
A legtöbb ember számára az izraeli légicsapásokban likvidált iráni parancsnokok neve ismeretlen. Nekem és sok iráni számára viszont ezek a szörnyetegek azok, akik évtizedeken át terrorizálták a családjainkat – írja Masih Alinejad a The Free Press-en.
Az elmúlt négy évem azzal telt, hogy az iráni Forradalmi Gárda vadászott rám. Ügynököket küldtek, hogy elraboljanak New York-i otthonomból. Bérgyilkosokat béreltek fel, hogy megöljenek amerikai földön. Még Davosba is követtek, ahonnan helikopterrel kellett kimenekíteni.
Ha az FBI védelme és az a 21 különböző rejtekhely, amelyek közt évekig mozogtam, nem lett volna, talán már nem is élnék, hogy ezt leírhassam.
Szóval igen, ez a pillanat személyes. De messze nem csak rólam szól.
Több mint négy évtizede az Iráni Iszlám Köztársaság terrorizmust exportál, elnyomja a véleményszabadságot, és háború szélére sodorja a Közel-Keletet, miközben saját népétől is elrabolja a méltóságot, lehetőséget és békét. Most pedig a rezsim a legfelső szinteken kénytelen szembenézni a következményekkel.
Az izraeli légicsapások állítólag megölték a rezsim néhány legmagasabb rangú katonai vezetőjét: Hossein Salamit, az Iráni Forradalmi Gárda főparancsnokát; Amir Ali Hajizadeht, a rezsim ballisztikusrakéta-programjának atyját; valamint Mohammad Bagherit, az iráni hadsereg vezérkari főnökét.
Ezek a nevek sok ember számára csupán idegen hangzású címkék. Nekem és az irániak millióinak viszont ezek a férfiak testesítik meg a zsarnokságot, amely tönkretette és nyomorba döntötte családjaink életét.
Ők tették pokollá milliók életét nemcsak Iránban, hanem az egész Közel-Keleten.
Miközben a szankciók térdre kényszerítették a gazdaságot és a kórházakban alapvető gyógyszerek fogytak el, addig a Forradalmi Gárda parancsnokai luxusban éltek. Ma már perzsa nyelvű közösségi oldalakon keringenek azok a képek, amelyek megmutatják, hogyan néztek ki a tetőtéri medencéik, a penthouse lakosztályaik és a VIP-liftjeik – amelyek közül sokat most rommá bombáztak.
Ezek a parancsnokok nem Iránt védték, hanem a rendszert a saját népe ellen. Akik valóban áldozatot hoztak a hazáért, azok a szegények voltak, a nők, akik meg merték mutatni a hajukat, a diákok, akiket az utcákon lőttek le.
Ezért nem gyászol sok iráni ma. A bizonytalan jövő ellenére ünnepelnek.
Ezrek küldtek nekem üzeneteket Iránból: fiatal nőkről, akik az utcán táncolnak, családokról, akik a konyhájukban ujjonganak. Emlékeznek ezekre a parancsnokokra, akik parancsot adtak, hogy a tüntetők szemébe lőjenek, hogy tizenéves lányokat zárjanak börtönbe, és hogy miközben titokban bombákat építettek, a világnak hazudjanak.
Egy teheráni anya, akit börtönbe zártak, amiért a 2019-ben meggyilkolt gyermekéért tüntetett, ezt írta nekem:
„Amikor meghallottam Salami halálhírét, örömömben sikítani kezdtem. Igazságot látok!”
Azt is hozzátette: „Hamarosan visszatérsz Iránba, és ezeknek a gyilkosoknak a sírján táncolunk majd.”
Egy másik nő, akinek az édesanyját 2022-ben lőtte agyon a Forradalmi Gárda, miután a rendőrségi őrizetben brutálisan meghalt a 22 éves Mahsza Amini, ezt írta: „Boldogok vagyunk, hogy a szeretteink gyilkosai eltűntek. A háborúnak ára van. Lehet, hogy ártatlanok is meghalnak. De tudjuk, ki a hibás: az Iszlám Köztársaság.” Ez az asszony kopaszra borotválta a fejét az anyja sírjánál – ez a kép hamar a rezisztencia szimbólumává vált Iránban.
Több millió iráni vonult már utcára, énekelt, táncolt és vérzett egy jobb jövő reményében. 2022-ben, Mahsza Amini halála után, a világ látta, ahogy fiatal nők semmivel – csak a hajukkal és a reményükkel – néznek szembe a fegyveres katonákkal. Ezt a mozgalmat nem tiporták el. Még mindig él – csendesen, bátran – otthonokban, iskolákban, börtönökben. És ma ismét eszünkbe juttatja, hogy az iráni nép bátorsága lehet az, ami egyszer véget vet az Iszlám Köztársaságnak.

