtönt az eredeti hazájában, Franciaországban elsikkasztott 60 millió dollár miatt. De ez mit sem számít, ha neki köszönhetjük azt a gyönyörű menórát a bejáratnál.
Az akkori fotóimat nézegetve a másik hangsúlyos téma a stilizált szobrok, amelyek mindenütt megtalálhatók. Az egyik könyvet olvas, a másik lufit tart, vagy épp egy bőrönd mellett ücsörög, mind Meir Trussman alkotása. Sajnos a művészről semmit sem sikerült kiderítenem, pedig hasonló szobrok elszórva találhatók még Tel-Avivban is.
Visszatérve az első izraeli látogatásomhoz, míg fentről, a levegőből egy hatalmas portengernek tűnt a város, addig újra a földön állva mindenhol temérdek zöldet láttam. Azóta tudom, hogy az izraelieknek küldetés a faültetés. Egyrészt praktikus okai lehetnek, hiszen a sivatagot csak így lehet termővé tenni, másrészt a fák védelme belső késztetés az itt élők számára. Talán ahol fát ültetsz, az a hazád, hiszen időbe telik, míg ennek gyümölcsét vagy teljes szépségét láthatod. Itt a haza jelentése más, mint otthon. Nekem a haza természetes, ott születtem, ott van ezer éve. Szeretem, de ritkán gondolkodom el azon, hogy mit is jelent valójában a számomra.
Az izraelieknek ez az ország a vágyott haza, amely ősi, de mégis új. Nem alapvetés a megléte számukra, és a fenyegetettség, hogy akár el is veszíthetik ezt a hazát, még értékesebbé teszi a szemükben. Ezt ki is fejezik, akár a mindenhol látható izraeli zászlókkal, akár azzal, hogy elültetnek egy fát a jövőnek.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
