Október végén, amikor otthon, Magyarországon talán beköszöntött az első fagy, mi leautóztunk 250 kilométert a Holt-tengerhez, ahol verőfény és 32 fok várt. Igaz, a szél erősen fújt, így csak 28 foknak éreztük.
A Holt-tenger minden szempontból varázslatos hely. Már az odavezető út alatt is „hűházik” az ember, amikor elhagyjuk a virágzó városokat, és lassanként mintha egy másik bolygóra érkeznénk. Kövek mindenütt: hatalmas sziklák, apró kavicsok, flóra semmi, a faunát pedig csak a beduinok tevéi képviselik.
A tevefotózás külön macera: mivel a jószág éppen olyan színű, mint a sivatag, az „öregebb szeműek” számára szinte láthatatlan. Kalákában dolgoztunk: ha valaki szólt, hogy „teve a jobb oldalon,” én őrült módjára fotóztam a panorámát a kocsi ablakából, hátha a rengeteg kép között lesz egy tevés is, amit később, kinagyítva a lányaim elé tárhatok.
Maga a Holt-tenger a Föld legmélyebb szárazföldi pontja (nevével ellentétben nem tenger, hanem tó). A víztükre kb. 420 méterrel, a tófenék pedig 795 méterrel van a földrajzi tengerszint alatt. Ez az én szerény matematikai tudásommal is azt jelenti, hogy borzasztó mély.
De ez mit sem számít, hiszen a sótartalma miatt lehetetlen elsüllyedni benne (tízszer annyi sót tartalmaz, mint a tengerek vize). A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy belegyalogolsz derékmagasságig, és a következő pillanatban már ülsz és lebegsz, akár akartad, akár nem – ahogy E-vel is történt. A felhajtóerő nagyobb úr az önálló akaratnál.
A Holt-tengeri úszásoktatás kidobott pénz, mert minden más vízben nulláról kell kezdeni az egészet, különben félő, hogy megfulladsz.
Az viszont tény, hogy itt nincs hullámverés. Még a hatalmas szélnek sem volt akkora ereje, hogy megmozdítsa a víztükröt. Ahogy békésen lebegtem a tengerben, körülöttem a sivataggal és a só ködén át halványan látott jordániai hegyekkel, ez életem egyik legmegnyugtatóbb élménye volt.
Nem zavarták a szememet harsány zöld növények, és állatok sem élnek meg a vízben. Nem kellett tartanom medúzacsípéstől vagy cápatámadástól sem. Maximum a sózott heringnek lenne esélye itt a túlélésre. Megjegyzem, a földrajzérettségimen jól jött volna a Holt-tenger élővilága mentőtételként.
A legjobb pedig az, hogy amikor kijössz a tengerből, nem fázol, akármilyen hideg van, mert az egész tested olajos bevonattal van borítva. Azonban, ha lezuhanyozol édesvízzel, már a metsző, 25 fokos szélben halálra fagysz. Pedig a zuhanyzás mindenképp ajánlott, hacsak nem akarsz sófoltokat a bőrödön. Persze mi ezt is kipróbáltuk.
A Holt-tengeri fürdőzés egyetlen hátulütője, ha sebes a bőröd. Érdekes módon éppen bőrbetegségekre ajánlják, de csak akkor, ha kibírod a traumát, ahogy a sérült felületedet ellepi a sós víz. Nem szívesen lettem volna E. helyében, akinek a tisztítószerektől ekcémás a keze. Nekem csak egy apró macskakarmolás volt a vádlimon, de mintha sót szórtak volna rá – lényegében így is történt.
Két fürdőzés között kint ültünk a parton a barátainkkal és új ismerőseinkkel, jó magyar szokás szerint ettünk. Körözöttet, házikolbászt (sajnos a töpörtyűt itthon felejtettem), hogy még inkább emeljük az amúgy is tökéletes nap fényét némi hazaival.
Béke volt minden szempontból, légiriadók nélkül. Aznap akkor voltunk a legközelebb a háborúhoz, amikor hazafelé láttuk a távolban Gáza csücskét, a másik oldalon pedig az Izraelt Ciszjordániától elválasztó hosszú, szürke betonfalat.
És még néhány érdekesség a Holt-tengerről, amit kigugliztam:
- Az UV-sugárzás meglepően alacsony az állandó „só-köd” miatt, így naptejből elég az 5-ös faktorszámú, ha egyáltalán. Egy kéthetes Holt-tengeri nyaralás után is olyan hófehéren térsz haza, hogy senki nem hiszi el, hogy a nyárban jártál.
- A vize lassítja a bőr öregedését, ami számomra azt jelenti, hogy így ötven után hetente meg kell mártóznom benne.
- A „déli elmélet” szerint itt játszódott Szodoma és Gomorra története, vagyis Lót felesége itt vált sóbálvánnyá. Ha ez igaz, akkor tömeges sóbálvánnyá válásról beszélhetünk, mert a tenger talaja és partja is csupa só.
Rengeteg érdekességet találtam még a Holt-tengerről, de más olvasni róluk, és más megtapasztalni a természet eme csodáját. Úgyhogy, ha erre jársz, és vágysz egy leégésmentes, vízben lebegős délutánra, bármikor számíthatsz a kíséretünkre.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
