Lehetne másként – nők a békéért

fotó: Women Wage Peace / Facebook

Két héttel ezelőtt indult útnak az békemenet, amelyet a „Nők Elhozzák a Békét” szervezet rendezett, és amelynek célja, hogy felszólítsa a kormányt a szerződéses békekötés elkerülhetetlen szükségességére. A békemenet Izrael legészakibb pontjáról, Rosh Hanikráról indult el és miután bejárta az országot – két nappal ezelőtt (október 20.) a jeruzsálemi miniszterelnöki rezidencia épülete előtt tartott demonstrációval zárult.

A „Nől Elhozzák a Békét” szervezetét 2014-ben alapították izraeli és palesztin nők, közvetlenül a 2014-es gázai Cuk Éjtán hadművelet után azzal a céllal, hogy a harcok, katonai akciók, terrorcselekmények és azok megtorlása nyomán kialakult gyűlölködő politikai hangulat és a hivatalos béketárgyalások szinte teljes megszakadása ellenére egy valódi békén és szerződéses megállapodáson nyugvó megoldás szükségességére hívja fel a figyelmet.

A „Remény Menetén”, amely szinte egész Izraelen és a Palesztin Hatóság területeinek egy részén is végigvonult, a szervezők szerint mintegy tízezren vettek részt, többségükben nők.

A békemenet tiszteletbeli vendége a Nobel-békedíjas Leymah Roberta Gbowee volt, aki szölőhazájában, Liberiában szervezte és irányította azt a női békemozgalmat, amelynek döntő szerepe volt a második libériai polgárháború befejezésében.

„Két nap reménység, két nap a jövő felé, két nap határozott helyeslése egy lehetséges békének.” így foglalta össze Gbowee tegnap esti beszédében az elmúlt napok tapasztalatát, amíg a békemenet résztvevőit kísérte Izrael-szerte.

A békemenet szervezői a demonstráció végét a jeruzsalemi miniszterelnöki rezidencia előtt jelölték meg, oda érkeztek a menetelők illetve csatlakozott hozzájuk további több ezer résztvevő, táblákkal és szónoklatokkal követelve: „Jobboldali, centrális és baloldal nők – szerződéses megoldást követelnek!”, „Nem állunk meg, amíg nincs megállapodás!”

A miniszterelnöki testőrség hatalmas kerítéssel és kordonnal zárta le a az utcát, hogy ne lehessen rálátni a miniszterelnök házára, de a sok ezer nő jelenlétét a főváros e központi helyén így sem nem lehetett letagadni.

A tüntetésen beszédet mondtak palesztin és izraeli aktivisták, női rabbik és terrortámadások áldozatai is.

Michal Furman, a neves békeharcos takuai rabbi özvegyének, és menyének Michalnak a beszédét hosszan tartó tapsviharral köszönték meg a résztvevők. Michal Furman ez év januárjában, állapotosan, terrortámadás áldozata volt, amikor egy 16 éves palesztin otthona előtt megkéselte. Négy hónapos kisbabájával a kezében lépett az emelvényre és többek között a következőket mondta: „Amikor az életet választjuk, az egyben az itt uralkodó összetett helyzet elfogadását is jelenti. A szükségszerűség elfogadását, az életünk védelmét és azt is, hogy segítő kezet nyújtsunk. Aki meghalt, az már nem érez többé, de én úgy döntöttem, át kell élnem a bennem létező többféle érzelmet. A fájdalmat is, a dühöt is – de a szeretetet és a megbocsátást is. A halál elválás. Az élet találkozás, az élet a béke. Ezen a helyen csak úgy lehetséges az élet, ha abbahagyjuk egymás vádolását, nem játsszuk többé az áldozat szerepét. Mindannyiunknak túl kell tenni ezen magunkat és felelősségteljesen, kemény munkához látni azért, hogy itt élhessünk.”

Szachnin, izraeli arab város polgármestere büszkeségének adott hangot, hogy izraeli arab és zsidó nők együtt, kéz a kézben menetelnek a béke érdekében és ez szerinte azt jelenti, hamis az az állítás, miszerint mindkét félnek fontosabb a földterület, mint az emberek élete.

nok-a-bekeert2
fotó: Women Wage Peace / Facebook

Ügyvéd, az Izraelinfo főszerkesztőhelyettese, állandó szerzője