A miniszterelnöknek személyes érdeke fűződik Ronen Bar leváltásának felgyorsításához, mivel nyomozások folynak a hivatalának dolgozói ellen. Bár az új ügy formálisan nem kapcsolódik közvetlenül hozzá, nem lehet elválasztani Netanjahu háborújától a jogállami intézmények ellen – írja Amos Harel a Haaretzben.
A „új biztonsági ügyként” emlegetett nyomozásra elrendelt hírzárlat ezúttal kevesebb mint egy napig maradt érvényben – az első részletek kiszivárgásától a részleges feloldásig, ma reggel (kedden). A vizsgálat középpontjában annak a gyanúja áll, hogy titkos információkat szivárogtattak ki két újságírónak és egy kormányminiszternek jogosulatlanul. Azonban a vizsgálat alakulása és gyors eszkalációja arra utal, hogy ennél sokkal mélyebb dolog bontakozik ki: egy közvetlen összecsapás a Sabak és az ország egyik legbefolyásosabb és legnépszerűbb jobboldali újságírója, a 12-es csatorna riportere, Amit Segal között – a háttérben pedig Benjamin Netanjahu miniszterelnök erőfeszítései, hogy megszabaduljon a Sabak vezetőjétől, Ronen Bartól.
A nyilvánosságra kerülés óta egyre több a vád Ronen Bar ellen, miszerint rendszerszintű politikai üldözést folytat jobboldali személyek ellen. A helyzet megértéséhez két további tényezőt is figyelembe kell venni. Először is, hogy Netanjahu és a szélsőjobboldal tudatos és kiterjedt kampányt folytatnak az állami intézmények lejáratására és az izraeli társadalom belső megosztottságának elmélyítésére. Másodszor, hogy a miniszterelnöknek személyes érdeke is fűződik Ronen Bar mielőbbi eltávolításához (amit jelenleg az izraeli legfelsőbb bíróság ideiglenes határozata gátol), különösen annak fényében, hogy a Sabak előrehaladott vizsgálatot folytat a katari ügyben, amelynek két gyanúsítottja a miniszterelnök hivatalának munkatársa.
Bár az új ügy jelenleg nem érinti közvetlenül a miniszterelnököt, nem lehet elszakítani Netanjahu háborújától Ronen Bar, a kormány jogi főtanácsadója Gali Baharav-Miara, a biztonsági szervek és a jogállamiság intézményei ellen.
A rendőrségi belső ellenőrzési osztály (Machas), amely a Sabakkal együtt vezeti a vizsgálatot, közleményében arról tájékoztatott, hogy az ügy keretében április 9-én letartóztattak egy Sabak-alkalmazottat, akit biztonsági bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak. Az illető, aki tartalékosként dolgozik a szolgálatnál, és egyelőre csak „Alef” néven említik, azzal gyanúsítható, hogy visszaélt a pozíciójával és a titkos dokumentumokhoz való hozzáférésével, hogy azokat jogosulatlan személyeknek adja át.
A nyomozás első napjaiban – egészen tegnapig – még azt is megtiltották neki, hogy ügyvéddel találkozzon. A Machas közölte: a katari üggyel ellentétben ebben az esetben nem hallgattak ki újságírókat.
A mostanra nyilvánosságra került további részletek szerint a Sabak letartóztatott alkalmazottját azzal gyanúsítják, hogy bizalmas információkat adott át Amichai Chikli miniszternek – Netanjahu késői, de lelkes támogatójának –, a 12-es csatorna újságírójának, Amit Segalnak, valamint a Israel Hayom újságírójának, Sirit Avitan-Cohennek.
Segal március 23-án számolt be arról, hogy a Sabak vizsgálatot indított annak gyanújával, hogy a rendőrségen „kahanista befolyás” alakult ki, a Sabak törvényének 7a szakasza alapján, amelynek értelmében a szolgálat egyik feladata a „demokrácia és az államrend aláásása elleni küzdelem.” A Sabak vizsgálata azt próbálta feltárni, hogy a rendőrség milyen lépéseket tett – Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszterrel egyeztetve – a Templom-hegyen történő ima- és látogatási rendről szóló döntések kapcsán. A gyanú szerint hasonló információkat juttattak el Chiklihez is.
