Esther Ofarim, Izrael első nemzetközi popsztárja

Esther Ofarim 1966-ban. - Fotó: Wikipedia

Galilea tanította meg énekelni, és ő lett Izrael hangja, „Haifa csalogánya” a ’60-as években Nyugat-Európában és Amerikában is. A héber dallal örökre eljegyzett énekesnőre hazája évtizedekre megsértődött emigrációja miatt, de ma már az izraeli kultúrtörténet és önismeret magától értetődő része Esther Ofarim zenéje.

Cfáton született szíriai zsidók gyermekeként 1941-ben. Ő is idősebb néhány évvel az államnál, amelyben felnőtt, egyébként jórészt Haifa: Galilea volt és maradt az ő igazi világa.

A bölcsődében kezdett el fellépni, egyszerűen azért, mert itt tett szert először közönségre: soha nem volt kérdés, mivel fog foglalkozni: a népzene vonzotta igazán. 19 évesen szerepel a Leon Uris Exodus című regényéből forgatott filmben, nem sokkal később, 1961-ben megnyeri a Tel-Aviv-i dalfesztivált (még mindig csak 20 éves) és a következő évben már Izraelt képviselheti egy lengyel dalversenyen szólóénekesként. Így kezdődik „Esther és Avi”, az Ofarim világkarrierje, mert el is felejtettünk mondani valami nagyon fontosat, tudniillik, hogy Esther 16 évesen megismerkedett egy táncosfiúval, Abi Ofarimmal és 19 évesen hozzá is ment feleségül. Még gyorsan elhozza az ezüstérmet – nagyon szoros versenyben – az 1963-as Eurovíziós Dalfesztiválról, és aztán Avival kézenfogva elkábítja a ’60-as évek Európáját, elsősorban Németországot, ahol majd később letelepedik: a lapok „a haifai csalogány”-ként emlegették, 1966-ban elnyeri Az év énekese címet.

izraelinfo Ofarim Esther
Esther Ofarim 1966-ban. – Fotó: Wikipedia

A Morning of my life című számuk, amelyet a Bee Gees írt nekik, egész Németországot hódolatra késztette, a Cinderella Rockefella még az Egyesült Királyságot is, ez lett a legátütőbb slágerük. Ettől kezdve igazán nemzetközi sztárok voltak, még II. Erzsébet is meghívta őket zenélni: az övék volt az izraeli popzene addigi legnagyobb sikere.

New Yorkig is elért a hírük, és még világ körüli turnéra is futotta 1969-ben, hogy aztán a szépséges ’60-as évek végén az álompár tagjai nehéz búcsút vegyenek egymástól. A válás Abit viselte meg jobban, karrierje lényegében véget ért, drog- és alkoholproblémái támadtak, Esthernek azonban a szólókarrierje is sikeres volt.

Csak Izrael nem tudta megbocsátani neki, hogy tőle is elvált, még ha minden koncertjén énekelt is héberül. A rádiók nem játszották számait, az emberek elfordultak tőle, aki épp Németországért lett „hűtlen” szülőhazájához. Ez az izraeli popkultúra egyik legfájdalmasabb meghasonlás-története. A bojkottot Chaim Topol törte meg, elmagyarázta a szerkesztőknek, hogy az „árulók” valójában sosem tagadták meg hazájukat, minden koncertjükön énekeltek héberül például.

Morning of my life:

Esther Ofarim repretoárja széles és eklektikus: a népzenétől a barokk és a reneszánsz zenén keresztül Kurt Weilig, a Beatlesig és Leonard Cohenig ér.

Ritkán lép fel, kevés interjút ad ma már, és bármilyen széles is a repertoárja, új dalok már nemigen férnek bele: a ma 75 éves énekesnőről azt írta pár éve a Haaretz, hogy a legfrissebb dal, amelyet rendszeresen énekel, Leonard Cohen 1984-es Hallelujája. De azért tájékozódik: 33 éves fia, aki szintén zenész, rendszeresen küld neki számokat, hogy tudja, mire kell manapság figyelni.

Hallelujah:

A ’60-as években munka- és teljesítménymániás volt, sikerei csúcsán nem tudott örülni az életnek. Mára már régen megtanult lassan élni, és azt gondolja, hogy ez a legfontosabb képességek egyike: még az internetet sem használja. Érett művészetéről azt írja egy izraeli kritikus, hogy az átélés és az értelmező távolságtartás teljes harmóniáját hozza létre.

Ami Izraelt illeti, úgy érzi, túlzottan régóta nem él már ott, nincs igazán joga véleményt mondani az eseményekről, de azért mindent tudni akar: a Haaretz előfizetője volt Hamburgban.  Hol azt mondja, hogy Tel Avivban és Hamburgban is outsider, hol pedig azt, hogy csak gyermekkora helyszínén, a kevert nemzetiségű Galileában lehetne újra otthon, zsidók és arabok között.

Aki ráér, meghallgathatja Esther Ofarimot az eilati Vörös tengeri Jazzfesztiválon idén augusztusban. A sebek, amelyeket az énekesnő és országa okoztak egymásnak, soha nem gyógyultak be egészen, de mára már azért egyértelműen visszafogadta Izrael legelső nemzetközi popsztárját, a haifai csalogányt.

Esther és Avi Ofarim héberül:

A Cinderella Rockefellával induló bohóckodás Tom Jones-szel és Cherrel:

Mazsihisz