Apja elleni lázadásból elfordult az irodalomtól, most mégis napjaink legjelentősebb izraeli szerzőjeként tartják számon Ámosz Ozt. Az izraeli író, esszéista az egyik legesélyesebb az idei irodalmi Nobel-díj elnyerésére a Ladbrokes szavazóiroda voksai szerint. Portré.
Ámosz Oz 1939-ben született Jeruzsálemben, lengyel és litván bevándorlók gyermekeként. Csupán 12 éves volt, mikor édesanyja öngyilkosságot követett el, a fiú pedig két évvel később megszakította kapcsolatát apjával, és egy kibuchoz csatlakozott, ahol harminc éven át élt. Ekkor vette fel új vezetéknévként az Ozt, mely bátorságot jelent.
Ugyan nagyapja költő volt, és apja is rajongott az irodalomért, Oz lázadásból elfordult az írástól, és földművesnek állt a kibucban. Elmondása szerint nehezen illeszkedett be és a kétkezi munkát is nehéz volt megszoknia, ám kitartása megmaradt. Végül mégis a gyökereihez sodorta vissza az élet, s bár már a New York Times-ban publikált és ismerték, mint írót, továbbra is felszolgálóként kereste kenyerét egy kibuci kávézóban. Szerény ember, aki szívesen nyilatkozik és örül, ha személyét nem azonosítják a karaktereivel.
Pályafutását politikai cikkek publikálásával kezdte, első önálló kötete egy 1965-ös novellagyűjtemény, a Where the Jackals Howl. 1966-ban jelent meg első regénye, az Elsewhere, perhaps. Jelentős hatást gyakorolt műveire Sherwood Anderson Winesburg, Ohio című novellagyűjteménye. Azt vallja, a kíváncsi ember jobb, mint a nem kíváncsi, gyerekkora óta nyitott szemmel jár, megfigyeli a körülötte lévő embereket és elképzeli azok életét. Az emberi természetet műveiben empátiával és humorral kutatja és rajzolja meg. Hite szerint íróként nem a tanítás, hanem a történetmesélés a feladata. Könyvei mégis morális kérdéseket firtatnak, s gyakran boldogtalan családok sorsa áll fókuszukban.
Ámosz Oz jelentős szerepet tölt be az izraeli politikai életben is, szépirodalmi tevékenységétől szigorúan különválasztja. Véleményét, miszerint Izrael és a palesztinok között egyfajta megegyezésre kellene jutni, gyakran tárja a publikum elé cikkeiben, esszéiben. Nézetei miatt gyakran kiáltják ki hazaárulónak, számtalan anonim fenyegetőlevelet kap. Állítása szerint ő ilyenkor is írószemmel olvassa a leveleket, a fenyegetőzés mögött magányos, boldogtalan embereket lát megbújni.
„Negyven éve ezt teszem, hogy sikerüljön elérni egy történelmi kompromisszumot Izrael és a palesztinok között. A kompromisszum alatt nem kapitulációt értek, nem azt, hogy nyújtsd oda a másik orcádat is az ellenségnek, hanem hogy valahol félúton próbáljunk megegyezni és kompromisszumot kötni” – nyilatkozta 2010-ben a Litera interjújában, melyet Szekeres Dóra készített vele a könyvfesztiválon.
Gazdag életműve 14 regényből, 5 novelláskötetből, gyermekkönyvekből, esszégyűjteményekből és több mint 450 cikkből áll. Könyveit 44 nyelvre fordították le, köztük arabra és eszperantóra is.
Magyarul olvasható művei: Keresztül-kasul Izrael országában 1982 őszén (társadalomrajz, Európa, 1988); A Gonosz Tanács hegye (három kisregény, Európa, 1989); Fekete doboz (regény, Ab Ovo, 1994, ford. Ács Gábor); Félálom (regény, Ab Ovo, 1995, ford. Rajki András); Hirtelen az erdő mélyén (mese, Európa, 2007, ford. Stöckl Judit); Rímek életre, halálra (regény, Európa, 2010, ford. Stöckl Judit); Tel-ilani történetek(elbeszélések, Európa, 2011, ford. Rajki András); Miháél, miháél (Európa, 2012, ford. Molnár Eszter); Szeretetről, sötétségről (visszaemlékezés, Európa, 2010, 2013, ford. Szántó Judith); Párduc a pincében (Európa, 2011, ford. Rajki András); Hogyan gyógyítsunk fanatikust? (esszé, Európa, 2015, ford. Pék Zoltán); Júdás (regény, Európa, 2016, ford. Rajki András).
Szeretetről és sötétségről című memoárjában családja európai gyökereit kutatja, egyaránt ötvözve benne saját és Izrael állam sorstörténetét. A könyvből 2015-ben Natalie Portman rendezésében és főszereplésével film is készült.
Munkásságát számos díjjal elismerték, többek közt Izrael-díjjal (1998), Goethe-díjjal (2005), a svéd Jonas Weiss-emlékdíjjal (2009), Asztúria hercegnője-díjjal (2007), Franz Kafka-díjjal (2013). 2010-ben a Rímek életre, halálra című könyvéért a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretein belül Budapest Nagydíjat kapott.
