Osztálytalálkozó

Az üzlet előtt állt, úgy tett, mintha a kirakatot nézné, miközben gondolatban újabb kifogásokat keresett, hogyan kerülhetné el az osztálytalálkozót, amit Asszi, a társaság milliomosává vált egykori osztálytársa szervezett.

Asszi felhívta, és közölte, hogy az elmúlt negyven év megérdemli az ünneplést. Nagyszabású partit szervez saját medencés, fényűző villájában Cézáreában — természetesen a saját költségén, és mindenki hozhatja a párját is. A telefon kihangosítón volt, így Rafi, a férje, mindent hallott. Ez volt az a pillanat, amikor a sorsa eldöntetett.

– Hűha! – kiáltott fel Rafi lelkesen. – Asszi Ben-Ámi, a milliomos meghívott minket? Ez nem mindennapi esemény!

Ő azonnal próbálta volna lehűteni a férjét.

– Nem is tudod, milyen sznob az az Asszi. Mi közünk ehhez a bulihoz?

Ez hiba volt.

– Hogy érted? – kérdezte Rafi értetlenül. – Az osztálytalálkozód negyven év után! Hallod magad? Ráadásul Asszi Ben-Ámi nemcsak sikeres üzletember, hanem kedves és nagylelkű ember is. Miért ne ünnepelnénk vele a villája medencéje mellett?

– Nekünk is van villánk… – próbálkozott.

– És ez most hogy jön ide? Mitől félsz? Nincs okod szégyenkezni az elért eredményeid miatt! Ha jól értem, az osztálytársaidhoz képest te vagy a legsikeresebb. Elismert gyermekorvos, osztályvezető főorvos, háromgyerekes anya, folytassam?

Nem maradtak kifogásai. Korábban mindig talált valamit: külföldi utazás vagy továbbképzés, ami lehetővé tette a kibúvót. Ezúttal viszont nem volt menekvés.

Belépett az üzletbe, hogy új fürdőruhát vásároljon. Évek óta nem vett újat, a régi pedig már nem jött rá. Az istenbe ezzel az osztálytalálkozóval. Odament az eladóhoz, és belekezdett, hogy milyen elégedett volt azzal a modellel, amit tavaly vásárolt. A hazugság automatikusan csúszott ki a száján. Miért? Nem világos. Az eladó viszont nem mutatott érdeklődést.

– Nincs nálunk semmilyen tavalyi modell – válaszolta szárazon, még csak fel sem nézett. Úgy döntött, egyedül keresgél. Néhány percen belül két fürdőruhát talált erős tartású, megfelelő méretű kosárral. Belépett a próbafülkébe, levetkőzött, és a tükör előtt állva vizsgálni kezdte magát. Ha tudná, hogy egykor nemcsak kiváló tanuló volt, hanem az osztály szépségkirálynője is — karcsú, csinos, és minden fiú rajongott érte. Leginkább persze Asszi. De Rafi már akkor ismerte meg, amikor teltkarcsú volt, „molett” – ahogy ő szereti hívni.

Megvizsgálta a fürdőruhák színét, és kiválasztotta a türkizkéket, amiről biztos volt, hogy pont jó lesz rá. De valami történt. Amikor felpróbálta, a fürdőruha hatalmasnak tűnt rajta. Mi ez? Felnézett a tükörbe — és megdermedt. Egy filigrán nő állt vele szemben — hasonlított ugyan rá, de mégsem. A nagy melle eltűnt, most apró volt, mint egy mogyoró. Haja hosszú és egyenes lett, mintha épp most jött volna a fodrásztól. Mi történik itt? Hiszen ő teltkarcsú, kócos, rövid, válláig sem érő fekete festett hajjal. Egy pillanatig azt hitte, hogy talán egy másik nő áll mögötte, és őt nézi, de nem! Egyedül volt a próbafülkében. És aki a tükörből visszanézett rá — az ő maga volt. Vagy legalábbis annak tűnt. Egész testében remegett. Talán ha kihúzná a függönyt, kérhetne egy másik méretet, és meglátná az eladó reakcióját?
De előtte még végigtapogatta magát. Talán az érintés által megérti, hogy mégis minden a régi.

Nem.

Karcsú volt.

A dereka is. A haja hosszú és egyenes, akárcsak a tükörben. Egyik fele megijedt. De a másik örült. Eszébe jutott az osztálytalálkozó és a nagymamája szavai, amit gyermekkorában mondogatott neki: “A félelem időről időre meglátogat, és ez mindig akkor történik, amikor kételkedsz önmagadban.” Igen, ez egy ilyen pillanat volt. Megdörzsölte a szemét, mintha egy ablakról akarná eltüntetni a piszkot. Nem. A tükörképe továbbra is vékony és fiatal volt.

Mély levegőt vett, és úgy döntött, hogy egy kisebb méretet kér.

– Ez van 38-asban? – kérdezte határozottabb hangon. Az eladó kissé meglepettnek tűnt.

– 38-as? – csattant fel, jó hangosan mondta, mintha azt akarná mondani: “Tényleg azt hiszed, hogy az rád fog menni?” De végül szó nélkül odaadta a kért méretet, még csak rá sem nézett.

Felvette a fürdőruhát. Tökéletesen illett rá. A pici mellek zavarták egy kicsit, de lassan eluralkodott rajta az elégedettség. Nem minden nap történik csoda! De hogyan fogja visszavenni magára a régi ruháit, amelyek most több számmal nagyobbak rá? És mi lesz Rafival, a férjével? Ő mindig azt mondja, hogy így szereti, mert „van mit fogni” rajta. És mi lesz a gyerekeivel? A szüleivel? És egyáltalán a többi ismerősével?

– Minden rendben odabent?

– Igen, minden rendben – válaszolta gyorsan az eladónak.

– Jó lett a 38-as méret?

– Igen, igen.

Az eladó abbahagyta a kérdezgetést. Furcsa csend lett a próbafülkében. Leült az apró székre. Üldögélt egy kicsit, aztán gyorsan levette magáról a fürdőruhát, és visszavette a ruháit. A nagy melltartóját otthagyta — egy mogyorónyi méretű mellre nem kell. Kilépett a próbafülkéből, a pultra tette a fürdőruhát, amit végül nem vett meg. Gyorsan elköszönt, és kilépett az utcára.

A kirakatban meglátta a visszatükröződő alakját: teltkarcsú, kócos fekete haj. Felcsattant mögötte az eladó hangja:

– Hölgyem, itt felejtette a melltartóját…

Megállíthatatlan nevetésben tört ki. Gyorsan kikapta az eladó kezéből, és határozott léptekkel elindult az osztálytalálkozóra. Mint az osztály szépségkirálynője.