A következő internetes petíció május 9-én indult. A poszt írásának idejéig, nem egészen 48 óra alatt közel tízezren írták alá:
„A 2016-os Holokauszt-nap előestjén Yair Golan tábornok bátor dolgokat mondott, szavai Izrael állam észnél lévő közösségének hangján szóltak, amely az utóbbi időszakban elhallgatott – az izraeli társadalom fajgyűlölő társadalommá válik, és a Holokauszt-napnál nincs megfelelőbb alkalom a fajgyűlölet pusztításaira emlékeztetni, a tragédiára, amit az emberi társadalomnak okozhat.
Mióta elmondta szavait – pontos és tiszta társadalmi kritikát – gyalázkodás, és támadások érik izraeli politikusok részéről, élükön a miniszterelnökkel, akik büszkén lengetik a fajgyűlölet zászlaját, az országnak erőszakos jövőt, és nemzetközi elkülönítést ígérve.
A bátor parancsnok mögé kell állnunk, hogy minél több ilyen parancsnok legyen, akik elszánt felelősséget éreznek nem csak Izrael biztonságáért, de az izraeli társadalom saját arculatáért való küzdelméért is. Nagyon régen nem fejezte ki magát izraeli vezető személyiség olyan emberi módon, mint a helyettes vezérkari főnök, aki ezzel a tettével visszadja izraeli büszkeségünket, és bebizonyítja nekünk, hogy még mindig létezik bennünk az erkölcsi tartás. Az elferdült politikai valóságban, amely vezeti, és támogatja a fajgyűlölő társadalmi jelenségeket, a gyűlöletet, és az erőszakot, szavai az ilyen jelenségeket elutasító teljes közösség gondolatait fejezik ki, és most mögé, és szavai mögé kell állnunk, és megmondani neki – jól beszéltél, köszönet neked.”
***
„Én ‘ott’ születtem, a lengyelországi ternowi gettóban, 1942-ben. A katonai szolgálatom alatt az ország északi határát őriztem társaimmal. A fizikai határok őrzése ma is fontos, mint annakidején. De az ország őrzése nem csak a fizikai határok őrzését jelenti, ennél nem kevésbé fontos az ország demokratikus, és emberi természetének őrzése.
Tisztelgek Yair Golan tábornok előtt bátor mondanivalójáért. Minden bizonnyal számított Naftali Benet, és társainak támadására. Örömmel látom, hogy Golan tábornok is aggódik a társadalmunkban terjedő elállatiasodás miatt. Golan tábornokot a hagyományos zsidó üdvözlettel köszöntöm: ‘יישר כח’ – Gratulálok!”
Lea Karnieli, Holon
„Holokauszt-túlélő vagyok, 1940-ben születtem Belgrádban, gyermekkorom évei a gettóban, és a kórházban teltek Budapesten, álnéven. Az életem 1948-ban kezdődött, amikor Izraelbe érkeztem. Családom és én itt építettük fel életünket, nehézségben, és szegénységben, támogatás nélkül, annak ellenére, hogy Izrael kormánya egyezményben kötelezett volt a talpraállításunkra. A páncélos hadtestben szolgáltam, megtanultam a szociális munkát, párom és én az első aradi lakosok között voltunk, gyermekeim szolgáltak a hadseregben, és soha – az utóbbi évekig – nem éreztem elidegenedést, és oda nem tartozást az országhoz, amelyben zsidóként szabad életet ígértek nekem.
Az utóbbi években, öregségemre, az autóbuszon, a boltban, és a bevásárlóközpontban találkozom a gyűlölettel emberek részéről, véleményem miatt, a gyűlölet néha olyan támadó válaszok formájában jelenik meg, mint például „menj Gázába, a Hamaszhoz”. Ehhez hozzá kell tenni a politikusok eszközeit, akik az uszítást, és a gyűlöletet politikai célokra használják. Ebben a hangulatban ismét üldözöttnek érzem magam.
Nem vagyunk áldozatok. Annak a népnek, ami egy másikat ural, annak a népnek, aminek erős hadserege van, nincs joga a Holokausztot felhasználni ahhoz, hogy saját tetteit igazolja. Minden nap érzem az országban fújó rossz szeleket. Úgy érzem nem kívánatos idegen vagyok, és szomorúan kell mondanom – félek is.
Igaza van Yair Golan tábornoknak. Mint mindannyiunk gyermekeiért felelős embernek kötelessége volt elmondani dolgait. Az idegen gyűlölete, a más népen való uralom, a másik el nem fogadása véleménye miatt – ezek a fasizmus alapjai. Ezt minél előbb meg kell állítani, másképp a Holokauszt felhasználása nem segít majd a vezetőknek abban, hogy elhallgattassák a szabad világ kritikáját, ami jogosan ítéli el ezeket a dolgokat.
Mirjam Hendelman, Bat Yam
Tomer Buhadana súlyosan megsebesült a második libanoni háborúban. Az a fotó, ami mentése közben készült, és ahol a győzelem „V”-jét mutatja, beleégett az izraeli köztudatba.
Buhadana ma Yair Golan tábornok mellé áll:
„Úgy gondolom, hogy sok állampolgár támogatja Golan szavait. Azt mondhatom, hogy kiváló tisztről van szó, aki számára fontosak az értékek, aki polgári bátorságot mutatott, ami nem kevésbé fontos a katonai bátorságnál. Golan egyenruhát visel, és állampolgár, mint mindenki más, így joga van véleményt nyilvánítani. Elfogadom véleményét, úgy gondolom, hogy dolgai igazak. Mindenkit meghívok, hogy olvasson bele a közösségi portálokban megjelenő hozzászólásokba, nagyon szélsőséges, támadó, nem demokratikus, erőszakos, mást nem elfogadó hozzászólások. Golan tábornok ezekre a megnyilvánulásokra gondol, amik már hosszú ideje, évek óta egyre jobban elszaporodnak, és erősödnek. Minden vélemény, ami nem egyezik egy valamilyen csoport véleményével, virtuális lincset von maga után.”
Láncszem a természet szövedékében. És izraeli is. (A „provokál” néhány szinonímája szükség esetére: abajgat, babrál, bánt, birizgál, bizgerél, bolygat, bosszant, bőszít, cseszeget, csesztet, cukkol, dühít, feszeget, firtat, háborgat, heccel, hergel, húz, idegel, idegesít, incselkedik, ingerel, irritál, kötekedik, macerál, nem hagy békén, nyaggat, nyektet, nyúz, piszkál, piszkálódik, rejcol, szekál, szekíroz, szívózik, szurkál, zaklat, zargat, zavar, zseníroz.)
