Az izraeli hadsereg aggályai: nőnek a gázai hadműveletek kockázatai

Amos Harel elemzésében a Haaretz arról ír, hogy az izraeli hadseregben egyre nagyobb az aggodalom, hogy a gázai hadműveletek során a túszok élete közvetlen veszélybe kerülhet, és a katonák felkészültsége sem ad biztosítékot a sikeres akciókra. A hétvégén újabb nagyszabású légitámadások zajlottak le: izraeli vadászgépek toronyházakat romboltak le, miután a lakókat felszólították a gyors kiürítésre. A cél nem pusztán katonai volt, hanem pszichológiai is – a hadsereg így próbálja gyorsítani a civilek távozását Gázából. Azonban az egymilliós város lakosságából eddig alig tíz százalék hagyta el az otthonát, ami lassítja és megnehezíti a hadsereg terveinek végrehajtását. Eközben a túszok családjai aggasztó üzeneteket kaptak a hadseregtől: a közelgő szárazföldi műveletekben aligha kerülhető el, hogy az elraboltak közül ne essenek áldozatul. A Hamasz által nyilvánosságra hozott újabb videó, amelyen két izraeli túsz – Guy Galboa-Dalal és Alon Ahel – látható, szintén annak a kísérlete, hogy elrettentse Izraelt a város teljes elfoglalásától.

A hadsereg belső állapotáról szóló jelentések sem festenek megnyugtató képet. A tavaly október 7-e óta szinte folyamatosan harcoló egységek kimerültek, moráljuk csökken, a fegyelem lazul, a tisztek pedig sokszor nem merik őszintén jelezni a problémákat, nehogy karrierjük sérüljön. Közben komoly eszközhiány akadályozza a műveleteket: tankok és páncélozott járművek lerobbant állapotban vannak, a német fegyverembargó miatt pedig motorcserékhez sincs megfelelő utánpótlás. A terepen szolgáló katonák és szüleik egyaránt arról számolnak be, hogy a fáradtság, a szűkös pihenőidők és a leromlott körülmények erősen rontják a harci kedvet. A hadsereg felső vezetése ugyan rendszeresen látogatja a frontot, de a valós helyzet sokszor nem jut fel a döntéshozókig.

Mindez éles ellentétben áll a politikai kommunikációval. Benjamin Netanjahu az amerikai elnök, Donald Trump felé azt a képet igyekszik sugallni, hogy a győzelem küszöbön áll, miközben a valóság inkább a bizonytalanságról és a késlekedésről szól. Israel Katz védelmi miniszter diadalmas posztokban ünnepli a bombázásokat, mintha a háború nem folyna már közel két éve, amelynek során majdnem kétezer izraeli vesztette életét és több mint 250 embert hurcoltak el. A biztonsági elit nagy része ezzel szemben úgy véli, hogy a katonai akciók helyett inkább a túszokkal kapcsolatos megállapodásra kellene törekedni.

A helyzetet tovább árnyalják a térség más fejleményei. Jemenben ugyan sikerült izraeli légicsapással eltalálni a huti vezetés egyik titkos találkozóját, de valójában nem a katonai döntéshozók estek áldozatul, hanem technokraták, így a siker korántsem akkora, mint ahogy azt Netanjahu és Katz beállította. Egyiptommal kapcsolatban ismét megjelentek a jobboldali médiában a rémhírek egy állítólagos Izrael elleni támadási tervről, ám katonai források szerint a Sínai-félszigeten tartózkodó egyiptomi többleterők is izraeli engedéllyel vannak jelen. A Ciszjordániában pedig a Sabak egyik volt vezetője figyelmeztetett arra, hogy csak idő kérdése egy újabb erőszakhullám kitörése, mivel a menekülttáborok egyre inkább Gázára emlékeztetnek, és a fegyverek száma is aggasztóan megnőtt.

Tehát Izrael ugyan fokozza a katonai nyomást, de a gyors győzelem ígérete távol áll a valóságtól. A túszok helyzete tragikusan bizonytalan, a katonai egységek kifáradtak, a politikai vezetés pedig inkább a győzelmi retorikát ismételgeti, semmint a helyzet tényleges megoldásán dolgozna. A gázai hadművelet így inkább a veszélyek és dilemmák sűrűsödését hozza, mintsem a régóta áhított áttörést.

Főkép: Izraeli támadás Gázavárosban tegnapelőtt – Fotó: Yousef Al Zanoon / AP
Szemlézte és szerkesztette: Lévai Eszter
Az eredeti, teljes írás (héberül) itt olvasható