50 éve történt – a Jahalom hadművelet

A Jahalom (gyémánt) akció a mai napig az izraeli hírszerzés egyik legbravúrosabb fegyverténye.

Kevesebb mint egy évvel a hatnapos háború előtt, 1966 augusztusában az izraeliek szabályosan ellopták a szovjet haditechnika akkori koronája, a MIG 21-es vadászgép egyik példányát. Az akció kulcsfigurája egy iraki pilóta volt, akit a Moszadnak sikerült beszerveznie s rávennie, hogy kormányozza Izraelbe a szupermodern vadászgépet, s ossza meg az izraeliekkel annak minden titkát.

Jesájáhu (Sajke) Barkat, az izraeli légierő (IAF) felderítésének akkori vezetője ötven évvel később emlékezett a történtekre: hogy sikerült éppen Izraelnek megszereznie azt a szovjet gépet, amely a nyugati világot a leginkább érdekelte, és amelytől a leginkább tartott.

A Moszad nemzetközi hálózata volt a felelős azért, hogy találjon egy beszervezésre alkalmasnak látszó pilótát. A lehetséges jelöltek közül az iraki Munir Radfa bizonyult a legjobb alanynak.

Munir Radfa kapitány egy MIG 21-es pilótája volt és rajparancsnok-helyettes az iraki légierőnél. Asszír keresztény volta hátrányosan befolyásolta karrierjét a muszlim többségű országban, így szakmai kiválósága ellenére nem haladt előre a ranglétrán. Ráadásul bűntudat kínozta a rá kiosztott kegyetlen feladat miatt: a kurd polgári lakosságot kellett bombáznia Észak-Irakban. Radfa szeretett volna családjával nyugatra menekülni. Mindez ideális partnerré tette őt a Moszad számára.

MIG-21-c
A MIG 21-es szovjet szuper vadászgép

Az izraeliek Athénban találkoztak a pilótával, összebarátkoztak vele, együtt tervelték ki a szökést a repülővel, gondosan ügyelve azokra a technikai részletekre, melyeket Munirtól tudtak meg.

A hadművelet legfontosabb részére 1966 augusztusában került sor. Az izraeli rádió arab adása különleges módon tudatta Radfával, hogy készen állnak a fogadására: az egyik dal szövege háromszor ismételte a Marhabten (Isten hozott) szót. „A fürdőszobába bújtam a rádióval – mesélte Barkat – hogy a feleségem ne kérdezze meg, miért hallgatom az arab adást. A dalt három egymást követő napon, előre meghatározott órában lejátszották a rádióban. Az első napon még a légierő egész vezérkara összegyűlt a műveleti központban: várták az iraki gépet. Radfa azonban nem adott hírt magáról, és az emberek lassan elszivárogtak. Ám a harmadik napon a MIG feltűnt a radarok képernyőjén.” Radfa megérkezett, és nemsokára a családja is követte őt.

Radfa
Munir Radfa szökése idején, 1966-ban és egy évvel halála előtt, 1998-ban

Nem tartott attól, hogy Munir valójában az iraki titkosszolgálat parancsát teljesíti és azért repül a gépével Izraelbe, hogy Irak számára végezzen felderítést?

„Éppen ezért akartam magam is a gépében repülni. A Ben Gurion repülőtéren találkoztunk, miközben az izraeli légierő parancsnoka izgatottságában az összes gépét riadóztatta. Én azonban nagyon fiatal voltam és eszembe sem jutott félni egy iraki pilóta gépén, akit pedig nem is ismertem. A MIG irányítóbotja kézi vezérlésű volt még, nem elektronikus, így a kockázat jóval nagyobb volt.”

„A MIG 21-es volt a szovjet hadiipar büszkesége, s miután sikerült egy példányt Izraelbe hoznunk, sokat repültünk vele, kipróbáltuk harcban a mi vadászgépeink ellenében, teszteltük erős és gyenge oldalait, így tudtuk egy évvel később ezeket a MIG-eket valóságos küzdelemben lelőni. Amit megtanultunk, döntő fontosságú volt a hatnapos háborúban. Nem beszélve arról, hogy a gép ellopása milyen mértékben emelte az izraeli titkosszolgálat hírnevét a »hírszerzői piacon«.”

A történetről készült játékfilm itt látható.

Radfa mindent elmondott, amit a gépről tudni lehetett. Izrael azonban idegen maradt számára, nehezen tudott beilleszkedni, s végül az Egyesült Államokba költözött, ahol harminc évvel később, 1998-ban szívrohamban halt meg.

Az Izraeli Légierő honlapján megjelent cikk nyomán.
Szombat