Közös környezet, közös jövő

Az Arava Környezetvédelmi Intézet¹ 2025 szeptemberében kiadott új jelentése részletes képet ad a Gázai övezetben uralkodó ökológiai és humanitárius válságról, és egyben konkrét javaslatokat is megfogalmaz a háború utáni fenntartható újjáépítéshez. A dokumentum központi üzenete, hogy a humanitárius krízis és a környezeti pusztulás egymást erősítő jelenségek, ezért csak integrált, hosszú távú, közösségi és természet-alapú megoldások vezethetnek ki a jelenlegi katasztrofális helyzetből.

A válság mélysége és kiterjedése

A háború következményei Gázában példátlan mértékűek és minden életfeltételt érintenek:

• Energia: a központi elektromos hálózat teljes összeomlása miatt a lakosság jelentős része alig jut áramhoz. A segélyszervezetek kénytelenek drága és szennyező dízelgenerátorokat használni, miközben a legtöbb napelem és alternatív energiaforrás is megsemmisült. A háztartásokban az átlagos havi fogyasztás a háború előtti érték kevesebb mint felére esett vissza. A jelentés így fogalmaz: „Az energiaellátás nélkül nincs egészségügyi ellátás, nincs víztisztítás, nincs élelemtermelés.”
• Víz: a kutak és sótalanító üzemek többsége megsemmisült vagy üzemképtelen. A WHO által ajánlott minimumnak csupán a felét kapja egy ember naponta, gyakran szennyezett forrásokból. Egy gázai orvos beszámolója szerint: „A gyerekek napi fél liter vizet kapnak, ami nem elég sem ivásra, sem főzésre.”
• Környezet: a szennyvíztisztítók teljes leállása miatt több százezer ember él nyers szennyvízzel körülvéve. Ez közvetlenül a talajvízbe szivárog, veszélyeztetve a régió vízbázisát is. A kutatók rámutatnak: „A Gázai övezet tengerpartjának 70%-a szennyezett, fürdésre és halászatra alkalmatlan.”
• Egészségügy: a kórházak fele bezárt, a megmaradt intézményekben pedig drámai hiány van gyógyszerekből és orvosi felszerelésből. „A leggyakoribb halálok ma nem a sérülés, hanem a fertőzés” – áll a jelentésben.
• Élelmezés: a termőföldek mintegy 80%-a megsemmisült, a halászati szektor pedig gyakorlatilag leállt. „Az éhínség kockázata valóság, nem elméleti lehetőség” – figyelmeztet az Arava.
• Lakhatás: az épületek kétharmada megsérült vagy teljesen elpusztult. Több százezer ember él átmeneti táborokban, ahol gyakran nincs ivóvíz és áram.

A jelentés fő ajánlásai

A szakértők három fázisú helyreállítási modellt vázolnak fel, amely évtizedes időtávban gondolkodik:

1. Absorptív fázis (azonnali segítség) – humanitárius segély bejuttatása, víz- és higiéniai ellátás biztosítása, romok eltakarítása. „Minden órával nő a fertőzés és a tömeges megbetegedés veszélye, ezért a beavatkozás azonnali.”
2. Adaptív fázis (rövid- és középtáv) – decentralizált szolgáltatások kiépítése, például napelemek, víztisztítók, biogáz egységek. „A közösségi alapú megoldások nemcsak hatékonyabbak, hanem csökkentik a függőséget a központi, gyakran sérülékeny rendszerektől.”
3. Transzformatív fázis (hosszú táv) – ökológiai helyreállítás, zöld gazdaság kialakítása, körforgásos gazdasági modellek bevezetése. „A béke fenntarthatatlan ökológiai alap nélkül” – idézi a dokumentum az intézet egyik vezető kutatóját.

Konkrét megoldási javaslatok

• Napelemek és biogáz-rendszerek telepítése az energiafüggetlenség érdekében.
• Mobil víztisztító és vízdesztilláló egységek, amelyek minimális infrastruktúrát igényelnek.
• A romok újrahasznosítása építőanyagként: „A törmelék 60%-a alkalmas újrafelhasználásra, amivel csökkenthető a környezeti terhelés.”
• Városi kertészet, tetőkert és agroerdészeti projektek, amelyek élelmiszert biztosítanak és munkahelyet teremtenek.
• Mesterséges vizes élőhelyek és part menti ökoszisztémák helyreállítása.
• Bioremediációs módszerek alkalmazása: „A természet maga képes helyreállítani a természetet – ha megteremtjük hozzá a feltételeket.”

Politikai és társadalmi dimenzió

A dokumentum világosan kimondja: tartós helyreállítás csak akkor képzelhető el, ha a palesztin közösségek vezető szerepet kapnak a folyamatban. „A közösségek részvétele nem kiegészítő elem, hanem a siker alapfeltétele.” Ehhez elengedhetetlen a pénzügyi források átlátható kezelése és a nemzetközi ellenőrzés. Az Arava Intézet hangsúlyozza, hogy a környezeti együttműködés hozzájárulhat a régió békéjéhez, hiszen „a levegő, a víz és a föld nem ismer határokat.”

A „Közös környezet, közös jövő” című jelentés radikális paradigmaváltást sürget. A hagyományos újjáépítési modellek helyett olyan, helyi közösségeket megerősítő és környezetbarát megoldásokat javasol, amelyek hosszú távon nemcsak túlélést, hanem tartós békét, stabilitást és fenntarthatóságot alapozhatnak meg Gázában és a térségben. „A környezet helyreállítása a béke előfeltétele” – zárja a jelentés.