Szufganiot – az izraeli hanukai fánk

Hanukakor itt Izraelben minden a fánkról szól. A legtöbb magára valamit adó pékség elképesztő fánkkreációkkal jelenik meg, rengeteg ízben és formában, némelyik akár művészeti alkotásnak is elmegy. Minden évben megjelennek cikkek a legjobb fánklelőhelyekről, és emberek képesek városokat átutazni a legfinomabb fánkokért (velem együtt). De akár pénteki családi program is lehet a fánkkóstolás – vajon igazat mondtak-e gasztroújságírók ebben az évben? És természetesen mindenkinek megvan a maga kedvence: van, aki esküszik az egyszerűségre, és csakis lekváros, porcukorral megszórt fánkot eszik. Van, aki az extravaganciára törekszik, és imádja az olyan kreációkat, mint a karamell, belga csoki, tojáslikőr, halva, pisztácia, vagy amik híres desszerteket utánoznak: Pavlova-torta, mascarponés sajttorta, crème brûlée és a többi.

Az elmút négy évben minden télen kipróbáltam mindenfélét, és bár nagyon jól néznek ki a flancos, minden izgalmas dologgal töltött és megpakolt csodák, én is egyre inkább a sima lekvárosat szeretem, és azt is akkor, amikor még nagyon friss. De mivel igazán friss fánkért tényleg jól kell időzíteni, ezért a legfinomabb mégis az, amit itthon csinálok. És mivel keveset nem lehet belőle csinálni, mindig jó, ha sok baráttal oszthatjuk meg, ezért is jók az ünnepek!

És most megmutatom a kedvenc receptemet, amit egy Balaboosta című szakácskönyben találtam pár éve. A könyvet egy izraeli születésű nő írta, a séf Einat Admony, akinek a férjével együtt ezen a néven van étterme New Yorkban. Remélem, egyszer eljutok oda! Nagyon ajánlom a könyvet, annyira egyszerű és jól használható közel-keleti mediterrán recepetek vannak benne, és nem mellesleg gyönyörű a könyv maga.

Hozzávalók  (kb. 20-25 darabhoz):

• 3 csésze (385 gramm) liszt
• 3/4 csésze (180 ml)  zsíros tej, szobahőmérsékleten
• 20 gramm élesztő
• 1/3 csésze (65 gramm) cukor, plusz egy pici az élesztőnek
• 2 nagy tojás
• 2 tk. só
• 1 ek brandy (de lehet rum, konyak is, ami épp van otthon, vagy el is hagyható)
• 2 ek szobahőmérsékletű vaj
• fél citrom reszelt héja
• sok-sok olaj a sütéshez
• lekvár a töltéshez

A lisztet a mixer táljába teszem, ha nincs gépi mixer, akkor egy sima tálba. A liszt közepére egy kis mélyedést csinálok, és ide teszek 1/4 csészényit a tejből (ez kb. 60 ml), belemorzsolom az élesztőt, és egy teáskanál cukrot. Hagyom felfutni körülbelül 10 percig.

Egy másik tálban összekeverem a maradék tejet, cukrot, tojásokat, sót, brandyt, vajat és a reszelt citromhéjat.

Ha gépi mixert használok, akkor elkezdem lassú fokozaton öszekeverni a felfuttatott élesztőt a liszttel, és lassan elkezdem hozzáönteni a tejes keveréket, amíg egyneműek lesznek, és utána még 5 percig dagasztom a gépben.

Ha sima tálban dolgozom, akkor kézzel összekeverem a felfutott élesztőt a liszttel. Az egyik kezemmel a tejes keveréket elkezdem lassan hozzáadni a liszthez, míg a másik kezemmel összedolgozom a kettőt. Ha már egynemű a keverékem, lisztes felületre borítom és kézzel dagasztom 5 percig.

A tésztát gömbölyítem, egy kiolajozott tálba teszem és egy órát kelesztem, ekkorra a duplájára kel.

Lisztezett felületen kb. ujjnyi vastagra nyújtom, és egy nagyobb pogácsaszaggatóval vagy egy pohárral kiszaggatom őket. A kisebb fánkokat szeretem, így kisebb szaggatót használok, de ez tényleg ízlés kérdése. Ha kész vagyok, meghintem a tetejüket egy kis liszttel, és hagyom kelni újabb 15 percet.

Közben felmelegítem az olajat. Egy nagy vaslábast használok minden olajban sütéshez, ez jól tartja a hőt. Fontos, hogy az olaj forró legyen, ne a legnagyobb lángon süssük, hanem közepesnél picit nagyobb lángon, és várjunk türelmesen.

Ha forró az olaj, tegyük bele a fánkokat, és fordítsuk meg, ha már elég barna, ez kb. 30 másodperc, nagyon sietni kell velük. Ezért ne is tegyünk túl sok fánkot az olajba, mert nem biztos, hogy elég gyorsan ki tudjuk majd szedni őket, és megéghetnek kicsit.

Egy habzsákba beleteszem a lekvárt (itt fontos, hogy folyósabb lekvárt használjunk), és mindegyik fánk közepébe belenyomok egy kis lekvárt. A tetején hagyok egy kis pötty lekvárt, hogy szép legyen, és látszódjon, mi van benne, majd megszórom porcukorral. Ha nincs kedvünk habzsákkal bajlódni, a fánk mellé is tehetjük egy kis tálban a lekvárt, és mindenki tesz magának, amennyit szeretne. Még langyosan felfaljuk!

Hag Számeach! Beteávon!

A képekhez a trenderlit (vagy ahogy itt hívják, szevivont) egy itteni kézművestől kaptuk kölcsön, aki minden héten kint van a Nachalat Binyamin utcán lévő kézműves vásáron: Eli Yashar, itt lehet megnézni további alkotásait.