Szeresd már Hamletet!

Hamlet a Habimában. Fotó: a színház honlapja

Kislányom tizenhárom éves, egy tel-avivi középiskola drámaszakos tanulója. Komoly szűrés lesz félévkor. A gyerekeknek egy drámai monológot kell előadniuk, és csak a tehetségesnek ítélt ötven százalék folytathatja a tanulmányait a szakon.

Nagy az izgalom, a készülődés, anyja lánya: a drámák drámájából kíván monológot választani, egyenesen a Hamletet szemelte ki magának. Akkor ismerjük meg Hamletet, illetve ismertessük meg egy diszlexia-gyanús, olvasni nem, de írni imádó kislánnyal.

Hamletet filmen héberül nem találom. Csak gyerekfilmeket látnak el szinkronnal, és így az olvasás, illetve az olvasni nem tudás bizony sok filmélménytől megfosztja az én diszlexiás gyermekeimet. De itt vannak a sokat szidott magyarra szinkronizált filmek, nagyon jól jönnek ilyenkor.

Az idő múlása sok mindentől elvág. Tudom, hogy a mai gyermekeknek éppen annyira nehezére esik fekete-fehér filmet befogadniuk, mint nekem a némafilmeket hajdanán. Sir Laurence Olivier híres Hamletje szóba sem jöhet tehát. Valami új Hamlet kéne, amit tetszőlegesen megállíthatunk, és elrágódhatunk a felmerülő kérdéseken.

mel_gibson_cannes_2011Így találtunk rá a Zeffirelli rendezte 1990-es Hamletre Mel Gibsonnal. Sajnos azonban beigazolódtak félelmeim, mert lányom a film közben izegni-mozogni kezdett, hogy ez a Hamlet milyen agresszív, meg mit mondott, hogy milyenek a nők, még hímsoviniszta is, és ráadásul ez az ember egy beteges pszichopata.

Hogy is menthetném meg Hamletet leányomnak? Természetesen a dráma megismerése érdekében jegyeket szereztem az éppen futó tel-avivi Hamletre. És mivel személyes szimpátia nélkül nehezen várhatnám el tőle, hogy azonosuljon Hamlet tragédiájával, szimpatikus Hamlet-színészek fotóit kezdem keresni a Google keresőjén.  A színház rohanvást közeledett, és én végül nem tudtam hogy elővezetni neki, hogy „nézd csak, kicsikém, szeretnék mutatni neked pár szimpibb Hamletet, még mielőtt esetleg megint egy csúnya bácsival találkozol a színpadon”. Attól is féltem – ki tudja, miért -, hogy Hamlet véglegesen megbukik lányom számára, emészthetetlen lesz, kimarad az életéből.

És íme, eljött a napfényes péntek délelőtt, amikor álomszerűen lágy őszies fények uralták az utcákat, és mi helyet foglaltunk a Habima kistermében, ahol a színpadot régi-modern módra U alakban keretezték a széksorok. Hű-ha! Próbáltam lelkesen, nyitottan túltenni magam azon, hogy Hamletet egy hatalmas termetű ember, mondjuk Pan és nem Stan játssza, szamurájokéra hajazó öltözetben. Haja is keleti módra, szorosan lófarkba szedve.

Majd bevonul az udvar parádés, modern tánczenével, és azon nyomban mulatni kezdenek. Ez az özvegy királyné és gyilkos öccsének násza. Megismertük a szereplőket, és már tagadhatatlan, hogy mindenki férfi. „Miért?” – kérdi súgva lányom, és én a hajdani shakespeare-i színházzal magyarázom, holott ez a görög színjátszásra is igaz.

A király és királyné folyamatosan csókolóznak, és én nem tudom eldönteni, hogy elmaradott prüdériám az oka, vagy azt érzem zavarónak, hogy nem tudom eldönteni, vajon mindketten homoszexuálisak-e, illetve ha csak az egyik, vagy egyik sem, és akkor hogy is gyűrhetik le esetleges idegenkedésüket az azonos neművel való szájba puszizástól. Meg egyáltalán, hogy jön ez ide a hamleti kérdéskörbe?

Később üde változásként, megtörve a már fojtogató csak férfi szereplők sorát, Hamlet apjának szellemeként végre megjelenik egy halloweenini tündérke-ruhás koponyává maszkírozott nő, és én végre boldogan nézem, mert elszakadhatok lehangoló gondolatomtól, miszerint a késő középkori színjátszás csak férfi szereplős világának felelevenítése a szabadosság jelének tűnhet, de anno a nők elnyomása okozta az egészet.

Hamlet a Habimában fotó: a színház honlapja
Hamlet a Habimában fotó: a színház honlapja

Bátran fellángolhat feminista lelkesedésem, az első női szellem egész női karrá egészült ki. Sok kis tündérke szerű lény, flitteres, sárga ruhájuk piszkos, mintha csak a földből másztak volna elő. A továbbiakban végig színen maradnak Hamlet skizofrén, belső meghasonlottságának kivetüléseként.

Ez a női kórus mutogat, súg, felel, és néha párhuzamosan Hamlet szövegét is mondja. Minden nőnek külön személyisége van. Arcuk mókás halálfejek sokasága. Ők kapják fejük fölé hullámzó vízként a férfi Oféliát, ők küzdenek, súgnak megálljt, amikor Hamlet anyjára kezet emel, és persze ők azok is, akik a híres lenni vagy nem lennit elszavalják, igaz nem a valódi dráma kronológiájának megfelelő helyen.

Hamlet barátaival Szinba jelmezbe bújva játsza el a színdarabot, amit Hamlet azért visz színre, hogy kiugrassa a nyulat a bokorból. Nem ismerem ezt a Szinba gyerekfilmet, így nem sikerült megértenem miféle parafrázis okán választotta a rendező. Hamlet később megerőszakolja Oféliát a nyílt színen. Csodálatos könnyedséggel ugrál, táncol hatalmas pocakja ellenére. A darabban mindenki csak idéző jelben van jelen, mintha bábuk lennének és nem hús-vér emberek. Éppen ezért elgondolkodtató, hogy Laertes az egyetlen szereplő, aki önmaga, mind korra, mind kinézetre, nemre, az elvárásoknak megfelelő színész.

Hamlet a Habimában fotó: a színház honlapja
Hamlet a Habimában fotó: a színház honlapja

A dráma elmaradt. Sőt a végén Hamlet meg sem hal. Ő az egyetlen aki életben marad, nem Horáció, aki végig kettős játékot játszik, majd maga is meghal. Valamiért hiányoznak a tőrök. Hamlet Polóniuszt is puszta kézzel, – igaz a zombitündérek által bekötött szemmel – fojtja meg. A királyt pedig nem sikerül sorra kerítenie, mert az a királynő serlegéből addigra maga mérgezi meg magát. És végül az életben maradt Hamlet egy a drámában nem is szereplő mondattal zárja a darabot: “Ki is mer engem gyávának nevezni?” Ez lenne itt a kérdés?

Hát itt nem volt kihez kötődnie a lányomnak. Most már a presszóban üldögélünk ketten, meg a salátám, és a csokis croassan, amit ő majszolgat. “Keresek majd neked egy szimpatikusabb Hamletet”- ígérem bizonytalanul.

Fenyves Gabriella

 

Fenyves Gabriella