Bár a karácsonyunk rendhagyó volt, az a szerencse ért, hogy szilveszter és újév napján sem kellett dolgoznom.
Így január elsején kiélhettem a karácsony iránti olthatatlan szenvedélyemet. Azért az egyes szám, mert E.-nek sosem volt ilyen késztetése. Most is csak a kitartó nyaggatásomnak engedett, amikor leautóztunk a HaMeginim és a Ben Gurion utcákat összekötő körforgalomhoz.
Ahol, ha nem is a világ, de mindenképpen Haifa legnagyobb karácsonyi vására található. A körforgalom közepén egy hatalmas karácsonyfa, egy hanukia és egy arab félhold áll, jelezve, hogy ez a város a világvallások szempontjából az egyik legbarátságosabb.
Tudomásom szerint ez a jelkép-együttes tavaly kimaradt a polgármester döntése nyomán, ahogyan a vásár is elmaradt, de idén újra fennen hirdeti a békés egymás mellett élést.
Ráadásként – tudatosan vagy véletlenül – épp egy kiváló szelfipont mellé helyezték a hatalmas szimbólumokat, a távolban a Bahái-kert impozáns főépületével.
Nem véletlen, hogy már itt tömött sorokban állnak a fényképezni vágyók. És ez a tömeg csak fokozódik az utcákon. Pláne január elsején – bár ez a nap Izraelben sima munkanap, a bevándorlók megtartják a bulizós hagyományaikat, köztük az óév búcsúztatását is.
Így a díszbe öltözött utcákat ellepték az emberek, akárcsak otthon, a Vörösmarty téren. Forralt bor, kitelepült éttermek, utcai árusok, ahol mindenféle kínai vicikvacakot lehet beszerezni. Ez újdonság volt számomra, mivel az itt töltött időm alatt talán két kínai jellegű boltot láttam, de azokat sem a „százforintos” kategóriában. Azok inkább plázákba illő, teljesen felesleges, ám übercuki dolgokat árusító helyek voltak.
Ám emellett karácsony volt dögivel. Hideg is, így az sem hiányzott a hangulathoz. Bojtos sapka, dupla nadrág. Talán az év leghidegebb napja volt január elsején. Az új évben eddig biztosan.
Az utcán mindenhol fények, gömbök, még a pálmák és a leánderek is karácsonyi dekorációban pompáztak. Az egész éjszakát eltöltöttem volna ebben az ünnepi kavalkádban. De E. másfél órát tudott elviselni, így számomra mérhetetlenül korán hazaindultunk. A parkoló felé azonban elém ugrott egy templom. Óriási karácsonyfával, betlehemmel. Ha rajtam múlt volna, egy misét is végigülök, de azért ezt mégsem várhattam el életem párjától.
Ha igaz a babona, miszerint amit az év első napján teszel, az határozza meg az évedet, akkor én idén karácsonyozni fogok, E. pedig szintén – csak ő utálni fogja.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
