Egy pillanatra ne foglalkozzunk a gázai civilek helyzetével, halálukkal a támadások nyomán, az éhezéssel, melyet olyan vehemensen tagadnak a kormány erői, és az azokat még mindig hangoztató, megtévesztett emberek. Mindezen gyalázat ránk vetül – legalábbis nemzedékekre. De ezt most hagyjuk.
Most erkölcsi kérdések nélkül, csak a puszta haszonelv alapján gondoljuk végig, mi történt ezekben a hónapokban, a tűzszünet izraeli felrúgása óta. Ha a hadjárat célja a mintegy húsz élő túsz kiszabadítása volt, akkor mi értelme volt az egésznek, hiszen azóta több mint negyven fiatal izraeli – katonáink, gyermekeink – vesztette életét, többnyire nem is harcokban, hanem az övezetben csapdaként kihelyezett pokolgépek miatt.
És ha a tűzszünet felrúgásának, a harcok újraindításának célja a Hamász felszámolása volt – ami mellesleg elvileg is lehetetlen –, hát abban is csak a kudarccal nézhetünk szembe.
A Hamász gerillaharcmodort folytat, csak elvétve bocsátkozik nyílt összecsapásba katonáinkkal, viszont nemcsak túlél az alagutakban, hanem újjáépíti erejét. Miközben az izraeli tartalékosok összeomlanak a több száz napos behívás terhei alatt, családjaik szétesnek, munkahelyeik türelme elfogy, elvesztik az állásukat – a Hamász él és virul. És remény sincs a propagandaszólamokban hangoztatott „felszámolására”.
Már október 7-én vesztettünk a Hamásszal szemben. Aztán jelentős katonai sikereket értünk el Gázában: az alagutakba kényszerítettük a gerillákat, lefejeztük a vezérkarukat – de a politikai vezetők mindezt képtelenek voltak bármiféle sikerre váltani. Túszaink még mindig ott szenvednek, nyoma sincs semmiféle rendezésnek, amely biztosíthatná, hogy október 7. soha többé ne ismétlődhessen meg.
Akkor mivégre halnak továbbra is nap mint nap katonáink? Azért, hogy ne omoljon össze az a kormány, amely felelős október 7-ért, és megtagadja egy vizsgálóbizottság felállítását?
Miféle valóságban élünk? Mi lett Izraelből?
Újságíró
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
Olyan amilyen, de a valamelyes nemzetközi legitimitással bíró Palesztin Hatóság “visszahelyezése” a Gázai-öbezetbe, lehetőleg nemzetközi – pl. EU, Izraellel diplomáciai kapcsolatban álló arab országok – asszisztenciájával a terület és népességének valószínűleg minimum egy évtizedig tartó valamelyes rehabilitációja érdekében egy valamikori békefolyamat reményében. Különben az űrt más nemigen tudja betölteni, mint iszlamofasisztoid elemek, Hámász vagy más néven. Belpolitikailag pedig a Netanjahu-Ben Gvir banda elzavarása nélkül kb. a milosevicsi-seselji Szerbia jellegű “illiberalizmus” ( “Nagy-Izrael”, “Nagy-Szerbia”, “Nagy-Románia”, “Nagy-Magyarország…” , “Vesszen Trianon, vesszen Oslo…” ) a perspektíva. Nyilván ezeket megelőzően a túszok megmentése kellene hogy legyen az első, illetve a humanitárius segélyek nemzetközi – pl. EU, World Food Program – felügyelet melletti bejutása.
Amúgy a fentebbi csak a felszínes – sötét fasisztoid, ultrareakciósok által lekommunistázott – tőkés-polgári, liberális eszmei keretek közötti “karcolgatása” a problémának. A kérdés hogy, “Mi lett Izraelből?”, lehet hogy advekvátabban lenne feltéve úgy, hogy ” Mivé lesz az emberi civilizáció mint olyan a jelenleg uralkodó társadalmi-politikai keretek között..? ” . Képesek e ezek a keretek advekvát válaszokat adni a világ égető problémáira?