Sirit Avitan-Cohen két nappal később saját lapjában olyan anyagokat közölt, amelyeket „Bar stratégiadokumentumainak” nevezett a 2023. október 7-i mészárlást megelőző évekből. Cikke a Sabakot egy olyan „koncepcióval” vádolta, amely lehetővé tette a támadást, mivel támogatást javasolt a Gázai övezet gazdaságának, és a Hamasz fenyegetésének kordában tartását célozta.
A letartóztatott Sabak-alkalmazott a kihallgatás során azt állította: „olyan információkat akart nyilvánosságra hozni, amelyeknek kiemelkedő közérdekű jelentőségük van, és amelyeket a Sabak szándékosan eltitkolt.”
Segal tegnap este egy Twitter-bejegyzésben arra utalt, hogy a Sabak lehallgatott újságírókat az ügy kapcsán. A Sabak tagadta ezt az állítást, mondván: egy ilyen lépéshez összetett jóváhagyási folyamat szükséges, amelyet egyáltalán nem kezdeményeztek. Ma reggel, miután a hírzárlatot részben feloldották, Segal még élesebben fogalmazott.
Azt írta: „A történet végül nagyon egyszerű: Ronen Bar egy megrázó történetet mesélt a főügyésznek a kahanizmus rendőrségen belüli térnyeréséről, amely állítólag a Templom-hegyen, Tisá beÁv idején nyilvánult meg. A főügyész vizsgálódni kezdett, de Bar saját beosztottjai vallomásaiból kiderült: semmi ilyesmi nem történt. Bar, hogy megmentse a hírnevét a főügyész és saját emberei előtt, példátlan és titkos vizsgálatot indított a rendőrségen… amely szintén eredménytelenül zárult.”
Segal szerint Bar „titkos és hamis információkat” adott a főügyésznek, amelyekre a Legfelsőbb Bíróságnak írt védekezésében hivatkozott az ellene indított leváltási eljárásban. „A történet most napvilágra került, és nagyon kínos számukra” – írta Segal.
Hozzátette: „Van eszközük arra, hogy elkapják azt, aki felfedte a gyengeségüket – és így dobták őt fogdába ügyvéd nélkül. Ez akadályozás? Hogyan lehet akadályozni egy olyan vizsgálatot, amely eleve semmire sem jutott? Ha nincsenek valódi forrásaid, nehéz őket azonosítani… Egy komoly szervezet ilyenkor önvizsgálatot tartana, hogy hogyan eshetett bele egy téves nyomozásba – nem megduplázná a tétet.”
Ezzel szemben az ügyet ismerő források azt állítják, hogy a rendőrség és a börtönszolgálat (Sabasz) kahanista körökhöz fűződő kapcsolatairól szóló információk a Sabak zsidó ügyekkel foglalkozó részlegéhez kerültek, Ronen Bar felsőbb utasítása nélkül. Elmondásuk szerint nem teljes körű vizsgálatról, hanem egy előzetes hírszerzési adatgyűjtésről volt szó, amely a kahanisták rendőrségen és a börtönszolgálaton belüli befolyásának mértékét kívánta feltérképezni. A Sabak ezt a feladatkörének megfelelően végezte, és az adatgyűjtés során igyekeztek távolságot tartani Itamar Ben-Gvirtől és köreitől. Bar – a vizsgálat érzékenysége miatt – tájékoztatást kapott, és tőle kérték a további lépések engedélyezését. „Ronen Bar démonizálása zajlik” – mondták a források. „A valóság pont az ellenkezője: éppen az érzékenység miatt nem indult hivatalos vizsgálat Ben-Gvir ellen, pedig más körülmények között talán indokolt lett volna.”
A Segal által közzétett állítások, illetve a médiafelhajtás – ahogy várható volt – heves támadásokat váltottak ki a kormánypárti miniszterek és képviselők részéről Bar és a Sabak ellen. A Likud frakció közleményében Benjamin Netanjahu azt állította, hogy Bar és Gali Baharav-Miara „a Sabak egyes részeit magánhadsereggé alakították.”
