Egy különleges, több mint 1600 éves bronzérme-kincsre bukkantak a régészek a Galilea szívében, Khorvat Hukok ősi települése alatt. A 22 bronzérme egy föld alatti menekülőrendszer szűk, kanyargós járatának végén került elő – ott, ahová a zsidó lakosok rejtették el az i. u. 4. század közepén, a Gallus-felkelés idején.
A felfedezést az Izraeli Régészeti Hatóság és a Cfati Akadémiai Főiskola kutatói tették egy közösségi ásatás keretében, amelyben diákok, helyi önkéntesek és katonák is részt vettek. „Úgy tűnik, hogy a kincs elrejtői gondosan megválasztották a rejtekhelyet, remélve, hogy egyszer visszatérhetnek érte, ha elmúlik a veszély” – mondta Uri Berger, a Régészeti Hatóság szakembere, valamint Prof. Yinon Shivtiel.
A zsidó történelemben a Gallus-felkelés kevésbé ismert, mint a Nagy felkelés (i. u. 66–70) vagy a Bar-Kochba-felkelés (i. u. 132–136). I. u. 351–352-ben, a római II. Constantius és Constans császárok uralma alatt zajlott, és ez volt a zsidóság utolsó nyílt fegyveres kísérlete a római uralommal szemben.
📌 Mi volt a Gallus-felkelés?
A Gallus-felkelés i. u. 351–352-ben zajlott, a római Constantius Gallus (Konstantius II. unokaöccse) uralma alatt.
- Központjai: Galilea és Júdea, különösen Tiberias, Sepphoris (Cipori) és Lod.
- A források szerint a római légiók gyorsan leverték, sok települést leromboltak, a lakosságot lemészárolták vagy rabszolgaságba hurcolták.
- A felkelés oka: vallási feszültségek, adóterhek és a római nyomás fokozódása.
- Ez volt a zsidóság utolsó fegyveres felkelése a római uralom ellen. Ezt követően a közösség már nem katonai, hanem vallási és kulturális formában maradt fenn.
Eddig kevés történelmi forrás szólt róla, ezért is bír különleges jelentőséggel minden új régészeti bizonyíték. A most előkerült érmék portréikon éppen a két császárt ábrázolják, akik idején a felkelés zajlott.
„Ez a kincs egyedülálló bizonyíték arra, hogy évszázadokkal a barlangok és alagutak megásása után a galileai zsidók újra használni kezdték őket, amikor a helyzet válságossá vált” – mondják a kutatók.
A Khorvat Hukok alatt húzódó barlangrendszer a legnagyobb és legbonyolultabb menekülőrendszerek közé tartozik Galileában: szűk járatok, összekapcsolt termek, labirintusszerű alagutak alkotják. 2019 és 2023 között tárták fel nagy részét, most pedig a közösség bevonásával folytatják a feltárást és megőrzést.
Az ásatások során előkerült érmék mellett más nyomok is mutatják, hogy a település lakói többször kerültek krízishelyzetbe. A kutatók szerint a felkelések és az üldöztetések ellenére a település később ismét virágzásnak indult: a dombtetőn pompás zsinagóga épült gyönyörű mozaikokkal, amely hosszú békés korszakot jelez.
Nemrég Lod városában is előkerült egy jelentős éremlelet, amely szintén a Gallus-felkelés idejéből származik: ott 94 bronz- és ezüstérmét találtak egy romos középület alatt, a legfiatalabb érmék az i. u. 350-es évekből valók. A kutatók úgy vélik, hogy az épület zsinagóga vagy közösségi ház lehetett, amelyet a felkelés idején pusztítottak el.
Ez a két párhuzamos lelet együtt világít rá arra, hogy a Gallus-felkelés nemcsak Júdeában, hanem Galileában is súlyos következményekkel járt. Bár a történelmi források alig említik, a régészeti bizonyítékok arról árulkodnak, hogy a római elnyomásra válaszul a zsidó közösségek széles körben próbáltak ellenállni – gyakran ugyanazokat a föld alatti búvóhelyeket használva, mint korábbi felkeléseik idején.
A leletet a mai napon mutatják be először a „Iosephustól Euszebioszig” című konferencián a Kinneret Akadémiai Főiskolán, a tudományos publikáció pedig a Numizmatikai Társaság szaklapjában jelenik meg.
Amichai Eliyahu örökségvédelmi miniszter szerint a felfedezés „élő bizonyíték a galileai zsidók kitartására és azon erőfeszítésükre, hogy még a legsúlyosabb körülmények között is megőrizzék identitásukat a római uralom alatt”. Az Izraeli Régészeti Hatóság a helyszínt zászlóshajó-projektként kezeli: a cél, hogy a nagyközönség számára is látogatható, egyedi turisztikai célponttá váljon.
Az érmék nem aranyból vannak, és számuk sem sok – mégis felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Nem anyagi értékük miatt, hanem mert kézzel fogható kapcsolatot adnak ahhoz a pillanathoz, amikor egy kis közösség Galileában úgy döntött: inkább elrejtőzik és kitart, mintsem feladja identitását.
A történelem lapjai gyakran a birodalmakról szólnak. Ezek az apró bronzkorongok azonban a „kisemberekről” mesélnek – akik ugyan nem írtak krónikát, de ott hagyták lenyomatukat a föld mélyén. És ez a lenyomat most, 1600 év után újra megszólít bennünket.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
