Ez az írás Cvi Barel publicista elemzésének rövid szemléje.
A biztonsági kabinet pénteki döntése Gáza városának, majd az egész Gázai övezetnek a megszállásáról a túszok ügyét legjobb esetben is mellékvágányra terelheti, reálisan pedig teljesen semmissé teheti. A terv szerint a katonai kormányzat váltaná fel a Hamasz uralmát, ami a háború befejezésének kulcsaként jelenik meg. Ez viszont azzal járna, hogy a túszok elvesztik korábbi „stratégiai értéküket”: a Hamasz többé nem tudná fennmaradását rajtuk keresztül biztosítani, Izrael pedig inkább a szervezet teljes felszámolására fókuszálna, mint kiszabadításukra.
A Hamasz már most is súlyos veszteségeket szenvedett: vezetése meggyengült, polgári infrastruktúrája romokban, bevételei elapadtak, adóforrásai eltűntek. A szervezethez kötődő tízezrek haltak meg vagy veszítették el munkájukat, a korábbi középosztály tömegei mára segélyre szorulnak.
Izrael azonban nem hajlandó átadni a kormányzást a Palesztin Hatóságnak, inkább maga venné át a feladatot teljes megszállással. Ez sokkal összetettebb kihívás lenne, mint Ciszjordániában: a háború előtt Gázában is működő polgári és gazdasági struktúrák mára szinte teljesen eltűntek. Egy izraeli katonai kormányzatnak a nulláról kellene újraépítenie mindent – oktatást, egészségügyet, közigazgatást, közműveket.
Ez hatalmas erőforrásokat igényelne a hadseregtől és a biztonsági szervektől: tanárok, orvosok, mérnökök, technikusok ezreit kellene gondosan kiválasztani és alkalmazni. A feladatot bonyolítja, hogy sok szakember korábban a Hamasz rendszereiben dolgozott, így felvételük politikailag kényes lenne.
Barel figyelmeztet az amerikai iraki megszállás kudarcára, amikor a Baasz-párt tagjait tömegesen távolították el a kormányzati és katonai pozíciókból, majd kiderült, hogy nincs kivel pótolni őket.
A megszállás a logisztikai és adminisztratív nehézségeken túl komoly politikai és biztonsági kockázatot is hordozna: a lakosság jelentős része Izraelt tartja felelősnek a pusztításért, ami táptalajt adhat új fegyveres ellenállási mozgalmaknak. Ezek már nem feltétlenül a Hamaszhoz kötnék magukat, de bármely elérhető izraeli célpontot megtámadnának – beleértve a katonai kormányzat embereit és a velük együttműködőket is.
Cvi Barel írása itt olvasható (héber)
Főkép: Palesztinok a Gázai övezetben – Fotó: Hosny Salah / Pixabay
Szemlézte és szerkesztette: frankpeti
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
Az elemzésben felsorolt dilemmák az övezet rehabilitálásáról javarészt irrelevánsak. Már legalábbis az övezet eddigi civil lakosságával számolva… Volt itt már szó a lakosság “humanitárius zónába” koncentrálásáról Rafah városa helyén, ahonnét legfeljebb Egyiptom felé távozhatnak. Valószínűleg a “tereprendezés” további fázisa lesz napirenden a dáti-leumi és/vagy a Trump projekt részeként. Egyébként az izraeli fasiszták annyiban sajnos nem tévednek, hogy a Hámász/iráni rezsim/ vagy az iszlamofasizmus általában ugyanezt vagy még rosszabbat tenné az izraeliekkel vagy rosszabb esetben akár a diaszpórabeli zsidósággal.
helyesbítés az előzőekhez: ” Az elemzésben felsorolt dilemmák az övezet rehabilitálásáról javarészt irrelevánsak. Már legalábbis az övezet eddigi civil lakosságával NEM számolva… ”