Becalel Szmotrics pénzügyminiszter azzal vádolta Bart, hogy „erőszakos államcsínyt” tervezett, és bojkottot hirdetett a Gázai hadosztálynál tartott ülés ellen, ha Bar részt vesz rajta – a megbeszélést végül törölték. Szmotrics azt is javasolta, hogy a jelenleg vizsgálat alatt álló „Alef” legyen Bar utódja a Sabak élén.
Amichai Chikli miniszter pedig a gyanúsítottat „izraeli hősnek, egy bátor korrupcióleleplezőnek” nevezte, aki „vállalta a kockázatot, hogy szembeszálljon két magas rangú hivatalnokkal, akik egyre veszélyesebb delíriumba kerültek.” A Netanjahu-párti propagandaadó, a 14-es csatorna bejelentette, hogy mostantól adásaik logójában fekete zászló fog megjelenni „Bar leváltásáig.”
Érdemes emlékezni Netanjahu és hívei változó – és eszközként használt – hozzáállására a kiszivárogtatásokhoz. Amikor az érdeke úgy kívánja, vizsgálatot követel a források felkutatására. Ha kevésbé kényelmes számára, mint például a 2014-es Erős Szikla hadművelet kapcsán a kabinetnek kiszivárogtatott prezentáció ügyében, egyszerűen figyelmen kívül hagyja a történteket. Nemrég számoltak be arról is, hogy elismerte: tanácsadója, a jelenleg is gyanú alatt álló Jonatan Urich az ő utasítására szivárogtatott ki bizalmas információt.
Már korábban őrizetbe került egy másik szóvivője, Eli Feldstein, valamint az Aman (katonai hírszerzés) egyik altisztje, Ari Rosenfeld is, és további hírszerző tiszteket – köztük Urichot – is kihallgattak azzal a gyanúval, hogy titkos dokumentumokat juttattak el a német Bild újsághoz.
A kiszivárogtatások – még ha titkos anyagokat érintenek is – a szabad sajtó működésének nélkülözhetetlen oxigénjei. Amíg a biztonsági információkat a katonai cenzúra jóváhagyja, nem az újságíró dolga elszámolni azzal, hogyan jutott hozzájuk. Ugyanakkor a játékszabályok mindenki számára ismertek:
míg a hadsereg méreténél és fegyelmezetlenségénél fogva nehezen tudja érvényesíteni a sajtóval való kapcsolattartás tilalmát, addig a Sabak – amely kisebb és zártabb szervezet – szigorúbban és következetesebben lép fel a belső szivárogtatásokkal szemben.
Úgy tűnik, hogy az a tény, hogy Segal cikkében szerepelt egy „titkos” minősítésű dokumentum képe, amely Ronen Bar irodájából származott, csak tovább növelte Bar motivációját arra, hogy nyomozzon és felkutassa a kiszivárogtatás forrását. Titkos dokumentumok kiszivárogtatása egy hírszerző szervezetből nem csekélység – a Sabak esetében ez rendkívül ritka jelenség, amely egyfajta belső bomlás kezdetét jelezheti, amikor a politikai hatalom a saját céljaira kezd ügynököket mozgatni a szervezeten belül.
Jelenleg a Sabak vezetője nemcsak Netanjahuval, Smotrichcsal, Chiklivel és a „mérgező gépezettel” áll nyílt konfliktusban, hanem újabb összetűzésbe került Amit Segallal is. Az érintett szereplők közül nehéz megmondani, ki a legelszántabb és legagresszívabb. Miközben ezek az összecsapások lekötik a médiát, súlyos károkat okoznak magának a Sabaknak, amelyet a jobboldal igyekszik belerángatni a mocsárba a miniszterelnök védelméért vívott kaotikus háborúban.
Ez az ügy nem az első a sorban: korábban is történtek támadások a Sabak zsidó ügyekkel foglalkozó részlegének vezetője ellen. Az is világos, hogy az újabb botrány politikailag szolgálja Netanjahu érdekeit – mivel a nyilvánosságot ismét eltereli a gázai háború kudarcáról és arról a tényről, hogy 59 túsz még mindig nem tért haza.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
