A poszt-cionista zsidó média gyorsuló eróziója

A Háárec héber és angol nyelvű kiadása. Forrás: Wikimedia

Bár szenvedélyesen tagadja, hogy poszt-cionista, Ámosz Shocken saját radikális baloldali ideológiáját írta elő újságja irányvonalának, ami mára Izrael-ellenes anyagok hordozójává alakult át.  (Az itt közölt írás kizárólag a szerző magánvéleménye, nem feltétlenül tükrözi az Izraelinfo álláspontját. A cikkre adott válasz itt olvasható. – a szerk.)

Iszi Leibler írása

A Háárecet, a legrégibb héber nyelvű napilapot balra húzó üzletemberek csoportja alapította 1918-ban. 1937-ben Szalman Schocken megvette az újságot, és a fia, Gersom szerkesztette azt 1990-es haláláig.

Bár a forgalma sosem volt magas, összehasonlítva a Mááriv és a Jediot Ahronot bulvárlapokkal sok éve a legbefolyásosabb entellektuell újságnak tekinthető Izraelben, az olvasói közt tudva vezető politikusokat és a gazdasági elit nagy részét. Liberális sajtótermék volt a gazdasági rovat konzervatív irányvonala ellenére, és számos kiemelkedő publicisztika jelent meg benne.

Miután Gersom meghalt, fia, Ámosz vállalta el az elnök-vezérigazgatói és a kiadói tisztséget. 2006 augusztusában 25%-os részesedéssel a Háárecet M. DuMont Schauberg német kiadónak adták el, akinek az apja a náci párt tagja volt, és akinek a kiadói vállalkozásai a náci ideológiát támogatták.

Bár szenvedélyesen tagadja, hogy poszt-cionista, Ámosz saját radikális baloldali ideológiáját írta elő az újság irányvonalának, ami mára Izrael-ellenes anyagok hordozójává vált, sőt antiszemita hazugságok és torzulások gyűjtőjévé, ami igazi ajándék ellenségeink számára.

Országunk ily ördögi színben való feltüntetése inkább a palesztin médiába illene, semmint egy izraeli újságba.

Ráadásul a tudósítás is vélemény-újságírás alapúvá formálódott, gyakran a hírek és az események teljes torzításával, Izraelt a lehető legrosszabb színben feltüntetve. A tudósítás szelektív lett a hírek kiválasztásában is. A legjobb példa az egykori miniszterelnök, Ariel Saron állítólagos korrupcióiról szóló hírek elhallgatása annak érdekében, hogy a gázai kivonulásnál ne okozzanak problémát.

Ha a Háárec közönsége az izraeli olvasókra korlátozódna, annak hatása minimális lenne, mert a példányszáma csekély és csak néhány izraelit befolyásol, hogy mit ad közzé.

Az igazi probléma az angol nyelvű kiadás és az internetes honlap, amelyeket a diplomatákon kívül a globális média is követ illetve reprodukál. Ezek démonizálják és delegitimizálják Izraelt számtalan internetes olvasó előtt szerte a világon, akik abban az illúzióban élnek, hogy egy neves liberális izraeli napilapot olvasnak. A pro-izraeli diaszpóra aktivistái, akik egyébként tiltakoztak volna a torzítás és az Izrael-ellenes média antiszemita ferdítései ellen, gyakran konfrontálódtak szerkesztőkkel, akik azzal érvelve védték meg saját megközelítésüket, hogy az egy elismert izraeli napilap szerkesztési elveit tükrözi.

A kár felbecsülhetetlen. Elegendő bizonyíték erre az, hogy az elmúlt években az újság több kárt okozott Izrael imidzsének, mint az ellenségeink erőfeszítései. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a 2009-es vezető cikk, amely a hitelét vesztett Breaking the Silence (Megtörjük a hallgatást) csoporttól származó megalapozatlan bizonyítékokon alapult – ők terjesztették el azt a hazugságot, hogy izraeli katonák háborús bűnöket követtek el.

A Haárec héber és angol nyelvű kiadása és rajtuk egy szemüveg Forrás: Wikimedia
A Haárec héber és angol nyelvű kiadása – Forrás: Wikimedia

Pár nappal azután, hogy a Háárec rávilágított erre a vérvádra, az IDF, az izraeli hadsereg vezető katonai főtanácsnoka kiadott egy jelentést, amely a vádakat „kategorikusan hamisak”-nak nevezte. Ahelyett, hogy bocsánatkérését vagy bűntudatát fejezte volna ki, a Háárec gúnyos válaszában az IDF-et „hótisztaságúként” jellemezve utalt arra, hogy a vádlók – a legjobb harci egységek katonái és parancsnokai – hazug banda, akik egyszerűen túloznak.

