Fáklyák a széllel szemben

A gyerekeké az utolsó fáklya - fotó: a szerző

Kevesen, csak a beavatottak tudják (a média ezúttal is hallgatott róla), de már 21. éve a csinnadrattás csili-vili függetlenségi napi fáklyagyújtással egy időben a baloldali kemény mag egyik csapata, a Jes gvul, vagyis Van határ mozgalom, amely a palesztin állam felállítását, a kétállami megoldást sürgeti, ismét alternatív fáklyagyújtást rendezett Jeruzsálemben a miniszterelnöki hivatal melletti grundon.

A likudos és bennetista – egyre inkább a mainstream médiát is meghatározó – körökben már csak anarchistának meg szélsőbaloldalinak bélyegzett békemozgalmak éves seregszemléje ez, ahol saját tevékenységüket méltatva az egyre inkább undergroundba szoruló balosok kitüntetik saját hőseiket, a palesztin-izraeli megbékélés, a tolerancia és a humanizmus értékeinek védelmében legtöbbet tett önkénteseiket.

Kevesen vagyunk, és nem elegen – fotó: a szerző

Az „anarchisták” és szélbalosok átlagéletkora a rendezvényen ötventől északra volt, mint sajnos oly sok hasonló tüntetésen, aláírásgyűjtésen, tiltakozáson. Nem lehettünk többen két-háromszáznál, ismerős arcok mindenfelé; évtizedek óta tüntet együtt a társaság Ciszjordánia feladásáért, a palesztinokkal való békekötésért, s emellett mostanság a menekültek kényszerdeportálása ellen is.

Itt is volt gyászoló szülő, aki a számára legszentebbet áldozta fel Izrael, a zsidó haza fennmaradásának oltárán, aki élettörténete és elesett fia történetének rövid bemutatása után a „békéért és a megszállás végéért” gyújtotta meg fáklyáját.

Ez a szolid, házias ünnepség nagyszabású felvonulások nélkül, egy árva mikrofonnal zajlott; a jobboldalon csak „hazaárulónak” nevezett, főként egyetemi tanárokból, tudósokból, szabad pályákon dolgozó értelmiségiekből álló szerény tömeg csendben, kulturáltan ünnepelte hazájának újabb születésnapját. Neves művészek nélkül – ők már régen nem merészkednek el alternatív balos rendezvényekre, s ezt mindenki megérti, hiszen nekik is meg kell élniük, s semmi szükségük a sárdobálásra –, úgyhogy ismeretlen, házimuzsikáláshoz szokott gitárosok pengettek rettenetes polbeat számokat lelkesülten és szánalmasan.

Legyen vége a megszállásnak – fotó: a szerző

A Nasim besahor – Nők feketében mozgalom képviselője is fáklyát gyújott. Ez a 30 éve lankadatlanul működő női békemozgalom Jeruzsálem közepén, a miniszterelnöki rezidencia szomszédságában, a Kikar Carfatin, vagyis Francia téren feketében tüntet minden péntek délben Ciszjordánia izraeli megszállása ellen. Egyre idősebbek, változtatni nem tudnak, de kitartásukkal legalább borsot törnek a hatalom orra alá, csendben felkiáltójelet játszanak. Képviselőjük a fáklya meggyújtásánál azt kiáltotta: Elég a rasszizmusból, a palesztinok elleni diszkriminációból, a Gáza elleni bojkottból.

Szabadság és egyenlőség, humanizmus! Letiferet Medinát Iszrael – Izrael állam dicsőségére!

Fáklyát gyújtott a rendszerszintű korrupció elleni harc egyik élharcosa, a jeruzsálemi korrupcióellenes tüntetések főszervezője is. Ő a demokráciáért és azért lobbantotta lángra a fáklyát, hogy figyelmeztessen rá: a személyes érdekek nem írhatják felül a közérdeket, elég volt az uszításból, s cél a kölcsönös tisztelet a palesztinokkal, egy jobb, igazságosabb és tisztességesebb társadalom. Letiferet Medinát Iszrael – Izrael állam dicsőségére!

Zahava Galonnak, a Merec párt közelmúltban távozott vezetőjének is jutott egy fáklya. Ő hangsúlyozta, hogy hetvenedik közös szülinapunk egyben több mint ötvenedik születésnapja a megszállásnak, s felszólított rá: az össznépi paranoia és a messianisztikus küldetéstudat helyett ideje lenne visszatérni a rációhoz.

A Keren Hahadasa Liszrael, Benjámin Netanjahu legfőbb sorosista ellenség-mumus szevezetének nevében is meggyújtottak egy fáklyát egy szebb és igazságosabb Izraelért, s a zsidó-arab, kétnyelvű iskolák egyik képviselője is kapott lehetőséget.

Egy menedékkérő az eritreai menekültekért lobbantott lángra egy fáklyát, a deportálás ellen, s végül a jelenlévő gyerekek együtt szintén gyújtottak közös jövőnkért. Ők valószínűleg inkább a balosok unokái, mint gyermekei voltak, a reménység, hogy nem alszik ki az izraeli békemozgalom lángja, noha a jobboldali kormányzás egyre súlyosabb csapásokat próbál mérni a demokratikus intézményrendszerre, a fékekre és az ellensúlyokra, a többségi diktatúra elleni biztosítékokra.

Szomorúan kevesen voltunk a téren, de volt, aki jól járt: ezen az estén is jó hosszú sétát kaptak a tüntetéseken rendre felbukkanó balos kutyusok, az alternatív fáklyagyújtás egyértelmű nyertesei.

Az állandóan türelmesen tüntető kutyák – fotó: a szerző

Köszönjük a Patreon-os és PayPal-es támogatóink adományait, amivel segítik életben tartani a magazint! Ha szereted olvasni az Izraelinfót és úgy gondolod, érdemes és fontos folytatni ezt a projektet, itt csatlakozhatsz havi támogatóinkhoz. Egyéb támogatási lehetőségek itt.