Netanjahu cinizmusa a Bibas család ügyében egyszerűen határtalan – írja Uri Misgav a Haaretzben. A hónap elején felesége két képet posztolt az Instagramon a washingtoni Kongresszus épületéből, amelyeken egy nagy méretű, ott kiállított Ariel Bibas-fotó mellett pózol. Egy korábbi kongresszusi látogatásán pedig narancssárga kosztümöt viselt, utalásként a Bibas családra. Ők vörösek, ő narancssárga – értitek? „Haza kell hozni őket.”
A valóságban azonban Izraelben már régóta tudták, hogy Shiri és kisgyermekei nincsenek életben. Valószínűleg a háború korai szakaszában, egy légicsapás során vesztették életüket. A barbár dzsihadisták felelősek az elrablásukért és a halálukért. De Izrael kormánya és hadserege – amely csak parancsokat teljesített – szintén részes az áldozatukban, ahogyan minden más túszok halálában is, akik fogságban vesztették életüket. A katonai nyomás nem visszahozta – hanem megölte őket.
És itt nem ér véget. A Hamasz már a 2023. decemberi túszcsere utolsó napja előtt bejelentette, hogy nem tudja visszaadni a Bibas családot, mert már nem élnek, és helyettük három életben lévő férfi elengedését ajánlotta fel. Netanjahu azonnal lecsapott a lehetőségre – de nem az elfogadására, hanem az elutasítására, és felrobbantotta az egyezséget. Azóta az akkor felajánlott három férfi is meghalt. Vagyis a Bibas család halálát arra használták fel, hogy még több túszt hagyjanak meghalni.
Az igazságügyi orvosszakértői intézetben már hajnalban utasítást kaptak, hogy készüljenek a holttestek érkezésére, amelyeket légi úton szállítottak volna. Netanjahu nyilván abban reménykedett, hogy még sötétben megtörténik mindez. A 12-es csatorna híradója pedig sietve bejelentette, hogy nem mutatnak képeket „a családok beleegyezése nélkül”. Csakhogy alig maradt, aki hozzájárulhatna – Shiri szüleit is lemészárolták Nir Ozban.
Misgav így folytatja: „Tegnap a teljesen elpusztított Kfar Azában jártam, két héttel korábban pedig Kiszufimban. Az idő szinte megállt a határ menti mészárszékeken.” Közben Izrael elszakadt, nárcisztikus miniszterelnöke azt meri mondani egy nyalizó Fox News-interjúban, hogy „remekül érzi magát”, és a rettegő bíróknak, hogy „kiválóan van”.
Ennek az embernek olyan bűnökért kellene bíróság elé állnia, amelyek ezerszer súlyosabbak, mint a vesztegetés, csalás és hatalommal való visszaélés.
Misgav szerint közben Netanjahu kihasználja a megroppant demokrácia gyengeségét, hogy végrehajtsa saját „ardeni hadjáratát”. Segítői, Levin és Rothman teljes erővel újraindították a kormányzati puccsot. A propagandaadókon október 7-ével kapcsolatos vérvádakat szajkóznak árulásról és belső kémkedésről. A Legfelsőbb Bíróságot a Hamasz szövetségeseként állítják be – micsoda irónia!
A legfelsőbb bírósági bírák vérét követelik: az újonnan kinevezett elnököt, Jichak Amitot „vádlottként”, elődjének helyettesét pedig „Mohamed Fogelmanként” emlegetik. Az új „udvari kasztrált”, Gideon Szaár durván támadja azt a jogi kormánytanácsadót, akit ő maga nevezett ki. Netanjahu pedig a saját védelméért is felelős Sin Bet vezetőjét „hivatalnoknak” titulálja.
Misgav szerint közben teljes gőzzel működik az új módszer: a közszolgálat elárasztása gerinctelen, ideiglenes kinevezettekkel. Így lett Drorit Steinmetz a Miniszterelnöki Hivatal ügyvivő vezérigazgatója, Roi Kahlon az Állami Szolgálati Bizottság ügyvivő biztosa. Netanjahu most már a Miniszterelnöki Hivatal távozó jogi tanácsadójának helyére is ügyvivőt akar kinevezni.
A feltételes kinevezettek lojalitását az alapján mérik, mennyire hajlandók engedelmes szolgaként kiszolgálni a „familiát”, és egyben a bíróság sem mozdíthatja el őket, mivel nem állandó kinevezettek.
Misgav szerint Netanjahu ezt a kimerült és széthullott országot arra akarja rávenni, hogy feláldozza a túszokat és újrakezdje a háborút. Ezért távolították el a Sin Bet és a Moszad vezetőit a tárgyalások irányításából, és ezért támadja őket gyáván Netanjahu, mondván, hogy csak „adásvételként” tudtak tárgyalni.
Helyükre a háttérben mozgó Ron Dermer került, Netanjahu személyes kinevezettje, egy Miamiban született figura, akit soha nem választott meg a közvélemény, és aki kizárólag ura érdekeit szolgálja.
Mindez akkor történik, amikor Netanjahu egy valójában kisebbségi kormány élén áll, mélyrepülésben van a közvélemény-kutatásokban, és elvesztette legitimációját.
Misgav így zárja írását a Haaretzben: „A biztonsági rendszer vezetőinek – az amerikaiak támogatásával és a közvélemény nyomásával – egyértelművé kell tenniük számára: ez egyszerűen nem fog átmenni. Netanjahu csak az erőből ért.”
