A tegnapra tervezett gyalogtúránkat elmosta az egész éjszaka tartó esőzés, de bennünk maradt a mehetnék, így hármasban (E., G. és jómagam) elautóztunk a közelbe csodát látni.
Rosh HaNikra (a Barlang feje) egy barlangrendszer a tenger és a szárazföld találkozásánál.
Sokáig csak a víz felől lehetett megközelíteni, így kizárólag a búvárok gyönyörködhettek benne. Aztán jöttek az angolok, akik valószínűleg nem szerettek búvárkodni, ezért építettek egy alagutat, amely összeköti a barlangokat, és lehetővé teszi a bejutást a rendszerbe. De az angolok ennél is kényelmesebbek voltak, így felvonót építettek – a világ legmeredekebb felvonóját (60 fokos lejtéssel) –, amely a szikla tetejéről az alagútba vezet.
Odabent egy audiovizuális bemutató hallható és látható. A kilátás a barlangból lenyűgöző, a tenger moraja pedig még különlegesebbé teszi az élményt.
Ezt olvastam a neten, mert – valószínűleg a háború miatt – a barlang zárva volt. Mivel búvárfelszerelést nem vittünk magunkkal (ahogyan az angolok sem anno), így csak a hegytetőről csodáltuk a panorámát.
Majd oldalról, a szintén Rosh HaNikra nevű kibuc mellől cserkésztük be a látványt.
Erről a kibucról sok érdekességet találtam, de a legfontosabb, hogy itt önkénteskedett Sacha Baron Cohen.
Természetesen, ha már tengerpart, hiába január, azért belegyalogoltunk abba a vízbe, amelyben Borat is áztatta a lábát. Mondjuk, ezt csak utólag tudtam meg, de azért menőség az ő lábvizében tapicskolni.
A tenger most is melegebb volt, mint amilyennek januárban képzelném, és a kavicsos mohaágyon sétálva a bokáig érő vízben, a távolban Rosh HaNikra látványával, tudván, hogy Libanon is egy köpésnyire van, szinte több volt, mint az elmaradt audiovizuális élmény, amit a barlang kínál.
A parti sziklák is gyönyörűek, rétegződésük földöntúlivá teszi ezt a tájat is, akár a múltkori kirándulásunkon a sivatagban.
Azért a jelenlegi háború is itt hagyta a nyomait, és nem a barlang bezárása az egyetlen jele ennek. A földön lépten-nyomon töltényhüvelyek hevernek, szögesdrótok és fokozott katonai jelenlét mindenütt. Elgondolkodik az ember, hogy ezen a békésnek tűnő tájon hetekkel ezelőtt még harcok folytak, bombák süvítettek.
Elképzelhetetlennek tűnik, hiszen negyven-ötven kilométernyire innen, Haifán is csak a légiriadók emlékeztettek a háborúra, akárha békében is élhettünk volna. Itt, Rosh HaNikrán azonban most egy percre sem felejtheti el az ember a háborút.
És amit még Rosh HaNikráról tudni érdemes:
- Izrael tengerpartjának legészakibb pontja, itt húzódik a Libanonnal határos kék vonal.
- Itt kötötték meg a fegyverszünetet 1949-ben, az 1948-as izraeli függetlenségi háború lezárásaként.
- A kibucban található a banánipar kutatási és konzultációs központja, amely egyedülálló az egész világon.
- És ha még nem írtam volna: Sacha Baron Cohen.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