Most a világ válaszút előtt áll. Dönthet úgy, hogy csak rakétákat és térképeket figyel, geopolitikai sakkjátszmaként kezeli az eseményeket. Vagy dönthet úgy, hogy meglátja mögötte a valódi emberi történetet – egy nemzet történetét, amely épp feltámad az elnyomás árnyékából. Egy feltámadó oroszlán történetét.
Lehet, hogy Izrael most kiiktatta a katonai elit egy részét. De az igazi győzelem még várat magára: az a nap, amikor az Iszlám Köztársaság összeomlik a saját bűnei súlya alatt, és azoknak az erejétől, akiket oly sokáig próbált megfojtani és elhallgattatni.
Az Iráni Iszlám Köztársaság egy véres birodalmat épített – tüntetők, ellenzékiek, nők és gyerekek véréből. Ez a birodalom most repedezik. Az iráni nép figyel. És reméli, hogy a világ is figyel.
Masih Alinejad iráni-amerikai újságíró, író és nőjogi aktivista, a Voice of America Persian News Network műsorvezetője/producere, a Radio Farda tudósítója, a Manoto televízió munkatársa és az IranWire közreműködő szerkesztője. Ezen a linken lehet róla többet olvasni.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
A trónkövetelö Pahlavi gádzsó – “Iráni Péter” – és köre már fenheti fogát amerikai, izraeli, szaúdi meg ki tudja még milyen támogatásban ( adott esetben akár orosz, kínai ), illetve köpenyeget váltó khomeinista elemek – hadsereg, pászdárán ( ellenforradalmi gárda ), akár a síta klérus egyes körei – átpendereülésében ( értsd puccsában ) reménykedve.
https://www.jpost.com/middle-east/iran-news/article-857604
A puccsista khomeinista elemekkel történö Pahlavi restauráció esetében, jó esetben a közterületen kötelezö hidzsáb viselés és egyéb ruházkodási szemétségek megszünnének, a teljesen szekuláris jogrendszer már pl. kevésbé biztos, hogy eljönne, amennyiben az iszlamo-fasisztát váltó restaurált monarcho-fasziszta rezsim a síta klérus egyes köreinek támogatására is igényt tart a konszolidációja érdekében. De hogy a valódi, alulról felfelé építkezö, plurális demokrácia, a “Woman, Life, Freedom” tiltakozó tömegmozgalom hösei, az etnikai, vallási kisebbségek megint át lesznek verve, mint elödeik 1978-79-ben az borítékolható. Még a “perzsa atom” problematikája sem biztos, hogy lefutott ügy lenne. Amúgy ez a “demokrácia uralkodó ivadékokkal” című fából vaskarika történet szinte tisztára az a degenerált, mocsok moslék mint amelyben a fidesztiszatálib rezsim által uralt Magyarország fetreng részegen ( “Magyar-jelenség” )… ( Két hasonló társadalmi-gazdasági fejlettségü ország végül is, bár az összehasonlítás a perzsákra nézve azért sértö, hiszen ott Mo.-gal ellenben valódi, szervezett ellenzéki pártok, mozgalmak is léteznek )
https://www.ncr-iran.org/en/news/iran-resistance/demonizing-mek/struan-stevenson-exposes-flaws-in-reza-pahlavis-monarchy-bid-defends-irans-democratic-opposition/?amp=1
https://intpolicydigest.org/iran-s-pretender-in-exile-the-farce-of-reza-pahlavi/
https://intpolicydigest.org/reza-pahlavi-the-man-who-would-be-king/
https://www.atlanticcouncil.org/blogs/iransource/reza-pahlavi-a-democratic-alternative-for-iran/
https://www.fairobserver.com/politics/is-reza-pahlavi-irans-key-to-democracy/
https://www.fairobserver.com/politics/irans-mahsa-revolution/
https://www.fairobserver.com/world-news/iran-news/pluralism-is-the-only-way-forward-for-iranian-democracy/
https://www.france24.com/en/live-news/20230912-iran-exiles-fragile-unity-fractured-a-year-after-amini-protests
https://www.haaretz.com/israel-news/2018-03-03/ty-article-magazine/im-more-optimistic-about-irans-future-than-about-israels/0000017f-db20-df62-a9ff-dff7d80b0000
https://www.972mag.com/israels-greatest-threat-isnt-iran-or-hamas-but-its-own-hubris/
Jin, jiyan, azadi!