Moshe Gilad írása a Haaretzben
Még ebben a száraz évben is, amikor kevés eső esett és a föld kiszáradt, az Alonei Aba természetvédelmi terület, ez a kicsi és kellemes rezervátum Alsó-Galileában, szép virágzással fogadja a látogatókat.
Meir Shalev Vadkert című könyvében idézi a kutató és tanár Amotz Cohent: „Micsoda vörös csoda! Egyedülálló szépség keveredett ide egy ismeretlen világból. Hogyan emelkedhetett ki a zavaros földből ez az ékkő? Ez az első virágzó anemóna, bár rejtély, mégis beragyogja az üres mezőt.”
Shalev maga pedig hozzátette: „Amikor az első anemóna kivirágzik, a szív megtelik örömmel, és a kert visszatartja lélegzetét.” Nehezen lehetne ennél szebb szavakat találni. Az író által gondozott vadkert Alonei Aba településen található, nem messze az itt bemutatott rezervátumtól. Ugyanaz a táj, ugyanazok a növények – amikor meglátogattam Shalev házát, büszkén mutatott a közeli természetvédelmi területre, mintha az kertje természetes folytatása lenne, és így szólt:
„Ott szoktam sétálni.”
Minden évben, február végén elérkezik az a pillanat, amikor Izrael egy zöldellő, virágzó és gyönyörű hellyé válik. Ez éppen most történik, és az Alonei Aba természetvédelmi terület az egyik legjobb hely arra, hogy ezt átéljük.
Még egy nehezebb évben is, amikor az eső elmarad és a föld kiszárad, ez a kis rezervátum Alsó-Galileában szép virágzást kínál, bár nem sűrűn borított, nincsenek anemónákból és ciklámenekből álló virágszőnyegek. Éppen ez a ritkább eloszlás és a virágok keresésének szükségessége teszi az élményt még különlegesebbé.
Az Aloni Aba természetvédelmi terület
A rezervátum három dombból áll, amelyeket egy nyílt tér és egy természetes, ültetés nélküli erdő vesz körül. Az erdő nem sűrű, de a fák – főként molyhos tölgyek, de találhatók itt palesztin pisztáciák, atlanti pisztáciák és storaxfák (vagy hóvirág bokrok) is – ideális távolságra helyezkednek el egymástól, így érdekes tájat alkotnak.
A fák között most anemónák virágoznak, pontosan olyanok, mint amilyeneket Shalev megörökített írásaiban, mellettük pedig rengeteg ciklámen és vad hagyma is található.
Az itteni tölgyfák több száz évesek. A legtöbbjük túlélte Izrael történelmi viharait. Látták, ahogy az oszmánok vasutat építettek és fákat vágtak ki. Szemtanúi voltak az első telepesek érkezésének, a német templomosok második generációjának, akik megvásárolták a földet a libanoni Tuani családtól, és 1907-ben megalapították Waldheim települést.
1948-ban ezen a helyen alakult meg Neve Yaar kibuc, amely az 1950-es években Alonei Aba mosávvá alakult. A települést Abba Berdichev tiszteletére nevezték el, aki az alapító csoport tagja volt, és ejtőernyősként harcolt Európában a második világháború alatt – ahol elfogták és kivégezték a németek.
Ez Izrael legnagyobb fennmaradt molyhos tölgy erdeje, és ennek köszönhetően már 70 évvel ezelőtt bekerült az első 50 természetvédelmi terület kijelölési tervébe.
A túraútvonal
A rezervátumban található túraútvonal körülbelül két kilométer hosszú. Fekete turistajelzéssel indul, amelyet később kék követ – együtt egy kellemes kört alkotnak. Az ösvény könnyen járható, a látvány lenyűgöző, és még a sár sem jelent nagy akadályt.
A túra egy enyhe emelkedővel indul, amely egy tisztásra vezet, ahol hatalmas tölgyfák állnak. Innen az ösvény lefelé vezet egy szezonális tóhoz, amely idén nem telt meg vízzel, majd visszakanyarodik a parkolóhoz.
Hasznos információk
- Megközelítés: Waze: Alonei Aba természetvédelmi terület – שמורת אלוני אבא
- Parkolás: A 7513-as út mellett, kb. 200 méterre Alonei Aba bejáratától
- Belépés: Ingyenes
- Karbantartás: Jó állapotban van, tiszta terület
- Akadálymentesség: A rezervátum nem alkalmas babakocsik számára
Ha szereted a természetet, a virágokat és a nyugodt kirándulásokat, az Alonei Aba természetvédelmi terület tökéletes hely a tavasz élvezetére.
Főkép: Alonei Aba tölgyerdő a bejáratnál – Túlélték Izrael történelmi viharait – Fotó: Daniel Rolider
