Bérlőire hagyta hét értékes lakását egy tel-avivi háziúr

Fotó: Oral Kohen, kalkaliszt

Bérlőire hagyta hét értékes lakását egy örökösök nélküli elhunyt, különc tel-avivi férfi.

Fotó: Oral Kohen, Kalkaliszt
Fotó: Oral Kohen, Kalkaliszt

A május végén 56 évesen rákbetegségben meghalt Ori Giládinak, aki végrendeletében házának bérlőire hagyta a birtokában lévő tel-avivi épületet és az egyik lakásban élő macskákat, nem voltak sem örökösei, sem saját családja. Minden ajándékba adott lakás legalább kétmillió sékelt (mintegy százötvenmillió forintot) ér az ingatlanpiacon – közölte a Kalkaliszt, a Jediót Ahronót című újság gazdasági melléklete.
A hatlakásos épület a város egyik híresen legelőkelőbb, központi, és mégis csendes részén található. Egy írónő még könyvet is szentelt ennek a falusias jellegű nagyvárosi utcának, amely saját purimi jelmezbálokat szervez, és ahol mindenki ismer mindenkit.

A vékony, magas, hajlott hátú, hosszú hajú, mindig kockás flanelingben járó magányos férfit is mindenki ismerte. Macskákat imádó magányos különc volt, aki drága ételekkel etette és lakást tartott fenn kedvenc állatainak.

Édesanyja 2006-ban hunyt el, és hagyta fiára az épületet, amelyet egykor édesapja, Szimha Mlodok építtetett. Egy régi vita nyomán férfiaknak nem adták ki a lakásokat, hanem csakis gondosan megválogatott nőknek.

A szülők az izraeli kommunista párt harcosai voltak az ötvenes években, akik kisfiúk három éves korában, 1963-ban elváltak. A fiú csodagyereknek számított kiváló memóriája miatt, de vakvágányra került az élete, mert mint édesanyja barátai a lapnak elmesélték, félt és menekült az emberektől, csak anyjával élt szimbiózisban annak haláláig.

Fotó: Oral Kohen, Kalkaliszt
Fotó: Oral Kohen, Kalkaliszt

Soha nem dolgozott, és nem voltak barátai sem. Minden délután ellátogatott közeli lakásából macskáinak az épület földszintjén lévő egyik két és fél szobás otthonába. Ezen a helyen korábban, haláláig nagymamája lakott, majd odaköltöztette a kölyökkorukban örökbefogadott, az utcákon talált macskáit.

A lakók elmondása alapján a macskás lakás kulcslyukán át figyelte lakóinak mindennapjait, és mindent tudott róluk. Úgy érezte joga van megjegyzéseket fűzni lakói magánéletéhez is, és a legváratlanabb időpontokban meglepte őket látogatásaival.

Mégis sikerült emberi kapcsolatba kerülnie bérlőivel, akik betegsége idején rendszeresen látogatták, ápolták, segítettek neki, és etették helyette a macskákat is. A cicákat tovább gondozó egyik bérlőre két lakást hagyott, valamint ő örökölte Giládi egy közeli utcában található otthonát is.

MTI