„Ebben az országban minden megoldódik. Igaz, hogy káosz uralja a folyamatokat de a kilátástalanság vége mindig kiszámíthatóan jó. A káosz őrjítő és egyben mulatságos.”
Van az a fajta boldogság, amikor csak baktatunk az utcán és virágok kezdenek hullani az égből. Az Atarim téren a betonesernyők árnyékában van valami varázserő. Amikor elhaladunk mellettük, Vivaldit játszanak a felüljáró kockakövei, a szirmokat rugdaljuk, majd nagy marékkal a járókelők fejére szórjuk. A hölgyek zsebkendőjét pajkos félmosolyú urak veszik fel a járdáról. A virágok megsimogatják az arcukat és ők táncra perdülnek. A méltán hírhedt Pussy Cat sztriptíz bár előtti placc másodpercek alatt pazar bálteremmé válik. A betonpadoknál várakozó strandtáskákból kikandikáló eper-banán levek dudorászva várják, hogy a vidáman csilingelő négyes-hatos begörögjön. A zenét még egy szólamban hallani a csilingeléssel, amíg rádöbbenünk, hogy a Blaha Lujza tér nem sasszézott ide a kedvünkért. És ahogy idepottyant, úgy illan el észrevétlenül a varázslat.
Ebből az örömteli alkonyatból baktatok tovább a Ben Jehuda utcán es hopp, megakad a szemem egy fodrászaton. A Ben Jehuda északi része a fodrászatok Mekkája. Ahogy a Senkint a cipőboltok találták meg maguknak, itt lépten-nyomon az üzletük előtt a járdán serénykedő hajszobrászok váltják egymást. A fodrászatban pedig amit kiszemeltem, a szokásos „diszkont” ár helyett a hajvágás feláron, csak ma, csak bejelentkezés alapján. Előkapom az internetet a zsebemből, megvan a számuk, kicsöng, búgóhangú – Álo! Veszi fel. Hallom a zenét a telefonban, ami élőben is ömlik a szalonból, jelentem bejelentkezem, azt búgja gyere, hopp itt is vagyok, ragyogok.
Aztán tovább búg már élőben ez a hatalmas ember aki nagy valószínűség szerint a főnök. Pufók gyermekfelépítésén hatalmas cicanaci és ujjatlan garbó. Minden feszül és csillog, hatalmasságában vállig alapozott habtestével barokk puttókent repked a szalonban. Leültet egy tükör elé és a kezembe nyom egy Red Bull vodkát. Rögtön éjfél, mi lesz velem holnap a melóban? Félelemmel vegyes izgalomban várom a sorsom. A hajam kiszáradt, gubancolódik, törik a vége, de igen hosszú. Még sose volt ilyen zuhatag és erre őrült büszke vagyok. Szeretem a zsidó hajamat, a nő haja a koronája és most végre hosszú. Végülis, ezért éltem mostanáig.
Ebben az országban minden megoldódik. Igaz, hogy káosz uralja a folyamatokat de a kilátástalanság vége mindig kiszámíthatóan jó. A káosz őrjítő és egyben mulatságos. Néha nem lehet jól szórakozni benne, máskor meg pont igen – morfondírozom, miközben rohan az időő és feltűnik, hogy ebben a fodrászatban senki nem figyel arra amit csinál. A csillámló puttó egy nagyon sovány lány haját copfokba gumizza, majd újságpapírt gyúr a csaj csontos teste köré, néhol a haját a papírra ragasztja celluxszal. Műgondos körültekintéssel rémnek öltözteti, majd kiküldi a szegény anorexiást az utcára, reklámozd a szalont fattya! Ragyogással vegyes rajongással a puttó bemutatja Orent aki majd levágja a hajamat. Oren az utcán bagózik, szív alakú füstkarikát fúj nekem integetve, az ablakon keresztül ismerkedünk. Teljesen mindegy, hogy kire bízom gyönyörű fürtjeimet, úgyis megnőnek újra. A puttó elküld a hajmosóba. A mosósrác rángatja a fejemet, acélos ujjai a koponyámig hatolnak és mindeközben szépeket búg a fülembe. Ellentmondásos egy hajmosás.
Visszaülök a tükörhöz és figyelek tovább. Oren közben elkezdte egy méteres hajú nő haját festeni. Foggal tépi az alufóliát. A puttó meg hajvágásba kezdett, de közben egy üzenetküldő alkalmazás nihilista hangulatjelével csacsog. A banya arcán talán összesen a füle nem volt kés alatt, a lakkbakancsa sarka minimum 18 centi. Az én hajam egyre szárad, a szembetükörben Oren szája tele alufóliával. Azt hiszem, hazamegyek inkább.
Aztán egyszer csak hopp, Oren vágni kezdi a hajam és én megkérem, hogy tényleg csak két centit vágjon, különben gyémántujjú Tiborral gyűlik meg a baja, ki fodrászok fodrásza, hajkoronám egyetlen kezelője, szabó szemű, sebész kezű felügyelője és hamar iderepítem a Desiree szalonból az angyalföldi lakótelepről! De Oren rendületlenül rövidít. Próbálok vele beszélgetni közben, hátha ettől a hajamra néz majd a kaszabolás közben s nem az illuminált hajmosó és szárító srácokra, akik körülötte állnak és a szavait isszák. Nekik duruzsol, ahelyett, hogy mint Tibor, elsziporkázná a gyerekei cseperedését és kikérdezne az én kalandos életemről, minden mozzanatot pontosan jegyezve, sokat nevetve, együtt. Nézem a földön sorakozó tincseimet, mondom – Oren, ez minimum tíííz centi! – Á dehogy, kettő csak! Na jó, mondom úgyis gubancolódott. Oren el, a szárítósrác minden tehetségét beleadva megdolgozik az egyenesre lappantáson, bekencézi tövig, kérek egy tükröt, hogy hátulról is megtekintsem, és tényleg, a hajam egyenes. És rövid. Nem kérdés, hogy megőrültem. De vajon miért kellett nekem akciós fodrászatba jönnöm?
Másnap a hullámtörőig oda-vissza úszás után nem bajlódom a szárítással, vizes hajjal megyek aludni. Reggel, mintha most léptem volna ki Tibortól a napfényes Esztergomi útra. Oren egyszerűen tökéletesre alkotta meg a frizurámat az élvezethajhász fodrászati őrület közben. Nem vágott a hullám közepébe, rendesen kunkorodnak a tincsek, könnyű és friss a korona. Mondom, imádom ezt az országot.
Vadász Éva – Új Kelet
Az izraelinfo.com szerzője, az Új Kelet újság főszerkesztője
