A probléma azzal, hogy a „Nincs másik föld” Oscar-díjat nyert, az, hogy most meg kell néznünk. Érthető a késztetés, hogy megnézzük, miről is szól, de ellen kell állnunk ennek az alattomos próbálkozásnak, amely rémisztő valóságdarabokat akar beilleszteni abba az illúzióvilágba, amelyet évtizedek óta gondosan ápolunk. Olyan szépen sikerült elfojtanunk a megszállás tudatát. Ne hagyjátok, hogy egyetlen film tönkretegye ezt.
A készítők üzenete
Ezt a filmet közösen készítettük – két izraeli és két palesztin alkotó – öt éven keresztül. Közben jó barátokká váltunk, és közösen küzdöttünk Maszáfer Jatta falvainak kitelepítése ellen, valamint egy másfajta jövőért ezen a földön – egy olyan jövőért, amely az empátián és a kölcsönös tiszteleten alapul, nem pedig etnikai felsőbbrendűségen vagy egy nép uralmán a másik felett. Egy olyan jövőért, amelyben nemzeti egyenlőség és kölcsönös biztonság jár mindkét népnek.
De nincs közöttünk szimmetria. Ugyanazon a földön élünk, de két különböző jogrendszer alatt: csapatunk fele katonai megszállás alatt, a Nyugati Parton él, míg a másik fele polgári kormányzat alatt, állampolgársággal, jogokkal és szavazati lehetőséggel. A filmet Dél-Hebronban vágtuk, mert Baszel és Hamdan nem léphetnek be Jeruzsálembe katonai engedély nélkül – egy olyan engedély nélkül, amelyet gyakorlatilag lehetetlen megszerezni. Nincs beleszólásuk azokba a katonai törvényekbe, amelyek életük minden aspektusát meghatározzák: hogy mennyi víz folyhat a csapból, hogy elhagyhatják-e az országot, vagy hogy kisajátíthatják-e a családi földjüket egy kizárólag zsidók számára épülő előőrs javára. Az a felismerés, hogy ez a valóság igazságtalan és változtatásra szorul, alkotásunk központi üzenete.
Mint azok, akik erőszakmentes ellenállást folytatnak és elutasítják a civilek elleni támadásokat, világosan látjuk, hogy sorsunk összefonódik. Egy igazságos politikai megoldás mindannyiunk számára jobb és biztonságosabb életet teremtene, azoknak is, akiket szeretünk. Ezért készítettük ezt a filmet.
Sokat vívódtunk azon, hogy vajon a jelenlegi szörnyűségek és fájdalmak közepette megfelelő-e a pillanat a film megosztására. De végül arra jutottunk, hogy éppen most van rá a legnagyobb szükség. A közös küzdelmünk nem várhat. Nincs más út.
Basel Adra, Yuval Abraham, Rachel Szor és Hamdan Ballal
Maszáfer Jattáról
Maszáfer Jatta egy hegyvidéki terület Hebron déli részén, a Nyugati Part déli végén, ahol húsz ősi palesztin falu található. Az évek során a falvak lakói mezőgazdasági életmódot folytattak, sokan közülük barlangokban és kőépületekben éltek. A brit mandátum térképein ezek a kis falvak már az izraeli állam megalakulása előtt is szerepeltek. Nathan Shalem izraeli geológus, aki 1930-ban járt a térségben, könyvében azt írta, hogy az itteni település „évszázadok óta folyamatos”. Ennek ellenére Izrael nem ismeri el a falvak létezését, nem szerepelnek az izraeli térképeken, és folyamatosan fenyegeti őket a lerombolás és a kitelepítés veszélye.
1980-ban az izraeli hadsereg „lövészeti területté” nyilvánította Maszáfer Jattát, és követelte a lakosok eltávolítását. A döntés politikai megfontolásokon alapult. Nemrégiben nyilvánosságra hozott két titkos kormányzati dokumentum felfedi a valódi indokot: a palesztinok kitelepítése az izraeli telepek létrehozásának érdekében. Egy 1981 júliusi ülés jegyzőkönyvében Ariel Saron utasította a hadsereg képviselőit, hogy hozzanak létre katonai gyakorlóterületet Maszáfer Jattában, hogy megakadályozzák „a helyi arabok terjeszkedését a hegyekben”. Két évvel korábban, 1979-ben Saron még egyértelműbben fogalmazott: „Mivel én kezdeményeztem a lőterek létrehozását 1967-ben, mindegyiknek egyetlen célja volt: lehetőséget teremteni a zsidó települések számára” – áll egy kormányzati dokumentumban, amelyet a „Sicha Mekomit” portál tett közzé. „A lőtereket egyetlen célból foglaltuk le: ezek a mi földtartalékaink a települések számára.”
A kitelepítést támogatók azzal érvelnek, hogy ez nem politikai, hanem jogi kérdés: a palesztinok engedély nélkül építkeznek. Ez az érv azonban alapjaiban hamis, mivel az izraeli hadsereg minden jogi lehetőséget elzár a palesztinok elől az építkezésekhez. A teljes izraeli ellenőrzés alatt álló C zónában az izraeli polgári közigazgatás a palesztin építési engedélykérelmek több mint 99%-át elutasítja, miközben a telepesek gyakorlatilag szabadon építkezhetnek. Az elmúlt évtizedben 348-szor több építési engedélyt adtak ki izraelieknek, mint palesztinoknak. Maszáfer Jattában azonban engedélyeket egyáltalán nem lehet kapni, mivel „lövészeti területnek” minősítették.
Más szóval: a katonai jogrendszer egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi a palesztin családok kitelepítését azáltal, hogy építési engedélyeket nem adnak ki azokban a falvakban, amelyeket izraeli telepek vesznek körül, mint például Maszáfer Jatta. Képzeljünk el egy helyzetet, amelyben egy idegen hadsereg uralkodik felettünk, és eldönti: minden ház, iskola, kút és út a faluban „illegálisnak” minősül, és lerombolásra ítéltetik, anélkül, hogy bármilyen törvényes mód lenne az engedélyek megszerzésére. Maszáfer Jatta földjei magántulajdonban vannak – még Izrael szerint is –, de az ott élő emberek jelenléte és az építkezések „illegálisnak” számítanak.
A palesztinoknak nincs semmilyen beleszólásuk ezekbe a törvényekbe. Az izraeliekkel és a telepesekkel ellentétben – akik polgári kormányzat alatt élnek, és fizikailag részt vesznek a területfejlesztési bizottságokban, amelyek eldöntik, hol és mennyit lehet építeni – a palesztinok egy idegen megszállás alatt élnek, szavazati jog és képviselet nélkül. Nem résztvevők a bizottságokban, és sem a területfejlesztési döntéseket, sem a katonai döntéseket nem tudják befolyásolni. Ebben a rendszerben minden palesztin építési kérelem automatikusan elutasításra kerül. Ki fogadna el egy ilyen igazságtalanságot?
Baszel Adra, a film egyik rendezője és szereplője, 1996-ban született az egyik ilyen faluban, villamos áram és vezetékes víz nélkül – mindez az izraeli politika eredményeként. Három évvel később, 1999-ben az izraeli hadsereg parancsot adott minden palesztinnak, hogy hagyja el Maszáfer Jattát, miközben a telepek és előőrsök bővítése felgyorsult, és a házrombolások száma is nőtt. Ekkor kezdődött meg a lakosok, köztük Baszel szüleinek és szomszédainak harca, hogy megvédjék Maszáfer Jatta lakóit a kitelepítéstől és visszavonassák a politikai célú „lövészeti terület” státuszt.
A helyiek izraeli ügyvédekhez fordultak, akik 2000-ben a Legfelsőbb Bíróságon támadták meg a kényszerkitelepítésre vonatkozó döntést. 2022-ben, két évtizedes jogi harc után a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta a palesztin lakosok kitelepítését – ez volt a legnagyobb tömeges kiutasítási döntés a Nyugati Parton Izrael 1967-es megszállása óta. A bíróság elfogadta az izraeli állam érvelését, miszerint 1980-ban, amikor Maszáfer Jattát lövészeti területté nyilvánították, a lakók évente csak hat hónapot töltöttek ott, és egyeseknek volt egy második otthonuk egy közeli városban. Ez az állítás azonban teljesen téves. Maga a Legfelsőbb Bíróság által idézett izraeli kutató, Jaakov Habakuk is dokumentálta, hogy a falusiak egész évben ott éltek. De még ha igaz is lenne, hogy egyes lakosoknak volt második otthona 45 évvel ezelőtt, ez semmilyen módon nem indokolná több ezer ember jelenlegi, tömeges kitelepítését, amelyet a nemzetközi jog szerint tilos végrehajtani.
A „Nincs másik föld” című film a rendszeres házrombolásokon keresztül mutatja be a palesztin lakosság elűzésére irányuló módszert. A házaikat elveszítő családok gyakran újraépítik azokat, vagy a szabad ég alatt alszanak, de sokan végül elveszítik földjeiket. Egyesek kénytelenek zsúfolt palesztin városokban lakást bérelni, ahol nincs lehetőség állattartásra vagy földművelésre. Így a kitelepítés nemcsak a föld, hanem a megélhetés, a közösség és az életmód elvesztését is jelenti, ami gyakran szegénységhez, majd izraeli földeken való mezőgazdasági munkavállaláshoz vezet.
2023. október 7. óta a kitelepítések üteme felgyorsult, és a helyzet a Nyugati Parton drámaian romlott. Az erőszakos telepes támadások, katonai házrombolások és az állandó fenyegetések mind egyetlen célt szolgálnak: a palesztin lakosság földjeinek elvételét. A helyiek évtizedek óta békés ellenállással próbálják megakadályozni ezt, izraeli és nemzetközi támogatók segítségével. A harc ma is folytatódik. Ha csatlakozni szeretnél, itt találhatsz további információkat.
Főkép: Maszáfer Jatta lakosai teherautókra pakolják ingóságaikat az 1999-es kitelepítés során – Nasrin Elian / B’Tselem
