Zvi Barel írása a Haaretzben
Ma Jeruzsálemben tiltakozó tüntetést tartanak a Sabak vezetőjének menesztése ellen. Ezt a mondatot újra és újra el kell olvasni, hogy felfogjuk, milyen mélyen átszőtte a rothadás a hatalmat, és hogy milyen szinten veszett el a bizalom abban az országban, amely még az utolsó erejével próbál kapaszkodni a demokrácia korlátjába, mielőtt a mélybe zuhan.
A Sabak vezetője – már milliószor elmondtuk – kulcsszereplője volt Izrael történetének legsúlyosabb katasztrófájának. De ő és a menesztése nem a tiltakozás valódi oka. Az a harag, frusztráció és kétségbeesés, amely ma az utcákra tör, nem a Gázai övezet környékét vagy az északi településeket fenyegető veszély ellen irányul, és nem csupán az életben maradt túszokért vagy a még eltemetetlen áldozatokért. Egy olyan egzisztenciális fenyegetés ellen tiltakozik, amely egész Izrael létét veszélyezteti: ez az erő arra készül, hogy újraírja a múltját, eltemesse a jövőjét, és kőhalommá változtassa mindazt, ami eddig volt és lehetett volna.
Első pillantásra ez csupán a gonosz bürokrácia egyik újabb megnyilvánulásának tűnik. Egy miniszterelnök, aki a hatalmát – amelynek jogi alapjai még tisztázatlanok, de ez már másodlagos – arra használja, hogy eltávolítsa azt az emberét, akinek többek között az izraeli demokrácia védelme a feladata. Egy normális világban a kérdés az lenne: „És akkor mi van?” Egy hivatalnok kinevezése és menesztése a politikai rendszer természetes része. Akkor még akár az a nehezen emészthető paradoxon is felmerülhetne, hogy a Sabak, a hadsereg és a Moszad, amelyek törvényes felhatalmazással működnek akár brutális, akár embertelen módszerekkel, most hirtelen a demokrácia védelmezőivé és a „kapuőrzőivé” váltak.
A válasz erre az, hogy az izraeli demokráciának most kényszerű szövetséget kellett kötnie ezekkel a nem demokratikus intézményekkel, nem azért, hogy az ország határait védjék vagy megelőzzék a terrort, hanem hogy önmagát mentse meg attól, aki egyre mélyebb lyukakat fúr bele, hogy végül felrobbantsa. Számon kell kérni a Sabak vezetőjét és a hadsereg parancsnokait nemcsak október 7-éért, hanem az ártatlanok megöléséért, a civilek bántalmazásáért, az alaptalan letartóztatásokért, az indokolatlan bombázásokért, amelyek már háborús bűncselekményeknek minősülnek. De mindezt csak egy olyan értékalapú és erkölcsös demokrácia keretei között lehet megtenni, amely liberális törvényekre épül.
A Sabak vezetőjének menesztése nem csupán egy „adminisztratív intézkedés”, amely mentes minden rosszindulattól. Ez egy szélesebb összefüggés része, amely egy olyan földrengést indított el, amely már megfosztotta az izraeli polgárokat egy tisztességes és hatékony rendőrségtől, a Legfelsőbb Bíróságot halotti lepelbe csomagolta, és egy fasiszta törvényrendszert hozott létre, amely a szólásszabadságot és a kultúrát a börtöncellák falai közé akarja zárni, fenyegeti a tanárokat és iskolaigazgatókat, valamint felszámolja a törvény előtti egyenlőség jogát.
A háború árnyékában, manipulatív hazugságokkal takarózva, amelyek azt a látszatot keltették, hogy a miniszterelnök „mindent megtesz” a túszok visszahozásáért, Netanjahu valójában agresszívan aláásta a demokrácia alapjait. De a földrengéssel ellentétben, amelyet nem lehet megállítani, az Izrael létét fenyegető törésvonal még megfékezhető – és azonnal meg kell fékezni.
Mielőtt a társadalom teljesen elmerülne a tehetetlenség és reménytelenség mocsarában, mintha arra lenne kárhoztatva, hogy ott töltse hátralévő napjait, emlékeznie kell a saját erejére, hatalmára és felelősségére. Hiszen ez ugyanaz a társadalom, amely gyorsan felébredt, tömegesen mozgósított, és átvette a kormány helyét, amikor az aludt, elhagyta őt, és rá zúdította a katasztrófát. Ez az a társadalom, amely megfogadta: „Soha többé nem fog megtörténni.” És most mégis megtörténik.
Az egzisztenciális fenyegetés, öltönyben és nyakkendőben, kifogástalan angolsággal beszélve, nem igényel hírszerzési figyelmeztetést, gyanús jeleket vagy megfigyelőket, akik riasztanák a rendszert. Már itt van – és teljes győzelmet akar aratni az állam felett. A visszafogott tiltakozás nem lesz elég. Ez egy létért folytatott háború.
Főkép: Netanjahu – Teljes győzelemre tör az állam felett – Fotó: Saria Diamant
