Minden lerombolt házzal Gázában egy újabb darabja omlik össze Izrael nemzetbiztonságának

Az izraeli katonák tevékenysége Gáza városában tavaly – Fotó: Cahal szóvivője

Rubik Rosental írása emlékeztet arra, hogy az izraeli állam születésekor a vezetők tudatosan formálták a nyelvet és a fogalmakat, amelyek a közösségi identitás és az állami intézmények alapjait képezték. Ben-Gurion döntése volt, hogy a hadsereg feladata nem egyszerűen „védelem” legyen, hanem a „biztonság” megteremtése: a polgárok érzelmi és fizikai biztonságának érzése. A fogalom azóta átszivárgott a köznyelvbe is: munkahelyi biztonság, önbizalom, társadalmi biztonság.

A szerző szerint azonban a mostani háború éppen ezt a biztonságot rombolja le. Nemcsak az izraeli állampolgárok szubjektív biztonságérzetét, hanem az állam stratégiai pilléreit is aláássa. A gázai hadjárat minden lerombolt épülete és leradírozott negyede egy újabb csapás a nemzetbiztonságra.

A háború hatásai

  • Gazdasági összeomlás veszélye: a hadjárat elképesztő adósságba taszítja az országot, évtizedekre előre. Márpedig stabil gazdaság nélkül nincs valódi biztonság.
  • Nemzetközi elszigetelődés: Izrael presztízse és kapcsolatai rohamosan romlanak, az ország „kitaszított állammá” válik, ami ellehetetleníti a diplomáciai és stratégiai manőverezést.
  • Társadalmi széttöredezés: a közbizalom és a belső szolidaritás meggyengül, az intézményekbe vetett hit meginog.
  • Békeperspektívák eltűnése: elvész a lehetőség a regionális béke felé, amelyet korábban a békeszerződések nyújtottak – azok, amelyek valódi biztonságot hoztak, nem pedig a végtelen háborúk.
  • Emberi áldozatok: a túszok elhanyagolása, az állampolgárok elárulása, a társadalom lelki szövetének szétszakadása.

Politikai felelősség

Rosental a kormány jelenlegi vezetőit – Netanjahut, Ben-Gvirt, Smotrichot és szövetségeseiket – azzal vádolja, hogy a biztonságot katonai megszállásban, újabb és újabb hadosztályok felállításában, és Gáza „felszántásában” látják. A szerző szerint ez rövidlátó, mert minden újabb rombolással valójában Izrael stratégiai és erkölcsi alapjai sérülnek.

A cikk végkövetkeztetése súlyos: a gázai háború nem a biztonságot növeli, hanem éppen azt ássa alá. Nemcsak a katonai és gazdasági, hanem a társadalmi és erkölcsi biztonság is romokban hever. A nemzetbiztonság valódi lerombolása nem a határokon kívül, hanem belül zajlik – minden egyes gázai épület összeomlásával együtt Izrael jövőjének egy része is darabokra hull.

Rubik Rosental írása itt olvasható (héber)
Szemlézte: frankpeti

Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Ez az írás legalább felszínesen megkarcolt lényegi dolgokat. Messzire vezetne annak elemzése, hogy miként jutott haralomra Izraelben egy végsősoron nemcsak a palesztinokat, de a saját országát pusztító korlátolt, ultrareakciós, soviniszta, irredenta, fasisztoid kormány. Mert a Trumpok, Putyinok, Orbánok stb. illetve jelen esetben Netanjahuk nem az ősokok, hanem a következményei a sok éves, évtizedes, komplex, társadalmi bomlási folyamatoknak. Na ja, ha innen tovább megy az ember az elemzésben az valószínűleg se a fasiszta, ultrareakciós, háború szító, rasszista uszító stb. gazembereknek, se az intellektuálisan dishonest liberóknak nem tetszene ( akár izraeli, akár más országbeli kontextusban )… Nem baj.

  2. E cikk részben nem objektív !
    Miért? Egyett értek azzal, hogy a mostani kormány Netánjáhu élén nagyon sok hiba történt Izraelben, majdnem minden téren !
    A lég szörnyübb ami történt a 2023. Október 7- én !
    Igen ám, csak a jelen helyzetben, egységesen kéne fellépni a barbár új náci Hamász terrorszervezet ellen, s likvidálni az összes terroristákat, hogy tőbbi ne forduljon elő hasonló események mely 2023. Október 7 – én !
    A másik fontos, a háború után kell egy olyan kormány alakítani, aki Izrael államot képviseli tiszteségesen, S a népért dolgozik, mely minden izraeli polgár egyenlő jogokkal, és elkötelezéssel visel az állam érdekében !

  3. Amikor a brit bombázó Harris légimarsal 1000 nehézbombázóval és gyujtóbombával támadta a német városokat ő is meditált milyen drága a bomba, a repülőgépi kapacitás, a lelőtt repülőgépek száma, meg mi lesz az angol néplélekkel ha majd később a TV-ben látja az égő német városokat. Mert a köznép szemében majd csak Drezda pusztulása jelenik meg. Mennyit tudnak némelyek lelkizni az ellenség szenvedésén.

Hozzászólás a(z) Joel Fichmann bejegyzéshez Mégsem szólok hozzá

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét