Van néhány név, amelyeket nem lehet megkerülni, ha az ember egy ország zenéjéről akar mesélni. Izrael esetében Keren Peles ilyen név. Ha van valaki, akinek a neve egyet jelent az izraeli popzene érzékeny, intelligens és dallamközpontú vonulatával, az Peles. Ha érdekel, mit érez egy ország a fájdalmai, vágyai és önazonossága mélyén, akkor Keren Peles zenéje az egyik legjobb kiindulópont.
Dalai egyszerre intimek és társadalmiak. Mintha naplóbejegyzések lennének, amelyeket valaki színpadra tett. Zongoránál ülve, fátyolos hangján énekelve olyan világot épít, ahol a személyes sebek, a női vágyak és az identitáskeresés nemcsak megénekelhetők, hanem ünnepelhetők is – néha huncut humorral, máskor zsigerekig hatoló szomorúsággal.
Keren Peles neve a 2000-es évek közepén robbant be a köztudatba – dalszerzőként már korábban is jelen volt a színtéren, de első lemeze, a „Ha ez az élet” (If This Is Life – אם אלה החיים) azonnal aranylemez lett, és az izraeli popzene egyik meghatározó alakjává tette.
Azóta is aktív: ír, komponál, fellép, tanít, és évente legalább egyszer még egy picit mélyebbre merül saját magában, és hoz valamit, amitől a hallgató is elkezd befelé figyelni.
Aki eddig nem ismerte a nevét, most már aligha kerülheti el: Keren Peles volt a szerzője Izrael 2024-es és 2025-ös Eurovíziós dalainak is.
A 2024-es “Hurricane”, amelyet Eden Golan adott elő, berobbant a nemzetközi színpadra: miközben Izrael a világsajtó fókuszában állt, a dal egy nő szemén keresztül mesélte el a trauma és túlélés történetét. A közönség reagálása nagyon pozitív volt: a dal a nézők szavazatával az ötödik helyen végzett.
A 2025-ös versenyre Peles Yuval Raphael számára írta meg a “New Day Will Rise” című dalt, és az előadás minden várakozást felülmúlt: a dal a második helyen végzett az Eurovízión, erős ellenszélben, politikai feszültség és nemzetközi kritikák közepette. Keren Peles ezzel végleg beírta magát nemcsak az izraeli zenei panteonba, hanem a nemzetközi dalszerzők elitjébe is.
Peles olyan izraeli előadókkal dolgozott együtt, mint Miri Mesika, Harel Skaat, Shiri Maimon vagy Idan Raichel – miközben saját előadóként is stabilan tartja a helyét az izraeli zenei élvonalban. Nem ritka, hogy az általa írt dalok más énekeseken keresztül válnak slágerré, de az igazi rajongók mindig felismerik a stílusát: a finom iróniát, a lírai sebezhetőséget, és azt a mély, női tapasztalatot, amit nem lehet utánozni.
Zenéje nem harsány, nem fesztivál-kompatibilis – épp ezért működik. Tiszta, sőt gyakran akusztikus hangzása lehetővé teszi, hogy a hallgató mélyebben rezonáljon a szöveggel.
Miközben az izraeli közbeszéd tele van feszültséggel, háborús narratívával és politikai polarizálódással, Keren Peles zenéje egy olyan hang, amely emlékeztet: az ország nemcsak túlélni akar, hanem érezni, szeretni és elmondani is. Izrael nemcsak túlélni tud, hanem énekelni is. Néha egészen gyönyörűen.
Az önazonos női alkotás nem más, mint csendes forradalom egy olyan társadalomban, ahol még mindig kevesen kapnak mikrofont, hogy saját hangjukon szóljanak. Keren Peles nem kiabál, nem követel. Elénekli. Aki pedig meghallja, az talán kicsit jobban fogja érteni, mi minden rejlik Izrael lelke mélyén.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
