A Taub Központ tanulmánya szerint, míg a bérek reálértéke 2000 óta nem emelkedett, az ingatlanárak több mint kétszeresére nőttek Izraelben. A felmérés adatai alapján arra következtethetünk, hogy hiába a szorgalom, a kemény munka és a tehetség, sokkal kisebb az esély a boldoguláshoz az eleve tehetősekkel szemben.
Dolgozz keményen valamin, amit az emberek szeretnének megkapni vagy amire szükségük van, majd egy kis szerencsével és tehetséggel a pénzügyi helyzeted idővel javulni fog.
Ez volt az elmúlt fél-évszázad társadalmi üzenete. Napjainkban azonban Izraelben is, más nyugati országokhoz hasonlóan a dolgok megváltoztak. Az említett tanulmány szerint a nem állami szférában dolgozók reálbére megegyezik a 2001-es számadatokkal, annak ellenére, hogy 15%-al nőtt a termelékenység ugyanezen idő alatt. Ez azt jelenti, hogy az átlag munkavállaló vásárlóereje ugyanakkora, mint másfél évtizeddel ezelőtt, pedig 15%-al nőtt a termelékenysége.
Gilad Brand, a tudományos kutatás szerzője a Times of Israelnek bővebben is kifejtette közgazdaságtani szempontból a közzétett eredményeket.
A reálbérek stagnálása nem azért van, mert a munkaadók nem növelik a béreket, hanem azért, mert van két elem, ami aránytalanul megdrágult az elmúlt másfél évtizedben Izraelben: a lakhatás és az élelmiszer.
Divatos azt mondani, hogy a béreink azért nem nőnek, mert a munkáltatók megtartották maguknak a hasznot. Ez bizonyos országok esetében valóban igaz, de Izraelben mindez elsősorban a megnövekedett lakhatási költségeknek és kisebb mértékben az élelmiszeráraknak köszönhető.
A lakásárak 114%-ot emelkedtek 2007 óta, a lakásbérlet 50%-al, míg az élelmiszerárak 26%-al. Míg a teljes infláció csupán 18%-al nőtt.
Brand szerint, ha mélyebbre ásunk észrevehetjük mi az igazi választóvonal az izraeli társadalomban: kinek van saját lakása és kinek nincs.
Azok, akiknek van saját lakásuk és természetesen azok, akik még a nagy árrobbanás előtt (2007) vettek lakást, rendben vannak. Az ő törlesztő részletük alacsony az alacsony kamatok miatt, és a magas bérleti díjak sem érintik őket hiszen nem bérleti díjat fizetnek.
A tanulmányban Brand utalt egy Bank of Israel által közölt 2012-es felmérésre, amely igazolja, hogy a lakástulajdonosok fogyasztása megnőtt a vizsgált évben, ezzel szemben a lakásbérlők fogyasztása csökkent.
Nagyon drámai változás következett be. A lakásárak emelkedése ténylegesen megváltoztatta a jövedelem elosztását a gazdaságban.
Ami az élelmiszereket illeti, a magas árak egyik oka, hogy az Egészségügyi Minisztérium 2004-ben korlátozta az élelmiszer importot, mivel két csecsemő meghalt egy Németországban gyártott, B1 vitamint nem tartalmazó szójatápszertől. Brand úgy véli, hogy a másik ok a Club Market áruházlánc felvásárlása a Shufersal részéről 2006-ban, valamint a 2007-ben megvásárolt 56%-os részesedés a Tnuva élelmiszergyártó cégben (a londoni székhelyű Apax Partners), mindez együttesen még agresszívebb árnövekedéshez vezetett.
Az élelmiszer-piac nagyon központosított. Kevés az importtermék. Ami mégis bekerül, az nagyon kis mennyiség.
Brand rámutatott, hogy 2008-ban világszerte emelkedtek az élelmiszer árak, beleértve Izraelt is. Amikor az árak globálisan estek, itthon azonban nem történt változás. A 2011-es társadalmi igazságért tartott tüntetés után – a magas túró árak miatt -, alig érezhető csökkenés következett be, aztán ismét visszatért a drágulás.
A magas élelmiszerárak olyanok, mint a regresszív adó. Az alacsony jövedelemmel rendelkező családok bevételük magasabb százalékát költik élelmiszerre, és ezért érzékenyebbek az élelmiszerárak emelkedésére –nyilatkozta Brand.
Az emelkedő lakásárak hátrányosan érintik azokat, akiknek nincs saját ingatlan a tulajdonukban vagy nem halmoztak fel elég tőkét az előlegre. Izraelben, ahol az átlag előleg 40% és a lakásárak átlagosan 1,5 millió sékelbe kerülnek, ijesztő feladat ennyi pénzt összeszedni.
A végeredmény: a társadalomban a pénzügyi előnyök azokhoz kerülnek, akiknek már megvan a tőkéjük egy lakás vagy megtakarítás formájában. Megfelelő tőke háttér nélkül a lehetőségek nagyon leszűkülnek. Így jutunk el a fordított irányú társadalmi mobilitás fogalmához: egy átlag ember kemény munkával és tehetséggel képes javítani pénzügyi helyzetén, ma már nem állja meg a helyét. A megélhetési költségek olyan magasak, hogy egy átlagos család még nagyon alacsony kamatok mellett se tudna elég tőkét felhalmozni.
“Ha már megvan a pénz, rendben vagy. Ha nincs akkor még mindig van remény, hogy örökölsz – vagy nyersz a lottón” – jegyezte meg fanyaran Gilad Brand.
Avi/ujkelet.live fordítása, forrás: The Times of Israel
