Ha épp melegrekordok dőlnek meg, és a hőmérő higanyszála felülről karcolja a 45 fokot, az embernek két választása marad: bezárkózni a légkondi mellé, vagy vízpartot keresni. Nem vagyok klímaaktivista, de az utóbbi megoldás mégiscsak környezetbarátabb. Főleg, ha hetek óta szemezek egy stranddal, ami csupán egy fertályórányira van Haifától. Hosszas aknamunka – vagyis nyaggatás – után sikerült rávennem E.-t, hogy induljunk neki a déli hőségnek Gan Haslosa felé.
Alig hagytuk el Haifát, a táj hirtelen otthonossá vált: kukoricatáblák, fenyők, ciprusok — mintha a Balaton felé autóztunk volna. Egy pillanatra tényleg úgy éreztem, hazaugrottunk.
A parkhoz érve az első benyomásom: a világ egyik legszebb strandjára bukkantunk. De mielőtt jönne a színtiszta rajongás, álljanak itt a száraz tények.
Gan Haslosa egy izraeli nemzeti park, mely nevét (A hármak parkja) három zsidó úttörőről kapta, akik 1938-ban érkeztek ide felmérni a területet, ám autójukkal egy aknára futottak. A park vizét az Amal-patak táplálja, amely fél kilométeren át kanyarog, és természetes tavak sorát alakítja ki. A víz állandóan 28 fokos — innen ered az arab neve is: Sahne, vagyis „Forró”. Ez az a hőmérséklet, ami a perzselő nyárban és a hűvösebb napokon is épp tökéletes.
A tavakat ugyan kiszélesítették, de megőrizték a természetes hatást. A látvány gyönyörű. A tengernek megvan a maga varázsa, de különös élmény volt, hogy itt nem ropogott a homok a fogunk alatt, és békésen lebeghettünk az édesvízen anélkül, hogy a hullámok Ciprusig sodortak volna.
A vízbe ereszkedve apró halacskák kezdtek csipegetni — mintha ingyen pedikűrt kaptam volna. A tóban tilápiák és egy különleges, kék színben pompázó halfaj úszkál, amelynek nevét még nem sikerült megfejtenem (oké, a tilápia beazonosítása sem az én érdemem, E. a házi halszakértő).
Ha valaki nem rajong a halpedikűrért (pedig máshol ezért kisebb vagyonokat fizetnek), az egyet tehet: fejest ugrik a mélyebb vízbe. Én is így tettem, és végre kipróbálhattam a hatalmas rózsaszín úszógumimat. Így aztán minden adott volt a tökéletes lebegéshez: senki nem rágcsálja a lábad, a nap melegen süt, a víz ideális.
Nem véletlen, hogy egy izraeli film, amely Gan Haslosáról készült, az Édenkert címet kapta. Rendezője, Ran Tal ezzel a dokumentummal nyerte el a legjobb rendező díját a 2012-es Jeruzsálemi Filmfesztiválon.
És akkor még nem is meséltem a vízesésekről, a sziklaszirtek mögött megbúvó titkos öblökről, a harangmúzeumról vagy a zsonglőrökről. De ezek már a folytatásba tartoznak.
Könyvtáros, novellista, hobbifutó, de varrónőként is kivételes. A kedvesem egy éve alijázott, én májusban költöztem Izraelbe. Amíg várunk a tartózkodási engedélyemre, rengeteg a szabadidőm. Így keletkezett ez a blog.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
