Elrepült egy év, és én megint a Jeruzsálemi Jazzfesztiválra készülök.

Home – פסטיבל הג׳אז

Cicero mondását – Inter arma silent Musae („Fegyverek között hallgatnak a múzsák”) – tavaly már megcáfolta a jazz-seregszemle. 

(Jó szó ez ide?) 

Az Izrael Múzeum termei és parkja tavaly ilyenkor az ország egyik legbékésebb helye volt. Nem seregeltek, inkább piknikeztek – a hozott muzsikákból.

Ez nemcsak a jazzrajongók fesztiválja, sokkal inkább azoké, akik most barátkoznak a műfajjal.

Bátran le merem írni: CSALÁDI PROGRAM – annak ellenére, hogy a programok éjszakába nyúlnak.

A Jeruzsálemi Jazzfesztivál úgy van szerkesztve, hogy svédasztalként mindenbe bele lehet csipegetni. Szóval, ha gyerekekkel érkezünk (tavaly sokan tettek így), akkor a türelmükhöz igazodva tovább sétálhatunk a jeruzsálemi múzeum inspiratív tereiben, gyönyörű szoborparkjában.

Minden tér muzsikát áraszt, és nincs jegyszedőkkel bástyázott szigor.

Ez a jövő-menő, nézelődő attitűd teszi különlegessé a Jeruzsálemi Jazzfesztivált – erre tavaly rájöttem.

Két nap koncertekkel, társművészetekkel, az ország egyik legizgalmasabb kiállítóterében.

Egy kísérlet arra, hogy körképet adjon az izraeli jazzről – egy barátságos együttlét, amiben nyoma sincs a nyomulós sznobizmusnak.

Örömmel nyugtáztam, hogy az idei programban is sok „határeset” lesz – de kevesebb kakukktojás, mint az elmúlt években.
Sőt, a fesztivál ajánlójában azt is leírtam: ez a fesztivál művészeti vezetőjének, a (trombitás) Avishai Cohennek köszönhető.

Hagyjuk most az afroamerikai bázisú improvizatív zene számonkérését egy fesztivál szépen szerkesztett műsorfüzetétől – inkább nézzük meg a valóságban, és vonjuk le a két nap végén a tanulságokat. Ha lesznek.

Írtam ʼ24-ben.

Írom ʼ25-ben.

Itt a teljes műsor, én meg kóstolgatok.

Május 21. SZERDA

Rögtön egy nehéz döntés, hiszen szinte egy időben kezdődik majd két színpadon a 

Hillel Salem Sextet New York-i ízű lendületes modern muzsikája és az

Eli Magen & Adi Rennert duó koncertje.

Az izraeli jazz alapköveit jól ismerem. (Biztosan odaköszönök majd Adinak, akinek a zongoráját évekig hallgattam amikor gyakorolt a falon át, mert a szomszédom volt. )

Ők ketten muzsikáltak az izraeli könnyűzene minden ikonjával. Shlomo Artzival, Arik Einsteinnel, Zvika Pickkel és nem sorolom, mert szinte senki nem hiányzik a dicsőséglistájukról a (h)őskorból, és persze jazzmuzsikusként minden jazzsláger a szívükben, a kezükben volt. 

A „Double Standard” című műsoruk ezt a két világot hozza össze majd: Sasha Argov duettje Duke Ellingtonnal, Shalom Hanoch pedig George Gershwinnel játszik majd az 

Eli Magen & Adi Rennert duó koncertjén.

(Eli Magen nemcsak bőgős, hanem kiváló énekes is. Íme: )

Ez fontos volt a történelmi kronológia miatt, de azért a Hillel Salem Sextetet se hagynám ki…

A legnagyobb példányszámban eladott izraeli jazzlemez 20 éve jelent meg. 

Daniel Zamir amerikai, világkarrierje csúcsán hazatért, és az első itthon született lemeze lett az „Amen”.

Korszakhatár ez az album a hazai jazz történetében. 

Daniel Zamir 30 éves előadói jubileumát ünnepli majd a Jeruzsálemi JazzFesztivál első napján az „Amen” dalaival. 

(Az egész lemezt imádtam, ez az egyik kedvenc darabom róla…)

Két speciális projekt lesz a szerdai nap vége. Az első három komponensből jön majd össze:

Abate Berihun etióp-zsidó spirituáléiból, afrikai zamatú szaxofon játékából, 

Max Olearchik amerikai muzsikákon edzett basszusgitáros világából és 

Gladys Lazer afrikai és más bonyolult ritmusokra épülő groove dobolásából.

Persze, hogy nincs klip, a fesztiválon lesz a trió ősbemutatója.

A másik produkció, ami a fesztiválra készül a régi kedvenceimre (meg is írtam)

a Piyut Ensemble-re és vendégeire épül. 

A New York és Jaffó közt mozgó etnojazz csillagra Itamar Borochovra és a

Sevilla-Jeruzsálem között ingázó világzene sztárra Mor Karbasira

Ez a koncert – látatlanban mondom – példája lesz annak a szemléletnek, amiből a fesztivál születik.  

Mor Karbasi repertoárjában is van észak-afrikai piyut…

Itamar Borochov is énekel zsoltárokat…

…és a Piyut Ensemble is szokott önfeledten improvizálni, mint egy bigband. 

Ez a mi jazzünk – azt hiszem. De mindenképp a miénk.

Az első nap lendületében elfelejtettem írni múzeum kisebb termeiben zajló többi programról. 

Ahogy a szoborpark két színpada és a belső nagyszínpadok között bolyongunk lépten-nyomon meg kell majd állnunk. Táncelőadások, hangszerszólók és a a jazziskolák workshop-jai, combói…

Május 22. CSÜTÖRTÖK

A csütörtöki program is úgy indul, hogy kettészakít.

Hadar Noiberg Quartetjét ebben az új felállásban nem hallottam még.

Az Amerikából nemrég hazatért fuvolista Hadar Noiberg zenéje ötvözete klasszikus hangszertudásnak, az amerikai jazz lüktetésének, a latin temperamentumnak és az orientális hangzásnak, de minden hangja személyes és karakteres.

Így indul a Jeruzsálemi JazzFesztivál második napja…

…vagy úgy, hogy Hagai Amir szextettjét választom amiben 4(!) szaxofonos beszélget majd Bartók Bélával.

Rézfúvós és Bartók fanatikus vagyok, érzem itt horgonyzok le majd.

Hagai Amir Sextet

Aztán már sokismeretlenes lesz az egyenlet, mert minden fellépő formációból ismerek valakit, akinek kedvelem a muzsikáját, de ide a Jeruzsálemi JazzFesztiválra mindenki meglepetésekkel készül.

A kedvenc női punkrock bandám a Hazeevot megjelenése a műsorfüzetben már eleve meglepetés volt.

Akusztikus műsorral készülnek. Sőt találtam olyan számot is a farkaslányoktól, ami határeset lehet egy jazzfesztiválon…talán.

Majd meglátjuk.

Hajrá Hazeevot!

A nap illetve a fesztivál utolsó koncertje egy olyan csapat, akikre már régóta vadászok.

(Szóval megint le fogom késni az utolsó tel-avivi vonatot…)

Cinema Royal

Nitai Herskovits és Rejoicer projektje.

Egy zongorista (nem akármilyen: szólólemeze épp a Grammy-díj jelölő listáján) és egy zene-guru, aki a jazz-zel érintkező minden műfajban megmerült már kiadóként és muzsikusként is…

Cinema Royal egy nyolctagú együttes: 

Nitai Hershkovits– zongora

Rejoicer – basszusgitár, billentyűs hangszerek

Roy Avivi – gitár

Oded Aloni – ütőhangszerek

Yondav Halevi – dobok

Yoav Tripman – harsona

Yehonatan Cohen – szaxofon

Mika Riani – trombita

És itt kifogy a patronom.

Hiába ismerem a korábbi formációikat nem fogom eltalálni, mi következik.

Inkább idézek a fülszövegből:

„A két előadó több éves együttműködése hozta létre ezt a zenei textúrát, amely egy zongora szólóra épül és amelyet az afrobeat, és a mediterrán népzene rétegei vesznek körül. Az eredmény egy előadás és egy album, egy generációkon átívelő ünneplés, otthonos, szívmeleg táncolható örömzene.”

Ez jó végszó. Találkozzunk Jeruzsálemben az 

Izrael Múzeumban a 

május 21. szerdán

május 22. csütörtökön

Fotók: Silló Sándor / Izraelinfo

Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét