Nyolcvan év egy emberöltő. Történelmi távlatban csupán egy szempillantás.
A második világháború, és vele együtt a holokauszt, nyolcvan éve ért véget.
Az inkvizíció, a vérvádak, a pogromok, az arab országokban a dhimmi-státusz és végül a gázkamrák után egy röpke pillanatra úgy tűnt, hogy a zsidógyűlölet kiment a divatból.
Németország átnevelési programon ment keresztül. A holokausztot világszerte tanították az iskolákban. Úgy festett, hogy a zsidók, különösen az amerikai zsidók a Golden Medinában végre maguk mögött hagyták a kétezer évnyi üldöztetést.
Aztán eljött 2023. október 7.
Október 8-ra már elindult a fordulat. Közel két évvel később az antiszemitizmus – vagy pontosabban: a zsidógyűlölet – nemcsak él és virul, de egyenesen szárnyal.
A gázai háború, amelyet a katari és más arab médiák, valamint a zsidó naivitás táplált, felhatalmazást adott a nyugati világnak arra, amit titokban évtizedek óta akart: megszabadulni a holokauszt miatti bűntudattól.
Évekig a hatmillió meggyilkolt zsidó emléke nehezedett Európára és a keresztény Nyugatra. Ez nemcsak az áldozatok felidézését jelentette, hanem a saját hallgatásuk, saját bűnrészességük, saját bűntudatuk felidézését is. Minden múzeum, minden tanúságtétel, minden megemlékezés ugyanazt a kimondatlan üzenetet hordozta: részesei voltatok.
Micsoda megkönnyebbülés hát lerázni ezt a terhet. Azt mondani: nézzétek, a zsidók sem különbek. Most ők az elnyomók. Az áldozatokból elkövetők lettek. Nem kell többé bűntudatot éreznünk. És micsoda öröm (szinte ünnep), hogy újra nyíltan lehet gyűlölni a zsidókat.
Az újabb generációk megkönnyítik mindezt. Észak-Amerikában sokan szinte semmit sem tudnak a történelemről. Az iskolában felszedett morzsákat elnyomják a TikTokok, a szlogenek és a hashtagek.
Az ő segítségükkel a Nyugat nemcsak a bűntudattól szabadul meg, hanem egy új, divatos ügyet is felkarolhat: a zsidógyűlölet újjáélesztését, társadalmi igazságosságba csomagolva.
Még a diaszpórában élő fiatal zsidók is, görcsösen kapaszkodva valami hovatartozás-maradékba, azt mondogatják maguknak: a cionizmus az, ami veszélybe sodorja őket. Ha elég hangosan kritizálják Izraelt, ha elég erősen elhatárolódnak a zsidó államtól, talán megkímélik őket.
Tévednek.
A történelem újra meg újra megmutatta: a zsidógyűlölet nem tesz különbséget cionista és anticionista, vallásos és világi, büszke és bocsánatkérő zsidó között.
Dara Horn már 2021-ben ezt a címet adta a könyvének: Az emberek szeretik a halott zsidókat (People Love Dead Jews). Akkor igaznak tűnt: a világ a zsidókat inkább némán, emlékműveken vagy sírban szerette. De most már látjuk, hogy még ez is túl nagylelkű volt. Az emberek a halott zsidókat sem szeretik. Azt szeretik, ha szabadon, bűntudat nélkül gyűlölhetik a zsidókat – akár élnek, akár halottak.
És ha ez az ajtó egyszer kinyílt, minden más követi. Kezdődik a „cionistákkal”, aztán jönnek a zsinagógák, a zsidók az utcán, majd a régi vádak a zsidó pénz-, média- és kormányzati befolyásról. A maszk lehullott.
Hamarosan Észak-Amerikába utazom tizennyolc éves lányommal, és találkozom ott huszonhat éves fiammal és a barátnőjével. A családom tanácsokkal hívott: készítsd fel a gyerekeket. Tüntetéseket fogtok látni, transzparenseket, matricákat az autókon. A két nagyobb izraeli akcentussal beszél. Fel fognak ismerni.
„Fel fognak ismerni?” – nevettem. „Ugyan, kérem, ez nem 1938.”
Az apám, aki 1942-ben Budapesten született, gyermekként túlélte a holokausztot, nem nevetett. Csak ennyit mondott:
„1938-at írunk.”
Zimra Vigoda írásának angol eredetije a The Times of Israelben olvasható.
Zimra Budapesten született, és New York-ban nőtt fel. 1994-ben vándorolt Izraelbe. Az elmúlt két évtizedben különböző profitorientált, illetve nonprofit szervezeteknél dolgozott. Jelenleg kutatás-fejlesztési szakértőként dolgozik a tel-avivi Oktatási Technológiai Központban (CET). Zimra négy gyermek anyja (11-20 éves korig). Különösen inspirálóan hat rá tizenhat éves fia, Amit, akinek mióta egyik lábát térdtől amputálták, szenvedélyes kerekesszékes kosárlabdázóvá vált, mely sportot versenyszerűen űz. Családjával a Negev sivatag egyik településén él.
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
