A rendkívüli képességekkel megáldott Uri Geller élete távolról fantasztikus sikertörténetnek tűnik. Közelről is az, de onnan már szenvedésekkel teli sorsok is előbukkannak a csodálatos Hamupipőke regény mögül.
Szülei 1938-ban hajóztak be külön-külön Erec Iszraelbe, miután még az Óhazában, vagyis a Dohány utcai zsinagógában összeházasodtak. Időben jöttek, így megmenekültek a holokauszt elől, de nagy árat fizettek érte: édesanyja egészen Uri zajos sikereinek elérkezésééig, évtizedeken át kőkeményen dolgozott a mindennapi kenyérért: mikor mi adódott, hol varrónő, hol pincérnő volt. Édesapja közben bevonult a brit hadsereg Zsidó Brigádjába, ahol tankparancsnok lett. Onnan később átigazolt a Haganába, majd a frissen megalakult Cáhálba, az izraeli hadseregbe. Komolyabb katonai karriert mégsem futott be, mert megakadályozta benne nyelvtudása, hogy sosem tudta olyan magas fokon megtanulni a hébert, hogy valóban előrejusson.
Gellér Izsák nem akart gyerekeket. Uri édesanyját, a bécsi származású Freud Mancit nyolcszor kényszerítette rá az abortuszra, de Manci kilencedszer nemet mondott, és 1946 végén világra hozta első és utolsó gyermekét. A hetven éves varázsló – aki testvérek közt sem néz ki többnek negyvennél – anyja elszántságának köszönheti életét, amit szeretettel és gondoskodással hálált meg. A rajongásig szeretett kisfiú – akibe úgy tűnik belekerült mind a nyolc meg nem született testvére energiája is – már egészen fiatalon a pénzkeresésen törte a fejét, hogy segíthessen anyukájának.
Először öt évesen véletlenül meggörbített egy kiskanalat, és telepatikusan tudta, milyen kártyát tart a kezében édesanyja: így fedezte fel különleges képességeit. Aztán sokáig nem tudta, mihez is kezdjen ezzel az egésszel. Idővel rájött, hogy segítségével megvalósíthatja minden álmát, hírnevet, pénzt szerezhet, s főleg segítheti édesanyját. Első keresetéből rádiót, fekete-fehér tévét vett anyukájának – mesélte büszkén Jaffón, már deresedő homlokkal. „Otthon csak magyarul beszéltünk a mamámmal az utolsó napjáig” – emlékezik.
Szülei elváltak, majd Manci férjhez ment Gerő László zongoristához, akivel Uri 11 éves korában Ciprusra költöztek. Ott a görög-török harcok közepette rettenetes dolgokat látott, sebesülteket az utakon, amiket máig sem tud feledni – talán ezért is oly fontos számára a béke, amelynek eljövetelében bizonyos.
Cipruson a Terra Santa katolikus iskolába járt, ahol eleinte erősen szorongott, de a nyakában Dávid csillagot is hordó rendfőnök megnyugtatta, hogy mind egy istenhez imádkozunk, s ettől kezdve nem félt a kertben álló hatalmas kereszttől.
Éppen erről beszélgettünk: hitéről, s hogy hisz az ima erejében. Elmondta, hogy több rabbi is Istentől való hatalmat tulajdonít neki. Ekkor váratlanul megfogta a hafuch kávéhoz kapott kiskanalamat, megsimogatta a nyelét, mire az meggörbült. Aztán szerényen hozzátette, hogy ilyenkor beszél a kanállal, azt mondja neki: görbülj meg! Mert mindennek van lelke, így a kávéskanálnak is. És hogy visszatérjünk a földre, kiegészítette az eddigieket azzal, hogy Einstein bebizonyította, hogy a világon minden energiából van, tehát voltaképpen ez is egy tudományos kérdés, de a választ még nem ismerjük. Valóban energiákról lehet szó, mert ha újra próbálkozna, hiába koncentrálna, a második kanál már kevésbé görbülne. Fél óra pihenés után, viszont visszatér az ereje, és ismét derékba hajlik, vagy eltörik a fém.
Uri Geller úgy véli, hogy mindannyian energiát adunk egymásnak, noha nem vagyunk egyformák. Próbál mindig pozitívan gondolkodni, minél távolabb kerülni a negatív emberektől, s ő is tudja: mások megsegítése erőt ad, s szeret jót tenni. „Ha pozitívan gondolkodsz, a gondolat kimegy a világba, és visszatér hozzád, és jó dolgok történnek. Ha negatívan gondolkodsz, akkor a rossz tér vissza hozzád, ezért is jobb pozitívan gondolkodni, ahogy az optimista páciens is gyorsabban gyógyul meg” – vallja. „Attitude of gratitude”, a hála, a köszönet irányítja a világhoz való viszonyát.
