Nagyi már 83 éve él együtt ezzel az országgal, háborúival, fájdalmaival és örömeivel.
14 éves volt, amikor körtáncot járt Tel-Aviv utcáin, miután megszavazták, hogy Izrael a zsidó nép állama.
34 évig dolgozott tanárként ebben az országban.
Még a régi fajta tanár volt, nem olyan, mint a maiak, akik elkobozzák az iPhone-t és a Spinnert.
Az életre tanított, a diákjai máig felismerik a hangját, mikor a kávéházban meghallják a szomszéd asztalnál beszélni. És mesélnek róla, és szembe dicsérik, mert megérdemli, mert ilyen tanárt nem lehet elfelejteni.
34 évig oktatta mások gyerekeit, vak tanulókat integrált a látók osztályába, és olyan értékeket ültetett az akkori tanulókba, mint az ország és az emberek szeretete.
Miután édesanyja elvesztette látását, sok éven át kísérte és gondoskodott róla, hogy a lehető legnormálisabb életet élhesse annak ellenére, hogy sötétség borult rá.
Mikor nagyapám testébe fészket rakott a rák, nagyi őt is gondozta és törődött vele, hogy megbecsültnek érezze magát, és hogy bármennyire kevés napja maradt is hátra, azok értékesek lehessenek, és ne veszítse el emberi mivoltát.
Miután a rák legyőzte nagyapámat, nagyi 22 évig önkénteskedett a rákos gyerekek számára otthont jelentő részlegen, nem sokkal azutánig, hogy ő maga is megbetegedett.
Már két éve daganat van nagyi testében, de ő egy hős, erős, és nem panaszkodik, de mégiscsak 83 év van mögötte, nem mellékes életút, melyen végigment, és végtelen kemoterápia-kezelések, melyek jó adag mérget csepegtettek a szervezetébe, mégsem hatolt bele egy csepp méreg sem.
Mindezek után valaki magyarázza el nekem, hogyan lehetséges, hogy most, mikor egy kicsit elfáradt, a kemo legyengítette a lábait, és mivel még nincs gyógymód a betegségre, csupán annyit tehetünk, hogy együtt haladunk a daganattal, míg le nem győzi őt…, és mivel egy kis segítségre volna szüksége, valamivel több órányi gondozást kért a Társadalombiztosítótól, melynek pedánsan fizetett egész életében… valaki magyarázza el nekem, hogyan lehetséges, hogy kérvénye elbírálásához Mrs. Szociális Munkás beéri annyival, hogy “Tud-e egyedül menni a vécére?” Miféle tanárok oktatták ezeket az embereket, akik képesek bemenni a nagyszüleink otthonába, hogy pelenkában lássák őket, és ha nincsenek abban, akkor boldoguljanak maguk?!
1948-ban nagyi nem ezért ment ki táncolni az utcára. Nem ezért.
Salátakísérletező fotós grafikus túrázó blogger, az Izraelinfo alapító főszerkesztője
Köszönjük támogatásotokat, ez tart életben minket! Ha szerinted is szükség van az Izraelinfóra, csatlakozz a támogatóinkhoz itt. Minden más támogatási forma itt.
A BL eljarasa egyszeruen embertelen…..de ennel meg a Joint M.o.- Alapitvanya is rosszabb.Edesanyam 96 mult,es mar nem tud jarni…..a WC-ig sem…..NOs az amerikai szervezet kiadott egy eu.listat kik kaphatnak 24 oras segitsedet…Alzheimer,agyverzes,aluszekonysag es meg valami….A tobbi fizesse zsebbol,vagy menjen az elfekvobe…….mondjak ezt a zsido szervezetek.De ha lenne 24 oras,az is – kov.kepen: ejjel egy valaki,d.e. egy masik,d.u. egy harmadik,es szombat vas.egy 4.szemely.Egy beteg ember lakasa atjarohaz???Nem fogadjak el a nyugati es izraeli szisztemat,hogy magad valaszthatod ki,kivel vagy osszezarva 24 orat…..