Ismered az érzést, mikor valaki meg akar ölni?

Rakéták robbannak szét a fejem felett.

Ismered az érzést, mikor valaki meg akar ölni, és te elbújsz előle?

Ismered?

A koszorúerek szorosabban markolják a szívet. Nyomást érzel a gyomorszájon, és remegést a bensődben. Ehhez az agy sem kell, a test dekódolja ezt.

Ennek a népnek több ezer év tapasztalata van ebben. Ez az érzés tart minket össze. Jó teszt egy ilyen rakétás éjszaka megérezni ezt a köteléket.

Működik.

Az ország megállt, mindenki az óvóhelyen, aki elérte. 

Jönnek az iráni rakéták és meg akarnak ölni minket.

Birodalmak állnak sorban az idővonalon, amelyeknek ez a kicsi nép útjában volt. Egyiptom, Babilon, Róma, a görögök, az ottománok, a Német Birodalom, és most Irán.

Bibliai léptékű dolgok történnek – írta rám egy idős barátunk. 

Igen, a Biblia tele dicső lapokkal, az életét védő apró törzzsel, a hős királyokkal, dicső csatákkal, de szörnyű lapokon folytatódik, ha továbblapozok. 

A Bibliában nincs happy end. 

A boldog vég talán Izrael? 

És mi Izrael happy endje? Ez a végtelennek tűnő, kilátástalan háború? Az óvóhely, a törékeny otthonaink, a szeretteink a frontokon?

A szorítás a szívben, gyomorban? A rettegés?

Ennek az érzésnek mindegy,  hogy mi a geopolitikai kontextus, dúsított urán, a megrekedt béketárgyalások, az utolsó pillanat, az atomtöltet, az iráni rezsim összeomlása.

Ezek szavak. 

Ezekhez mind nem értek, éppen úgy ahogy a klaviatúrát verő többmillió “Közel-Kelet szakértő” sem, szerte a világon, ellenségeink és drukkerek. De ők nyugodtan alszanak most is.

A gyáva test rövidlátó a bibliai távlatokhoz.

Csak két harcban, vérben, lángban álló országot látok, összeomló otthonokat, sebesülteket és halottakat. Kibombázott hontalanokat, menekülőket.

Háborút.

És egy embert a tévében beszélni.

Bölcs és rendíthetetlen. “Lesznek veszteségeink…”

Vannak.

Két hete még egy összetört, beteg, sarokba szorított bácsit láttam, aki egészségi állapotára hivatkozva nem ment el a tárgyalására. 

Aztán a támadás előtt az a ravasz mosoly. 

Ma egy erőt sugárzó, büszke ember áll a kamerák előtt. A trónja még soha nem állt ilyen szilárdan. Kicsattan az egészségtől. 

Nem érdekel ez a vezér-fittness. 

Félek továbblapozni a bibliai léptékű dolgaink dicsőséges jelenidejéből a jövő felé.

És akkor megszólal újra a sziréna és visszavisz a gondolatmenet elejére. A koszorúerek újra szorosan belemarkolnak a szívbe. Ahogy évezredek óta mindig, ha meg akarnak minket ölni.

Kalapál a kis motor a bordák alatt és diktálja ezt a szöveget.

Megpróbálom átaludni. Ébresszetek fel, ha itt a hepiend!

Ha a végítélet harsonái jönnek, arra felkelek majd magamtól.