Beszélgetésünk során az is kiderült, hogy mindezek nem csak nagy szavak: a végére legalább annyira ő interjúzott minket, mint mi őt. Uri érdeklődő, a világra nyitott ember, s őszintén kíváncsi lett az Infóra, s benne még az újságírók személyes sorsára is. A világhírű, milliomos varázsló kifejtette: minden ember egyenlő, köztük ő is, noha van egy furcsa ereje, de ő nem guru vagy próféta, hanem földön járó egyszerű ember.
Ráteszi a kezét egy kanálra és meggörbíti a vasat, s személyes varázsával minket is az ujja köré csavar, de pl. noha naponta több száz levelet kap, gyógyítani nem hajlandó: aki beteg, az menjen orvoshoz – jelenti ki határozottan.
De politikáról nem akar beszélni. Bibi Netanjahut majdnem ötven éve, katonakora óta ismeri, haverok. Politikai pártoktól függetlenül, határozottan hisz benne, hogy a végén béke lesz Izraelben és a nagyvilágban is. Magánéletében meg is valósította a békét: évtizedek óta kiegyensúlyozottan él Hannával, feleségével. Együtt felnevelték Danielt, aki Londonban vezető ügyész, és Natalit, aki egy éves kislányunokájának csodálatos anyukája, és jelenleg Los Angelesben él. Hannával háromszor házasodtak össze. Először a tel-avivi tengerparton, másodszor a Dohányban akartak, de éppen restaurálták, és így végül polgári házasságot kötöttek, hol máshol, mint a várban, az Uri utcában. Harmadik esküvőjükön chüppe és kiddusin is volt, és az egykori jó barát, Michael Jackson volt a tanú.
Uri Gellernek nagyon fontos, hogy ő nem trükkökkel dolgozó bűvész, hanem telepatikus képességek csodás örököse. Erejét tudományosan is vizsgáltak Amerikában a CIA-ban, s Izraelben is a Weizman intézetben. Hogy minderről meggyőzzön, arra kér, hogy rajzoljak valamit. Elfordulva nem láthatta, majd két kézzel szorosan letakartam. Mikor elkészültem művemmel, egy másik papírra ő is rajzolt valamit. Mit tesz Isten (vagy a telepátia, ki miben hisz), ő is egy cicát, melynek vonalai és arányai pontosan megegyeztek az én cicámmal. Valamiféle hullámok önkéntelen kibocsátásával, energia-átvitellel magyarázta telepatikus képességét, amitől elakadt a szavunk.
Édesanyja kilencedik magzata, s első gyermeke Jaffón fogant meg. Ide települt haza több évtized után Uri Geller. „Hiányzott Erec Izrael, a zsidó nép. Ti, az izraeliek építettek föl engem” – magyarázza. „68-69-ben, egészen 73-ig, amikor elmentem, az a korosztály, sokszor látott engem. Itt az utcán mindenkinek van rólam egy története, hogy elmentem hozzájuk fellépni, amikor a hadseregben kommandós volt, hogy gyerekként együtt kosaraztunk, mindenki odajön hozzám az utcán” – meséli, és csillog a szeme.
És új projektje is van, a jaffói Uri Geller Múzeum. Régi szerzeményeit szeretné bemutatni. A háromezer meggörbített kanállal teli Cadilekket, Salvador Dali szobrait, régi ereklyéit. Már készül Dan Price építész tervei alapján a bemutatótér. A bejáratnál a világ legnagyobb, 18,5 méter hosszú – természetesen görbe – kanala lesz, ami majd bekerül a Guinness rekordok könyvébe is. A hazatért varázsló mostanában járólapok, légkondicionálás, villanyszerelés ügyeiben fáradozik, hogy egy év múlva kész legyen a kiállítás, amely megőrzi emlékét és örökségét az utókor számára.
Uri Geller hivatalos honlapja, ahol könyvei díjmentesen letölthetők
Kész főnyeremény: mindenevő főszerkesztőhelyettes, ír, olvas, beszél. Alapvetően naív ember, aki hisz benne, hogy írásaival szebbé, jobbá teheti Izraelt…
