A 35 éves Baher Muhammed Gahar-Fur története nagyon nem szokványos. Noha zsidó dédszülei évtizedekkel ezelőtt Izraelbe alijáztak, ő maga csak tíz éve szerzett tudomást zsidó származásáról. Irak kurd részén, a Szulejmánijja nevű városban élt. „Átlagos muzulmán otthonban nőttem fel” – mesélte a ynet újságírójának.
A helyi hagyományok szerint már 15 évesen férjhez ment egy muszlimhoz, és négy gyermekük született, akik ma már 16, 15, 11 és 5 évesek. Férje néhány éve egyre vallásosabbá kezdett válni, de ő maga nem kívánt változtatni korábbi életmódján.
Három hónappal ezelőtt egy különösen erőszakos éjjeli veszekedés közben férje bejelentette, hogy eladta a városon átvonuló Iszlám Állam katonáinak 2200 dollárért. Másnap reggel, amikor férje munkába ment, egy bőröndbe tette a legszükségesebbeket, és gyermekeit hátrahagyva – őket semmiképpen sem tudta magával vinni – megszökött.
A török határ felé menekült, ahol egy Szíriából érkező illegális bevándorló csoporthoz csatlakozva sikerült átjutnia Törökországba. Ott egy török származású izraeli üzletember, Eli Domenz megismerte történetét, és elhatározta, hogy a segítségére siet.
Szerzett számára biztonságos szállást, és kapcsolatba lépett az izraeli kül- és belügyminisztériummal. Arije Deri belügyminiszter azonnal elrendelte az izraeli befogadásához szükséges iratok előkészítését, hiszen akinek egy nagyszülője zsidó, az letelepedhet Izraelben. Baher Muhammed Gahar-Fur egy hónap múlva megérkezett Izraelbe, ahol az ország déli részében élő, frissen megtalált távoli rokonaihoz utazott. Egyelőre turistavízuma van, de megkezdődött izraeli honosítása, állampolgársági ügyintézése.
Izraeli zászlóba burkolózva csak annyit mondott: „Szeretem Izraelt, és remélem, majd újregyesíthetem családomat.”
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