Ezen hamis állítások egyértelmű elutasítása ellenére a károkozás megtörtént. A globális média lelkesen emelte ki a „befolyásos” izraeli napilap cikkét. Ez megnyitotta a későbbi állítólagos izraeli háborús bűnökhöz vezető utat, amelynek a csúcspontja a mára hitelét vesztett Goldstone-jelentés lett, amely továbbra is fő eleme maradt ellenségeink irányunkban felhozott rágalmainak.

Ezzel összefüggésben meg kell említeni, hogy Noa Landau, az angol nyelvű kiadás nemrégiben kinevezett szerkesztője annak az Avner Gvaryahunak az élettársa, aki az egyik leghangosabb és legharapósabb aktivistája a Breaking the Silence csoportnak.

Egy másik figyelemre méltó példa a 2014-es Háárec-konferencia volt New Yorkban, ahol Saeb Erekat, a Palesztin Hatóság szóvivője tiszteletére az izraeli zászlót eltávolították a konferencia pódiumáról.

A helyzet tovább romlott több olvasói előfizetés lemondásával, beleértve sok prominens baloldali támogatót, akik már nem tolerálták az egyre növekvő Izrael-ellenes hisztériát, ami megtölti a lap hasábjait.

A liberális Irit Linur, a hétvégi kiadás állandó cikkírója, az írta Schockennek: „Úgy érzem, hogy Izrael állama alapvetően lázad ön ellen… Nem akarok előfizetni egy olyan újságra, amely minden módon igyekszik elérni, hogy megszégyenüljek a cionizmusom, a hazaszeretetem és az intelligenciám miatt, amely három olyan tulajdonságom, amelyek a legértékesebbek számomra.”

Uzi Baram, a szintén tekintélyes baloldali, írt egy tárcát arról, hogy még a baloldali olvasók sem akarnak olyan újságot olvasni, amely „szégyelli saját cionizmusát, és amely úgy véli, külföldi bojkott nélkül Izraelnek nincs esélye megváltoztatni az álláspontját”.

A legkeményebb csapást Jeffrey Goldberg, a liberális amerikai újságíró-ikon mérte, aki Barack Obama, az USA elnöke és az izraeli illetve zsidó ügyek kapcsolata terén a fő médiaforrásnak tekinthető. Goldberg azt követően háborodott fel, hogy két amerikai zsidó történész megjelentetett egy cikket a Háárecben, amelyben az ENSZ-t vádolják egy rasszista zsidó állam létrehozásával, amely ma a nyugati gyarmatosítás kiterjesztése. Büszkén jelentették ki, hogy soha nem tennék be a lábukat olyan zsinagógába, amely Izraelt támogatja.

Goldberg is reagált a közelmúltban megjelent Levy-féle véleménycikkre: „Igen, Izrael egy gonosz állam.” Izraelt egy olyan entitásnak írta le, amely „velejéig gonosz. Szadista gonosz. Gonosz a gonoszság öröméért.” Bejelentette, hogy lemondja az előfizetését, twittelte, hogy „ha neonácik email-en küldik nekem azokat a Háárec véleménycikkeire mutató linkeket, amelyek Izraelt a gonosz megtestesülésének állítják be, akkor én most szünetet tartok.” Azt is megjegyezte, hogy „más weboldalakon is el tudok olvasni antiszemita, Izrael-ellenes dolgokat. Tényleg nincsen szükség egy ilyen izraeli weboldalra.”

Sajnos Schocken csalfa válasza előre látható volt. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy kritikusai nem látják meg, hogy nézetei távol állnak a poszt-cionizmustól, és éppen ezért semmi nem tarthatja őt vissza attól, hogy biztosítsa azt, hogy a Háárec továbbra is cionisa álláspontot képviseljen. A Shockennel folytatott hosszas személyes beszélgetés után teljes bizonyossággal mondhatom, hogy valóban meg van győződve arról, hogy ő az angyalok oldalán áll, és nem látja azt a mérhetetlen kárt, amelyet a Háárec Izrael-ellenes démonizációja, delegimitizációja és politikai irányvonala okozott nekünk külföldön. Azt sem ismeri el, hogy milyen mértékben távolította el magát a Háárec a politikai valóság látszatától a nemzet szempontjából.

Az szerző honlapja a www.wordfromjerusalem.com-on érhető el és vele a kapcsolatot az ileibler@leibler.com címen lehet felvenni.
Az eredeti cikk a Jerusalem Postban, ill., az Iszrael Hajomban jelent meg.

Az itt közölt írás kizárólag a szerző magánvéleménye, nem feltétlenül tükrözi az Izraelinfo álláspontját. A cikkre adott válasz itt olvasható.