És aki még nem unná Akkót – Második rész
A várból a színházon át kijutottunk az Al-Jazzar mecsethez, amely egyike Akkó hat arab templomának, és Jeruzsálemen kívül ez a legnagyobb Izraelben.
Névadója Ahmad pasa el-Jazzar volt, aki két dologról híres a történelemben. Az egyik grandiózus építészeti tervei (bár ő maga nem volt építész), a másik pedig, hogy legyőzte Napóleont (már megint Napóleon) Akkó ostrománál. Jó, ezeken kívül az is el-Jazzar pasának köszönhető, hogy Akkó egy poros halászfaluból fontos kereskedelmi központtá nőtte ki magát. A káprázatos épületeken kívül, amelyeket tervezett, a vízvezeték is az ő ötlete volt, ahogyan a hullámtörő gátak is.
A mecset 1781-ben épült az isztambuli mecset mintájára. Eredetileg a Fények Nagy Mecsetjének nevezték fehérre festett kupolája miatt, amely szinte csillogott a távolból. Mivel ezt azóta zöldre festették, így oda a csillogás is, és kénytelenek voltak átnevezni.
A nők emeleti galériáján található egy hajtincs Mohamed próféta szakállából (Sha’r an-Nabi), de ezt csak a kiváltságosok láthatják (és mi nem voltunk azok, pedig hármunk közül ketten is fodrászok, így szakmai szemmel nézhették volna az ereklyét).
A mecset bejárata felett kék márványtáblába hat költeményt véstek, amelyek eredete és szerzőjének kiléte zavarba ejtette a helyieket. Én most lerántom a leplet, hála a Wikipédiának:
„A szerző Yusuf bin Ahmad al-Rimawi al-Hashemi jogász. Fiának, Sheikhnek és Ahmed jogásznak címezve írta, annak előestéjén, hogy a bírói posztot tőle örökölte. Az apa arra buzdítja a fiát, hogy menjen korán a Jazzar mecsetbe, hogy elfoglalja a pozíciót és ítélkezzen az emberek között, majd imádkozzon azért, aki építette.
Ezt követően a költemény az Al-Jazzar erényeit említi, és azzal zárul, hogy őszinteségre buzdít a munkában, valamint Isten iránti hálaadásra az imádat, az imádság és a leborulás által. Kimondja, hogy a bírák félik Istent, és tudják, hogy az ítélkezés óriási felelősség.”
A másik fontos épület, amelyet el-Jazzar építtetett, a török fürdő, ami nálam abszolút kedvenc lett, annyira látványos. Mintha még mindig „élne” a hely, holott 150 évnyi működés után, 1948-ban bezárta kapuit.
A török fürdő, vagyis a hammam nemcsak a rituális tisztálkodás helyszíne volt, hanem élénk közösségi élet is zajlott benne a politikai és jómódú elit számára. Micsoda titkokat rejthetnek a falak – politikai cselszövések keveredve a legújabb pletykákkal, helyi botrányokkal. Ha valaha kémregényt írnék, biztosan egy török fürdőben konspirálna mindenki.
Ha már az arab vonalról írok, mindenképp érdemes megemlíteni a piacot is (a legnagyobb piacrajongó vagyok). Fűszerek, szárított teafüvek hatalmas zsákokban – már az illatuk is elkábít. Egy piac szintén kiváló helyszín lehet egy kémregényhez, ahogyan azt a hollywoodi akciófilmekben is láthatjuk. Mindenhol van egy piac, ahol vagy elbújni, vagy menekülni kell az üldözők elől.
Akkó népességének nagyobb része zsidó, így természetesen zsinagógák is találhatók a városban – bár csak kettő, és abból a nagyobbikban nem is jártunk. Még.
A nagyobbik az Or Torah-zsinagóga, amely Izrael egyetlen tunéziai stílusú zsinagógája. Kicsit messzebb van az óvárostól, talán ezért maradt ki nekünk.
Láttuk viszont a Ramchal-zsinagógát, amelyet a Padovából származó Moshe Chaim Luzzatto (Ramchal) rabbiról neveztek el a 18. században.
A rabbinak, aki mellesleg íróként is tevékenykedett – a modern héber irodalom egyik megteremtőjének tartják –, huszonévesen kellett elhagynia Padovát egy hittudományi vita miatt. (Ez egy nagyon érdekes történet, érdemes elolvasni, de túl bonyolult és misztikus ahhoz, hogy itt részletesen leírjam. Tele talmudistákkal, filozófiával, és még happy endje sincs.)
Luzzatto először Amszterdamba ment, majd Akkóban telepedett le. Igaz, csak három évre, mert meghalt a pestisjárványban.
A zsinagógáját, ahol rabbiként működött, leromboltatta a város akkori beduin uralkodója, és egy mecsetet építtetett a helyére. Kárpótlásul kapták meg a zsidók a mostani épületet, amelyet Ramchalról neveztek el. A mai napig zsinagógaként működik, emellett pedig egy kiállítás őrzi a névadó emlékét és a zsidó közösség életét a 12–13. századi keresztes uralom alatt.
Most ennyi az akkói felfedezésünk eredménye, de mivel kimaradt néhány fontos látnivaló, amely a térképen félkövérrel van jelölve (például a Citadella), így hamarosan vissza kell mennünk, hogy pótoljuk az elmaradást.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
