Sáj Litman, a TRA nevű 14 éves utcaművész a Tibériáshoz közeli Poriából származik, ahonnan a magány és a zaklatások miatt költözött Tel Aviv-ba. A héten, mikor a második fanzinjét indította, a Docaviv filmfesztivál során interjút sugároztak vele, amiben a felnőttek gyerekekkel, és a gyerekek kőlönböző gyerekekkel szembeni magatartása ellen tiltakozott.
A TRA név alatt működő Sáj Litman utcai művész égő szörnyei, deformált karakterei és botox fecskendői Tel Aviv sok falát díszítik. A graffitit (általában) kísérő anonimitás ellenére Sáj munkája nemrég dokumentálva lett egy filmben, kilépett az árnyékból, a közönség kegyeit keresi, ismertségre törekszik, jelenleg egy hip-hop mixtape-en dolgozik, sőt, nyivánosságra hozta második fanzinjét. És mindössze 14 éves.
A Tel Aviv Múzeumban, a „Kúria” szupercsapat koncertjének színfalai mögött vagyunk. A gombjaitól félig elhagyott cifra hawai ingben és bézból sapkában lévő alkotót művészekből és helyi hírességekből álló hipster-csoport veszi körül, akik őt „zsenigyerek”-nek tartják.
Szerinte az izraeli gyerek legnagyobb baja, a lehetőségek hiánya. „Minden előre meg van határozva, és az internet nem mindig ad nekik menekülési lehetőséget. Tel Aviv-on kívül sehol nem jó felnőni. A városon kívül magányosak a gyerekek. Nincsenek különböző emberek, vagy különböző nézetek.”
Szülei elváltak, az utóbbi két évben apjával él Tel Aviv-ban. Az első időszakban a Gan Meir park gyerekei között csatangolt, Florentin és Yaffo utcáin rajzolt, és az egy hetes munkájába kerülő rajzokat 50 sekelért adta el a Nahalat Binyamin kiárusításon.
A vele riportot készítő Haaretz újságírónak tiltakozott, hogy a gyerek-rovatba kerüljön a vele való beszélgetés. Le volt döbbenve. „A gyerekrovatba? Nincs művészeti rovat? Nem voltam hajlandó bemutatni egy fiataloknak szánt kiállításon, mert nem akarom, hogy kor szerint kategorizáljanak. Pont ez az, ami ellen küzdök.”
Sáj ebben a kisfilmben is szerepel:
Volt már két önálló kiállítása, kiadott egy művészi könyvet, és ma már rengeteg barátja van, legtöbbjük 18 éven felüli, mert „csak ők értenek meg” – mondja.
A beszélgetés során olyan mondatokat mond, mint „Nem követem a híreket, mert folyton a saját életem politikájával foglalkozom „, vagy „senki nem tanított festeni, és festek. Nem tanultam zenélni, és zenélek. Ez valami olyasmi, amit érezni kell.”
A teljes riporthoz a Haaretz-ben >>
