Bekönyörögtem magam Ilan Eldad mellé asszisztensnek arra a pár napra, amíg a budapesti Vígszínház a Cameriben vendégszerepel…
Bevallom, az én otthonom nem Izrael, még kevésbé Magyarország. Az én hazám a színház. Ebben a birodalomban éltem közel negyven évig.
A Cameri3 nevű színházteremben épül a pesti előadás díszlete. Minden darabja az épület más sarkából kerül ide. Bútorokat, kellékeket sem küldtek Pestről, de Kern Andrásék már a repülőn ülnek, mire minden elkészül.
A legtöbben nézni szeretik a színházat. Én csinálni. Kimérjük a díszletelemek helyét. Látnak-e mindent a szélső székeken ülők? Elférnek-e a színészek a színpadképet uraló ágy mögött?
Az összes kérdőjel helyére pont kerül.
Most van egy kis szünet, lepötyögöm ezt itt. Ilan még megáll az előcsarnokban az előadás plakátja előtt egy fotóra…
Végre itt az alkalom Kern Andrást elmagyarázni az izraelieknek!
„…ez egy szupersztár!” – így érvelt a Cameri műszakjának Ilan Eldad rendező, mikor egy problémára rálegyintettek volna. „Itt Erecben? – Nem, Budapesten!” Az esti próba csak ismerkedés volt a hellyel. A totál sötét nem elég sötét. Kóbor fényforrásokra vadászunk. Melyik ajtó merre nyílik ? De van időnk pár szót beszélgetni is… Jó éjszakát, pesti művészek! Holnap találkozunk az előadás előtt… (És persze itt az Izraelinfón.)
fotó: Silló Sándor
Színház- és filmrendező, díszlet-tervező. Tanult szakmák szerint: fotográfus, dramaturg. 16 év gyermekkor, 40 év színház, 30 év film és televízió, 5 év újságírás, 14 év tanítás, mégsem vagyok 105 éves!
2015 óta élek Izraelben…
